Vigadó a cukrászdával (Fotó: Dávid Csilla)
Háromnapos kisújszállási tartózkodásom során elsősorban azt tapasztaltam, hogy rendkívül kedves, közvetlen, segítőkész, barátkozó emberek élnek itt. Vidámak, tele életkedvvel. Pedig biztosan volna okuk panaszra is, ezt a vidéket ugyanis nem áldotta meg túl sok jóval az isten. Nem is értem, annak idején, a 13. században miért telepedtek pont ide a kunok Közép-ázsiából? Mindegy, ide jöttek a 11. században még virágzó birodalmukból, Cumaniából. A korabeli térképek ezt a Duna–Tisza közét, a Körösök és a Maros vidékét Cumani Majornak jegyzik. Kumánia jelentése tehát, a kunok földje, Kunország.
Természetesen amikor megérkeztek, nem magyarul beszéltek. Nyelvüket a kipcsak-török nyelvek közé sorolják a nyevtörténészek. Biztosan nem is értették meg őket az ittlakók, ha egyáltalán lakta ezt a mocsaras, lápos vidéket bárki is. Ahogy múltak az évek, nyelvük is lassan megkopott és a 16. században már magyarul csevegtek. Őseik már nem beszélik a kun nyelvet, de a nyelvemlékeket még őrzik. Ilyenek például a kun eredetű hely- és személynevek. A fürdő medencéi is kun eredetű földrajzi neveket viselnek.
A Kumánia Szálló előcsarnokában bekeretezve áll a kun Miatyánk. Habár egy szavát sem értem, mégis lemásolom, és meg is osztom olvasóinkkal.
Bizim atamiz, kim szin kökte, (Miatyánk, aki a mennyekben vagy...)
Szentlenszin szenin adin,
Düszün szenin künglün
Necsik kim jerde alaj kökte,
Bizim ekmegimizni ber bizge bütbütün künde,
Ilt bizim minimizni,
Necsik kim biz de ijermiz bizge ötrü kelgenge
Iltme biz ol zsamanga
Kutkar bizi ol zsamannan
Szen barszin bu kücsli bu csin ijgi Tengri
Ámen
Mándoky Kongur István (1944–1992) magyar nyelvész, turkológus a Kun Miatyánk fennmaradt különféle változatait összevetette a törökségi megfelelőivel, és rekonstruálta a kun nyelv hangalakját. A Kun Miatyánk, a keresztény imádság kun nyelvű fordításának kiejtés szerinti változata.
A valamikori Morgó kocsma ma néprajzi kiállítóterem (Fotó: Dávid Csilla)
Süsü játszótér (Fotó: Dávid Csilla)
A MORGÓ KOCSMÁTÓL PACSÉRIG
Amikor 1786-ban ezer ember szedte fel a sátorfáját, hogy máshol találjon boldogulást, akkor sem azért tette ezt, mert itt minden fenékig tejfel volt.
– Kisújszállásnak abban az időben mintegy 4000 lakosa lehetett – közli velem dr. Ducza Lajos helytörténész –, Mária Terézia nem engedélyezte az áttelepülést, az ilyen fajta népvándorlást az országon belül, de II. József már igen. Kaptak is az alkalmon a helybeliek, mintegy ezren, mindenüket felpakolták, és elindultak délre, Délvidékre, Bácsérpusztára, azaz a mai Pacsérra. Nagy érvágás volt ez az itthon maradottak számára, akkor épült ugyanis a templom, és elmentek a fiatalok, életerős emberek, mesterek... Magukkal vitték a jószágokat, kocsikat, szerszámokat, egyszóval mindent, amivel új hazájukban új otthont tudtak teremteni. A falu szélén volt egy kocsma, úgy hívták, hogy Morgó kocsma. Mellette állt egy malom is. A kocsma két utcára nyílt, bárki, aki a határnak ebbe a részébe ment, itt meg tudott állni. Innen indultak el őseink. Nagy volt a sírás, rívás. Ekkor készítették azt a pörköltet, amelyet mi ma kirajzási pörköltnek nevezünk. Borjú- és malachúsból, mert a fiatal jószágokat nem vitték magukkal, egyrészt mert lassították volna őket, másrészt pedig, mert elhullottak volna. Április volt, megvolt a búcsúebéd, és elmentek. Két hétig utaztak, mire megérkeztek az új földre, a jól termő, zsíros bácskai földre. Kutatásaim során kiderült, hogy az első anyakönyvi bejegyzés 1786. május 5-i dátumot viseli. Ekkor született az új hazában az első gyermek. Ezt a a napot ünneplik falunapként ma a pacsériak.
Lajos bátyám, hogy is volt az? Dr. Ducza Lajos és Gönczi Károly (Fotó: Dávid Csilla)
Kecze Istvánnak, Kisújszállás polgármesterének tudomása szerint nem ez volt az első bejegyzés, előtte már volt, de az halálesetre vonatkozott.
