2024. március 29., péntek

Méltó emlékmű a ’44/45-ös áldozatoknak

A városi képviselő-testület nemrégiben megtartott ülésén a tanácsnokok szavazattöbbséggel elfogadták a testület keretében működő, művelődésügyi bizottság arra vonatkozó határozatjavaslatát, hogy a székvárosban a közeljövőben állítsanak fel egy olyan emlékművet, amely az 1944-ben és 1945-ben kivégzett, ártatlan újvidéki polgárokra emlékeztet majd.

Ide tervezik az emlékművet (Dávid Csilla felvétele)

Ide tervezik az emlékművet (Dávid Csilla felvétele)

Az emlékműállítás ötlete az újvidéki polgároktól ered, a Vajdasági Magyar Szövetség székvárosi szervezetében fogalmazták meg indítvány formájában, még 2014-ben.

– A Szerb Haladó Párttal kötött, együttműködési megállapodási szerződésünk egyik pontja, tiszteletünk jeléül, a nemzetek közötti viszonyok javításáért, a Szerb Köztársaság és Magyarország között megvalósult együttműködés szellemében a szóban forgó emlékmű felállítására vonatkozó megegyezés volt. Az emlékmű felállítása az áldozatok nemzeti hovatartozására való tekintet nélkül történik. A megegyezés után sajnos az ügy elakadt, 2016-ban azonban újraindítottuk a folyamatot, a képviselő-testületi eljárásnak nagyon sok lépcsőfoka van, kezdetben csak egy emléktáblát szerettünk volna kérni. Az alagút végén 2017-ben tűnt fel a fény, most, hogy a képviselő-testület engedélyezte felállítását, méltó emlékművet állíthatunk Egy olyan helyen, ahol a hozzátartozók és a megemlékezők méltó módon tudják majd lerakni a kegyelet virágait, a szomorú lelkek így valamelyest megnyugodhatnak. A projektum jelentősége abban van, hogy a polgárok által javasolt, általunk továbbított kezdeményezés a VMSZ városi szervezete kitartásának köszönhetően megvalósul – magyarázta Erdély Lenke, a VMSZ újvidéki szervezetének elnök asszonya.

Erdély Lenke

Erdély Lenke

Kiss Gyula

Kiss Gyula

Az áldozatok számát tekintve 1600 körüli adatról beszélünk, de mivel a listákról sokan eltűntek, beazonosítani nagyjából 1300 nevet tudtak. A kutatást, az adatfeltárást Magyarország és Szerbia közös bizottsága vezette, ennek eredménye alapozta meg az emlékműállítási indítványt. A megemlékezés színhelye most a Katonatemetőben van, az emlékműállítás után az utódok, hozzátartozók bármikor kijárhatnak majd, hiszen a körülötte lévő területet, zöld övezetet is rendezik majd, a csúrogi emlékmű környékéhez hasonlóan. – A VMSZ számára ez nagy siker, azért, mert eddig nemigen mutatott senki hajlandóságot a projektum végbevitele iránt. Régen is voltak kezdeményezések, amikor a Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga voltak hatalmon, de sajnos mindig süket fülekre találtunk. Most azonban Miloš Vučević polgármester mögénk állt. Támogatott bennünket, azt hiszem, egy született újvidéki mégiscsak fel tudja mérni, hogy az itt élőknek mire van szüksége. Koalíciós partereinknek köszönettel tartozunk ezért, együttműködésünknek talán ez a legnagyobb eredménye  – véli Erdély Lenke.

A városi képviselő-testület keretében működő, művelődésügyi bizottságot Kiss Gyula városi képviselő vezeti, az emlékműállítási, bürokráciai folyamatban a kezdetektől fogva aktívan részt vesz.Elmondta, hogy az elfogadott határozatjavaslatot hamarosan továbbítani fogják a városi tanácsnak, azaz a polgármester és a tanácsnokok felé, akárcsak a káderbizottságnak, amely majd eldönti, hogy az emlékműállítási folyamatot kik, azaz mely intézmények és szervezetek káderei fogják felügyelni, koordinálni, levezetni. Valószínűnek tartja, hogy a fehér márványból készülő emlékmű, a jövő nyáron már a Limán városrészben áll majd, az Ivo Andrić és az 1300 tizedes utcák kereszteződésének közelében. Elmondta azt is, hogy a szerdai, képviselő-testület ülésén az emlékmű-állításra vonatkozó javaslatot a VMSZ koalíciós partnerei közül a Vajdasági Szociáldemokrata Liga sajnos nem támogatta, a szocialisták megosztott véleményen voltak a kérdéssel kapcsolatban – egy részük rá szavazott, ketten nem szavaztak. A Szerb Haladó Párt tanácsnokai természetesen a javaslatra szavaztak, az Egységes Szerbia tanácsnoka tartózkodott a szavazástól. Az elfogadáshoz szükséges többség azonban nélkülük is megvolt. A szóban forgó képviselő-testületi ülésen sem a Demokrata Párt, sem a Szerb Radikális Párt sem az Elég volt! tömörülés nem szavazott az emlékműállításra vonatkozó határozatjavaslatra.

