2024. április 20., szombat

A bűnözés és a házasság is gazdaságilag motivált?

Az emberi viselkedésformák közgazdasági megközelítése nem tekinthető újdonságnak. Adam Smith, akit gyakran szokás a közgazdaság-tudomány atyjaként emlegetni, többször is közelítette ilyen nézőpontból a dolgokat, amikor a politikai tetteket és azok indítékait vizsgálta. Jeremy Bentham (1748–1832) jogtudós és filozófus azon meggyőződésének adott hangot, miszerint a répa és a bot elve, vagyis az élvezet-fájdalom kalkulus minden emberi cselekvésre alkalmazható. A szó pozitív (van ilyen is) és negatív értelmében is önzőnek nevezhető ember, a Homo sapiens többnyire a szubjektív berögződések és a várható vagy remélt fájdalom és élvezet alapján cselekszik. Bentham szerint minden politikai intézmény hasznossága attól függ, hogy mennyiben mozdítja elő a legtöbb ember lehető legnagyobb fokú boldogságát. Úgy vélte, hogy a hasznosság elve a gyakorlatban ténylegesen alkalmazható, megadható a kalkulus, aminek segítségével bármely két tettről eldönthető, hogy melyik a hasznosabb. Elvei mély hatást gyakoroltak a liberális ideológiára, a jogra és a jogtudományra. Az emberi viselkedés egészen széles skálájára alkalmazta kalkulusát: büntető szankciókra, börtönreformra, törvénykezésre, uzsoratörvényekre és jogtudományra éppúgy, mint a javak és szolgáltatások piacára. A marxisták viszont gazdasági megközelítésből vizsgáltak mindent. Marx és követői szerint a termelés megszervezésének módja meghatározza a társadalmi és gazdasági struktúrát, a hangsúlyt pedig a munkások és tőkések közötti konfliktusra, az egyik osztály másik általi általános leigázására helyezték, abból indulva ki, hogy az ebből eredő ellentét lényegében kibékíthetetlen. A gyakorlat azonban esetenként ezt megcáfolja: vannak munkavállalók, akik jól érzik magukat abban a helyzetben, amiben vannak, és nem szeretnének, többnyire nem is tudnának tetszelegni a tulajdonosi szerepkörben.

A HÁZASSÁG MINT KIFIZETŐDŐ TEVÉKENYSÉG?

A klasszikus értelemben vett közgazdasági megközelítés az eddigi tapasztalatok szerint gátolja, hogy az emberi magatartás minden megnyilvánulását megértsük. A különféle konfliktusok, háborúk más hasonló történések politikai döntéseken alapuló előzményei gyakran, de nem mindig magyarázhatók sem a gazdasági, sem pedig az élvezet-fájdalom kalkulusának szempontjából. Sok esetben azonban, sakkzsargonnal élve, elég lenne egy lépéssel továbbgondolni a dolgokat, hiszen a rendre anyagi veszteséggel és fájdalmakkal járó háborúkat is a legtöbb esetben gazdasági okokból, vagy valakinek/valakiknek a későbbi időpontban remélt „élvezete” miatt indítják el.

Vannak azonban olyan fontos és lényeges tettek, amik az egyénen túl a nemzet, társadalom, szűkebb vagy tágabb közösség jövője szempontjából meghatározónak tekinthetők, de nehezen vizsgálhatók a szóban forgó vizsgálódási pontokból. A házasságkötést, gyermekvállalást, gyermeknevelést, az idősekről való gondoskodást vagy a munkavállalást hiba lenne csupán az élvezet-fájdalom kalkulusa alapján vagy tisztán gazdasági szempontokból mérlegelni. Tisztán közgazdasági megközelítésből az egyén csak akkor döntene úgy, hogy megházasodik, ha a frigy várható vagy remélt haszna meghaladná a nőtlenség, férjnélküliség előnyeit, illetve nem tűnne már kifizetődőnek a megfelelőbb partner utáni keresgélés folytatása.

ANYAGI MEGFONTOLÁS NÉLKÜL

A közgazdaságtan azonban csak az utóbbi fél évszázadban kezdett el olyan kérdéseket vizsgálni a saját eszközeivel, amiket korábban csak a szociológusok, pszichológusok, politológusok vagy éppen a kriminológusok vizsgáltak. A 2014-ben elhunyt Nobel-díjas amerikai közgazdász, Gary Becker volt azoknak a társadalomtudósoknak egyike, akik gyakran meredeknek tűnő elképzeléseikkel teljesen újszerűen értelmezték a társadalmi jelenségeket. Becker jelentőségét mutatja, hogy a család gazdaságtanáról írt Treatise on the family című munkájára gyakran hivatkoznak. Becker a bűnözést kutatva is „korszakalkotó” felismeréseket tett. Korábban ugyanis úgy gondolták, hogy az emberek azért vetemednek bűnözésre, mert valamilyen mentális betegségben szenvednek. Az új megközelítésből kidolgozott elmélete szerint azonban a bűnözők is ugyanolyan motivációk alapján cselekednek, mint bárki más. A közgazdász arra a megállapításra jutott, hogy a teljesen bűnmentes társadalom utópia ugyan, de pénzbüntetés kilátásba helyezésével, valamint a megfigyeltség érzésének növelésével a bűnözést jelentősen vissza lehetne szorítani.