A rózsatermesztés rendkívül sok munkát és odafigyelést igényel. Nemhiába tartja a közmondás is, hogy a türelem rózsát terem. Vasas Balázs zentai fiatalember huzamosabb ideig tartó magyarországi tartózkodás után családjával úgy döntött, hogy visszatér szülőföldjére, és itt édesapja rózsaültetvényét fejleszti tovább.
Fotó: Horváth Zsolt
Vasas Balázs a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Karán végzett. Egyetemi tanulmányai alatt egy évet Belgiumban élt, utána ugyanennyi időt töltött el Hollandiában, ezt követően egy magyarországi informatikai cégnél dolgozott, majd három évvel ezelőtt döntötte el, hogy visszatér szülővárosába, és átveszi édesapja rózsaültetvényének a gondozását.
– Elegem lett a nagyvárosi életből. A második gyermekünk is úton volt, és egy kicsit vissza is vágytam Zentára – mesélte, hozzátéve, ezért magyarországi feleségével együtt úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek a Tisza-parti városba, átveszi a gazdaság irányítását, folytatják a rózsatermesztés családi hagyományát, így az egyetemen szerzett tudását is hasznosítani tudja majd. Beszélgetőtársunk szerint úgy néz ki, hogy jó döntést sikerült hozniuk, mivel felesége is szeret a békés kisvárosban élni, ahol olyan életkörülményeket tudtak biztosítani a gyermekeiknek, amilyenekre Budapesten élve valószínűleg senki sem lenne képes.
– Itt minden adott egy élhető élethez – hangsúlyozta, hozzátéve, ugyan vannak dolgok, amelyekről le kellett mondaniuk, de tisztában voltak azzal, hogy mit vállalnak a hazaköltözéssel. Amióta hazajött, Balázs megnövelte az általuk termesztett rózsatövek számát is.
– Nagyjából ötvenezer rózsatövünk volt, amikor azon kezdtünk el gondolkozni, hogy ezt a számot csökkentjük vagy pedig feljebb emeljük – mesélte, majd elmondta azt is, hogy már az első évben százezer rózsában gondolkoztak, s akkoriban, amikor a rózsatermesztők válságos időszakban voltak, eldöntötték, hogy ők inkább az árral szemben úsznak, abban bízva, hogy a válság miatt kevesebben foglalkoznak rózsával, ezért a rá következő évben sokkal nagyobb kereslet lesz iránta a piacon. Balázsék számítása bejött, és a megduplázott mennyiségen is sikerült túladniuk, így azóta igyekeznek tartani ezt a folyamatos növekedést. A jelenlegi kétszázezres tőszámmal elértek arra a szintre, amelyen már komolyabb gépesítés és logisztika nélkül nem biztos, hogy folytatni tudják a növekedést.
– A rózsatermesztés a legtöbb kézi munkát igénylő tevékenység – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki elmesélte azt is, hogy három fő munkafolyamatból áll a virágok királynőjének termesztése: a palántálásból, a rózsaszemzésből és a rózsák kiszántásából, kitermeléséből. Ezekben az időszakokban több héten keresztül akár 10–15 munkásra is szükségük van ezen tevékenységek elvégzéséhez. Balázséknak szerencsére van egy kis csapatuk, amelynek tagjai már hosszú évek óta az ő ültetvényükön dolgoznak, de rajtuk kívül idényjellegűen másokat is alkalmaznak. Az idei év időjárási körülményei egyébként a rózsatermesztőknek is főfájást okoztak.
– A mezőgazdasági termelők szerint ha esik, az a baj, ha nem esik, akkor meg az – jegyezte meg tréfásan a zentai rózsatermelő, de rögtön hozzátette, hogy az idén sajnos különösen megnehezíti dolgukat a nagy mennyiségű csapadék, ami miatt a gyomnövények igencsak elburjánzottak, a talajra viszont képtelenek traktorral rámenni, illetve megművelni is csak nagyon nehezen tudják. Az időjárási körülmények ugyanakkor jelenleg a szemzést is késleltetik. Beszélgetőtársunk szerint két hónapnyi idejük van ezen tevékenység elvégzésére, mert a vadrózsa ekkor a legalkalmasabb arra, hogy befogadja a nemes rózsa hónaljrügyét, éppen ezért minden kiesett nap rengeteget számít.
– Mindannyian küzdünk az időjárással – jegyezte meg a rózsatermesztő, és hozzátette, jobban örülne a szárazságnak, mivel gazdaságukat felkészítették az öntözésre, ezt pedig az esővel szemben szabályozni is tudják. Gondot okoz számukra a nagy mennyiségű csapadékhoz társuló hőség is, ami miatt szinte minden rózsásnak nagymértékben lebetegedett az állománya.
Balázsék egyébként nemcsak a szerbiai, hanem a külföldi piacon is jelen vannak rózsatöveikkel. A fiatal zentai vállalkozó ugyanis már a családi gazdaság átvételekor eldöntötte, hogy kihasználja a külföldi kapcsolatait és kereskedelmi szemléletét. A virágkiállításokon megismerkedett jelenlegi üzleti partnereivel és rózsanemesítőkkel, akiknek köszönhetően teljes rózsaállományukat külföldön tudná értékesíteni, ugyanakkor a hazai kapcsolatokat sem áll szándékában felrúgni.
– Jelenleg Szerbiában képtelenek annyi rózsát termeszteni, mint amennyit el is lehetne adni – említette meg Balázs, hozzátéve, ezzel szemben három évvel ezelőtt olyan termelők is voltak, akik elégették rózsáikat, mert nem tudtak mit kezdeni velük. Ami a rózsa árát illeti, Balázs szerint 40–45 eurócentért tudják értékesíteni a töveket, ami ugyan az előállítási költségeknél valamelyest alacsonyabb összeg, de azért továbbra is szolidan meg lehet élni a rózsázásból.
– Régen jól lehetett keresni ezzel, de most le vannak nyomva az árak – jegyezte meg végül beszélgetőtársunk, aki elmondta, a rózsatermesztésre nincsenek külön állami szubvenciók, de mezőgazdasági termelőként lehetőségük van támogatásokra, és nagy segítséget jelentettek számukra a Prosperitati Alapítvány kiírásai is, amelyek révén az ültetvénye öntözőrendszerét szerezte be a zentai rózsatermesztő.
