Rohamosan közeledik a szeptember, és jómagam is próbálom ráhangolni magamat az előttem álló iskolaévre, ami, bevallom, nagyon nehezen megy. Ugyanez az iskolára hangolódás vár az iskolásokra és persze a szüleikre is. A szülők a tankönyvek, tanszerek, a kinőtt lábbelik és ruhák pótlását végzik, a gyerekek megpróbálják a végsőkig kihasználni a még megmaradt szabadságot, hosszú alvások, számítógépezés a félhomályban, barátokkal való esti csatangolások, inkább a lányok esetében a nagy üzletközpontok üzleteinek látogatása a barátnőkkel. Jobb esetben strandolás, foci, röplabda, olvasás… Valójában a ráhangolódás igen fontos része az egész tanévnek, mert ahogyan a zenekarok művészei és hangszerei egymásra hangolódnak, vagy éppen a sportoló edzés vagy verseny előtt bemelegítő gyakorlatokkal készíti föl testét a rá váró megterhelésre, valahogy így kell tenni az iskolával kapcsolatosan is, mert minden kezdés igencsak megviseli az egyént, legyen szó diákról, szülőről vagy éppen pedagógusról.
Az iskolára hangolódást legjobb már néhány héttel előtte elkezdeni, ami nagyon sokszor nem sikerül, de azért egy-két héttel előtte sem késtünk el.
Ami a legnehezebb szokott lenni, az az időben való lefekvés és felkelés, hogy a gyerek elegendő ideig aludjon, a szervezet kipihenje az előző nap fáradalmait, és hogy a reggel ne a kapkodásról, feszült légkörről, kiabálásról, rohanásról szóljon. Arról nem is szólva, hogy ezzel biztosítjuk, hogy a gyerekek az iskolában megfelelően tudjanak teljesíteni, kipihentek legyenek, és maximális koncentrációképességgel tudjanak az órákon lenni. Ugyanúgy a reggeli csodálatos erejéről se feledkezzünk meg, annak ellenére, hogy a rohanó világban sokszor a család egymástól függetlenül étkezik. Már tudományosan is bizonyított, hogy ez nem tesz jót sem az egyénnek, sem a családnak, hisz a közös reggelinek összetartó ereje van. Szoktassák rá önmagukat és gyermeküket is arra, hogy rendesen reggelizzenek, hogy ne üres gyomorral induljanak el otthonról reggel, mert a jó agymunkához, és egyáltalán a munkához, energiára van szükség, és ha együtt eszünk, biztosan tudjuk, hogy nem egészségtelen üdítőket, energiaitalokat, chipseket, üres kalóriákat iszik, eszik a gyerek, mint ahogyan ezt az iskolába bejáratában vagy a folyosón szünetekben állva bárki megfigyelheti.
Ha van egy napirend, amely biztosítja az elegendő időt a napkezdő tevékenységekre, a kialakult jól működő életritmus, amelyhez következetesen tartják magukat, az könnyebbé teszi a gyerek és egyben a család mindennapjait is. Arra is gondolni kell, amikor a napirendet állítja össze a szülő, hogy a gyereknek az alvás mellett a nap folyamán a pihenés más formáira is szüksége van, ami nem videojátékozással, tévézéssel, számítógépezéssel vagy ágyban eltöltött lustálkodással eltöltött idő, hanem séta, játék az udvaron, játszótéren.
Most, augusztusban van annak az ideje, hogy a gyermekeink rendet tegyenek a szobájukban, a tanulósarkukban, az asztalukon. Rend a lelke mindennek! Most lenne jó kiüríteni a fiókokat, szekrénypolcokat, a felesleges dolgokat szelektálni, szemétteleníteni, helyet adva az új tanszereknek, tankönyveknek, az új ruháknak. Közösen csomagolják be a tankönyveket, füzeteket. Lapozzák át őket, beszélgessenek el arról, mi található bennük. Együtt rakják el a tankönyveket, füzeteket. Készítsék elő az órarendet, amelybe majd beírják az órákat. A ráhangolódáshoz tartozik az is, hogy közösen végiggondolják, mi is fog történni az elkövetkező hetekben. Mert nagyon sokszor az ismeretlentől való szorongás nehezíti a gyerekek életét az óvodába, az iskola első osztályába, ötödikbe vagy új közösségbe induláskor. Tudnunk kell, hogy az ismeretlentől lehet a legjobban szorongani! Jó elbeszélgetni arról, hogy mi fog történni az első napon, milyennek tűnik a tanító vagy az új osztályfőnök, mit gondol arról, milyen lesz neki az osztályban stb. A beszélgetés mellett a kisebbeknél el is lehet játszani ezeket a helyzeteket, meséket is lehet találni, amelyekkel oldható a szorongás a gyerekeknél. Oda kell arra is figyelni, hogy se hamis, túl pozitív képet se fessenek a rá váró iskoláról, feladatokról, mert ha mégsem minden olyan, amilyennek várja, az csalódással töltheti el.
Arról is nagyon jó beszélni a szülőnek a gyerekével, hogy az iskolával kapcsolatosan mi a fontos a számára, mert ezerféle értékrenddel találkoznak általában a gyerekek. Jó tisztázni, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami nem.
Azt is fontos tudatni velük, hogy senki sem tökéletes, és ahogy a felnőttek sem végzik hiba nélkül a munkájukat, ugyanúgy nem várható el ez a gyerektől sem. De támogatni kell őt, vezetni azon az úton, hogy javítani tudjon. Kritizálás helyett jó megbeszélni a helyzetet, és listázni azokat a magatartásokat, módot és utakat, amelyekkel javítani, jóvá lehet tenni vagy a jövőben elkerülni a gyermek számára rossz vagy kudarcélményt jelentő helyzetet, eseményt.
Gyermekünk láthatatlan vándortarisznyájába szeretetet, elfogadást, biztonságot, önbizalmat kellene beletennie a családnak minden új tanév kezdetén is. Ehhez hozzásegít az is, ha elmondják gyermeküknek, hogy milyen jó tulajdonságai vannak, hogy mi határozza meg őt az iskolai minősítésen túl. Ezzel egyrészt növelhető az érzelmi intelligenciája, másrészt pedig segíti a stabil, pozitív énkép kialakulását, és ez a stabil énkép mankóvá válik, amikor konfliktushelyzetbe kerül valakivel. És soha ne tévesszük szem elől, hogy a gyermekünk nem azt fogja megtanulni, amit ezerszer elismétlünk, hanem azt, amit lát tőlünk.