Ágoston András

Ágoston András

„IDEJE VOLT”

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt korábbi elnöke hírlevelében kommentálta meg az emlékmű felállításának gondolatát, melyet újságírói megkeresésre hozzánk is eljuttatott. Ebben fontos eseménynek nevezi az előrelépést az újvidéki és a vajdasági magyarság történetében. „Most talán valóban létrejöhet az emlékmű. Annál is inkább, mert Makovecz Imre, a magyar organikus építészet mestere, az emlékmű tervét már évekkel ezelőtt kidolgozta. Azt illene legalább figyelembe venni.”

Ágoston kiemeli, „emlékezetes, hogy a néhai Papp Ferenc, a történelmi VMDK egyik alapítója, szervezőtitkára a kezdettől fogva, már a délszláv háborúk forgatagában szorgalmazta a történelmi megemlékezést, helyi önkormányzati képviselőként, a képviselő-testületnek az emlékmű felállítására tett javaslataival is”.

A politikus szerint elismeréssel nyugtázhatjuk, hogy a javaslat a magyar–szerb viszonyok enyhülésének eredményeként, valamint a halmozódó követelések nyomására, végül testületi döntés formáját öltötte. Rámutat arra, hogy már a helye is megvan az emlékműnek, csak a kivitelezés határideje nem került be a döntésbe. „Reméljük, hogy ez a talán nem szándékos mulasztás nem akadályozza meg az elképzelés kivitelezését”, szögezi le. Aláhúzza továbbá, hogy a magyar–szerb megbékélés jegyében ideje lenne, hogy a korábban már felajánlott magyarországi mellett a szerb hatalom is hathatós anyagi segítséget nyújtson az elképzelés megvalósulásához.

Matuska Márton

Matuska Márton

NEM EZ A MEGOLDÁS

Nem tekinthető az 1944. végén, 1945. elején Újvidéken kivégzett mintegy másfél ezer magyar áldozat méltó emlékművének a megvalósulni látszó elképzelés, mondta el lapunknak Matuska Márton újságíró, a délvidéki vérengzés kutatója.

– Ez egy általános emlékmű, amilyenre vitathatatlanul szüksége van a városnak, úgy gondolom, semmi kifogás sem állítható ellene. A Duna parton, mint tudjuk, áll egy emlékmű az első razzia főként szerb és zsidó áldozatainak. Hasonló emlékműre lenne tehát szükség a magyar áldozatok esetében is, jól látható helyen, a közforgalom mellett. Erre én a jelenleg elképzelhető megoldások közül azt tartom a legjobbnak, ha a Makovecz által tervezett alkotás mellett döntenénk – fogalmazott Matuska.

Mint mondta, amikor ilyen kérdésben hozunk döntést, sok mindent figyelembe kell vennünk. Többek között a magyar–szerb barátságot is, amely most a magyar kormány szerint is kiválónak minősül. – Ezt a viszonyt nem szabad elrontani semmiképpen sem – értékelte. – Nem mellékes, hogy magának Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a szájából hallottam amikor két évvel ezelőtt a Magyarország Barátai Egyesület évi találkozóján az újvidéki méltó, emlékműről váltottunk szót. Közölte: „Kormányhatározat van arról, hogy, ahol lehet, meg kell építeni a Makovecz Imre által tervezett objektumokat.” Nem szabad feladnunk egy olyan fontos ügyet sem, mint amilyen az újvidéki magyar áldozatoknak állított emlékmű. A szándékunk az, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséggel kötött választások előtti megállapodással összhangban járjunk el, amikor a Makovecz-emlékmű is szóba került. Ez viszont most nem az. Figyelembe kell vennünk továbbá azt is, hogy amennyiben ezt az általánosító emlékhelyet a magyarokénak nyilvánítjuk, azzal sérthetjük Makovecz Imrének az emlékét is, továbbá Papp Ferenc, a történelmi VMDK alapítójának emlékét is, aki az életét kockáztatta 1990-ben, amikor az első megemlékezést megszervezte, s utána két évtizeden keresztül a halála napjáig tette ugyanezt. Kitartással – hallottuk.

Matuska szerint nem nyugodhatunk bele abba, hogy egy általános emlékmű legyen a magyarok számára méltónak nevezett emlékhely azzal a történelmi eseménnyel kapcsolatban, amikor 1944. végén és 1945. elején a városban hatalmas tömegek kószáltak azt kiáltozva: „Odmazda! (Megtorlást!)”.