ALFONZÓ A VIGADÓ ELŐTT
Csillával és Rolival megtekintjük a várost. Mielőtt elindulnánk a valamikori Morgó kocsmához, még megnézem a fürdő közelében levő parkot. A vasútállomás előtt terül el. Erzsébet királynőről kapta a nevét. 1896-ban ültették ugyan az első kőrisfákat, de a ligetet 1899-ben nevezték el, a meggyilkolt Erzsébet királyné tiszteletére. Rendezett, ápolt liget. Tizennégyféle fa található itt, legtöbb a magas kőris, a faállománynak több mint a fele az, egészen pontosan 592. Ezüstjuharból pedig csak egy szál van. És nemcsak fákban gazdag a liget, hanem a madárvilága is az. Erdei fülesbagoly, vörösbegy, cinege és más énekesmadár hangja kíséri a vasútállomásra siető embereket, gazdagítja a környéken élők mindennapjait.
Számba veszem a látnivalókat: Kumánia fürdő, Bárány kút, Erzsébet liget, Morgó kocsma...
– Már nem kocsma – mondja Lajos bácsi –, hanem néprajzi kiállítóterem, de az épület a régi, és pontosan ott áll, ahol kétszáz évvel ezelőtt. Még a kocsiszín is megvan.
„Itt van, megjött Bagaméri, ki fagylaltját maga méri!” (Fotó: Dávid Csilla)
Sajnos a kiállítóterem zárva van, „A kiállítóhely előzetes időpont egyeztetéssel látogatható” – olvasom a kapuján. Érdeklődni a Vigadóban lehet, vagy a feltüntetett telefonon.
Elsétálunk a Vigadóig, de nem azért, hogy a kiállítóhely kulcsát keressük, hanem, hogy megvendégeljük magunkat egy-egy fagyival. A megyei újságból tudom, hogy a cukrászda előtt nemrég helyezték el azt a hatalmas kerékpárt, amelyet hulladékvasból állított össze a művész. De itt van még egy köztéri szobor. Fagylaltárus. Gönczi Károlytól, aki tegnap a díjazott kirajzási pörköltet főzte tudom, hogy Csukás István Bagamérie.
„Itt van, megjött Bagaméri, ki fagylaltját maga méri!”
– Csukás István itt született, itt töltötte gyerekéveit, Bagaméri mérte neki is a fagylaltot – mondja Károly. – Bagaméri tehát valós személy volt. Mihálynak hívták. Háborús veteránként árulta a fagylaltot. Pintér Attila szobrász, helyi művésztanár öntötte bronzba. Mivel nem talált Bagamériről fényképet, egy idős nő elmondása alapján formálta meg. A nő állítása szerint Bagaméri hasonlított Alfonzóhoz, aki a fagylaltárust alakította a Csukás István regénye alapján készült Keménykalap és krumpliorr című filmben.
Így került Alfonzó Bagamériként a kisújszállási Vigadó cukrászdája elé.
„MAGYAR AZ, AKINEK FÁJ TRIANON”
De hogy került Móricz Zsigmond szobra a városháza elé?
Erre is megvan a magyarázat. Szintén Gönczi Károly mondja el.
Kép szöveggel (Fotó: Dávid Csilla)
– Móricz a Debreceni Református Kollégiumban tanult, innen Sárospatakra került. Rossz tanuló volt, és állítólag nagyon egyedül érezte magát, ezért anyai nagybátyja, Pallagi Gyula Kisújszállásra hívta. Ő volt az itteni gimnázium igazgatója. Móricz itt tette le az érettségi vizsgát, jó eredménnyel. Tehát tanulmányainak egy idejét itt töltötte, és ha jól tudom, rövid ideig tanított is itt. Az Úri muri regénye is kisújszállási kötődésű.
Sok szobra van a városnak. A bekerített, kiválóan felszerelt Süsü játszótér (Csukás István: Süsü, a sárkány) mellett István királyunk szobra áll. A református templom előtt Kiss Tamásé ül egy márványpadon. Ő lelkész volt és költő, a három évvel ezelőtt elhunyt Kobzos Kiss Tamás, Kossuth-díjas énekes, a Délibáb együttes zenészének édesapja.
Mivel a templom közelében van a piac, egy piacra siető gyerekről is mintáztak szobrot, a piaccal szembeni parkocskában pedig Illés János, Kossuth kormánybiztosa, Gaál Kálmán, városépítő polgármester, Kossuth Lajos, akit 1887-ben Kisújszállás díszpolgárává avattak, egy ülő női alak. Egy kőtömb, rajta vésett épülettel. A bronztáblácskáról olvasom: Itt állott az az iskola, melyben Arany János tanított 1834-35-ben.
A városházánál szobor az első és a második világháború áldozatainak emlékére. Hősök pihenjetek, 1848-49 felirattal, és magyar címerrel egy kőoszlop. A fürdőben is van egy szobor, egy, a tó víztükrén kavicsot ugráltató fiút ábrázol. Fel sem tudom valamennyit sorolni, de egyet még megemlítek. A turulmadarasat. A madár fenn áll az oszlopon, alatta pedig a széttépett Magyarország.
Néhány lépésre tőle Magyarország zászlaja lobog, az oszlop tövében pedig kőbe vésve Illyés Gyula egy mondata: Magyar az, akinek fáj Trianon.
Rolival itt lefényképezkedünk, majd elköszönünk e kedves kunországi várostól.
Hazafelé utazva azon morfondírozom, milyen büntetést róttak volna ki harmincöt évvel ezelőtt rám, ha Illyés ezen szavait leírom?
Biztosan máglyán égettek volna el.
Ma pedig a kutya sem fog érte megugatni.
Hiába, változik a világ.
