2024. április 23., kedd

A földművesek termelnek, a kupecek aratnak

A kiszámíthatatlanná vált időjárás miatt a szokásosnál nagyobb bizonytalanság kíséri a mezőgazdasági termelést és a terményárakat. A gabona és az ipari növények termesztése, a korszerű agrotechnikai eljárások alkalmazása ellenére, talán még sohasem függött annyira az égiektől, mint napjainkban. Hiába a példásan előkészített magágy, a talaj tápanyag-utánpótlása, a magas szintű növényvédelem, ha a gazda nem tudja megvédeni, kivédeni az adott évszaknak egyáltalán nem megfelelő szélsőségeket, a tél végén már beköszöntő nyári forróságot, a rekordokat döntögető meleget, vagy a hosszan tartó, éppen aratásra megérkező csapadékos időjárást.

Gergely József felvétele

Gergely József felvétele

Március elsején kezdődik a meteorológia tavasz. Az időjósok mindig a hónap elejére teszik az évszakváltást. Ehhez képest március elsején -24 fokos, csikorgó hideg köszöntött ránk. Tudom, mert ezen a különleges napon már napkelte előtt kint voltam madárlesben. Talpam alatt csikorgott a hó, miközben a horizonton alábukott a telihold. Akár január közepe is lehetett volna, de nem, ekkor volt a meteorológiai tavasz első napja. Március második felében, amikor a naptári tavasz beköszöntött, a hőmérő nyári meleget, 26 fokot mutatott. Márciusban 50 fokos hőmérséklet-különbséget mértünk néhány héten belül! Erre mondják, hogy ez mán tényleg nem normális időjárás. Egyre többet halljuk a hétköznapi ember sommás megállapítását: nem maradt már csak két évszak, a tél meg a nyár. Ebben benne van az utóbbi évek klímaváltozásának minden következménye.

A néphagyomány szerint az aratás, a kenyérnekvaló betakarítása Péter és Pál napján, azaz június 29-én kezdődik. Az idei év igencsak rácáfolt a népi bölcsességre, az évszázados tapasztalatokra, hiszen már június elején levágták az őszi árpát és a búza aratása is szokatlanul korán kezdődött, de Medárd közbeszólt, és az áprilisi meg májusi száraz, meleg gabonaérlelő időjárás hetekig tartó esőzésbe fordult.

Szülőfalum, Felsőhegy környékén a búzakalászok „lelkét” is kimosta a vetést naponta megfürdető csapadék. A gabona egy része megdőlt, lefeküdt a nedves talajra, ami tovább rontott a szem minőségén. Gyakorlatilag csak takarmánynak való búzát tudtak aratni. A hektolitersúlya nem érte el a minimális minőségi szintet sem. Amíg a Kárpát-medencében jó közepes volt a búzatermés, addig a nagy búzaexportőr Oroszországban a kedvezőtlen időjárás miatt a tavalyi 85 millió tonna helyett idén 65 millió tonnát takaríthattak be. Magyarországon is félmillió tonnával kevesebb búza termett. Idén az elmúlt néhány év legalacsonyabb gabonakészleteire lehet számítani.

Ezek a körülmények ismertek voltak már az aratás kezdetén is, Szerbiában mégsem emelkedett a búza felvásárlási ára a sok éves átlag fölé, maradt a 16 dinár. Alig vagyunk túl két hónappal az aratáson, és a búza már 20–21 dinár. Ilyen rövid idő alatt ilyen nagymértékben talán még sosem drágult a kenyérgabona. Aki kivárt az eladással, most jól jár. Sok termelő azonban már az aratást követő hetekben eladta a termését 16 dináros áron. Megint csak a kupecek, a viszonteladók járnak jól, akik 20–25 százalékos felárral adhatnak túl a gabonán.

A napraforgóval is befürödtek a vajdasági gazdák, pontosabban a hazai árakat diktáló nagy feldolgozók köptek a levesükbe. Még tart a napraforgó betakarítása, és a holdankénti átlaghozam meghaladja a húsz mázsát. A hozamokkal nem is elégedetlenek a termelők, a felvásárlási árral azonban annál inkább. A napraforgót felvásárló cégek egységesen 28,5 dináros árat fizetnek a napraforgó kilójáért, pedig a betakarítás kezdetén kialakulni látszott egy 32–33 dináros ár, ami még elfogadható lett volna a földművesek számára. A terménytőzsdén is ezen az áron kezdték kötni a szerződéseket. Időközben azonban a „nagyok” beavatkoztak a napraforgó-ügyletbe.

A zombori olajgyár évek óta nem üzemel, a nagybecskereki csődeljárás alatt van. A Miodrag Kostić nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó Viktoria cégcsoport vásárolja fel a hazai termés jelentős részét. Az említett üzletember 28,5 dinárt ad a napraforgóért, amihez gyorsan alkalmazkodott a piac és lenyomták az árat. Összehasonlításul: Magyarországon a napraforgó tonnája 330–350 euró (tisztítva), ami 40 dinár körüli kilónkénti árat jelent. Ebből is látszik, hogy Szerbiában monopolhelyzetben vannak a felvásárlók, és kizsákmányolják a termelőket.

A szakemberek szerint a nyár elejei esők jót tettek a tengerinek. A sok esőtől erőteljesen fejlődtek a növények, és a csövek is szépen megtermékenyültek. A várható hektáronkénti hozam elérheti az 5–7 tonnát is. A kukoricahozam a várakozáson felüli lesz. Figyelembe véve, hogy Szerbiában az adatok szerint a kukoricával beültetett terület megközelíti az egymillió hektárt és a Zemun Polje kukoricaintézet felmérése szerint hektáronként mintegy 5–6 tonna szemtermésre számíthatunk Szerbia egészét tekintve. Az agármérnökök szerint idén a kukorica a legjövedelmezőbb termény lehet. Azért csak feltételes módban, mert jelenleg a tavalyi száraz kukorica kilójáért a takarmánykeverők legfeljebb 15 dinárt kínálnak.

A felsorolt példák is mutatják, hogy nincs összhangban a világpiaci ár és a hazai felkínált ár. Mint minden mezőgazdasági terménynél, a kukoricánál is a monopolizált helyzetben lévő kereskedők azok, akik a legnagyobb profitot valósítják meg. A kukorica korai fajtáinak törése már javában tart. A kukoricatermés jelentős részét kiszállítják Szerbiából, ami nagyban befolyásolja a felvásárlási árat, amit még csak megjósolni sem tudunk.

A búzával és a napraforgóval átverték a termelőinket, de mi lesz a rekordtermést ígérő, 7 millió tonnára saccolt kukoricával? A bő termés ellenére a gazdák attól tartanak, hogy a tengeri felvásárlási ára alacsony lesz. Az esőket követő forróságban hamar érésnek indult a tengeri és már javában törik a korai fajtákat. A termelők pedig törhetik a fejüket, hogy kinek adják el a kukoricát. Mindenesetre nem kell sietni az értékesítéssel, nehogy úgy járjanak, mint azok, akik hamar túladtak a búzatermésen.