2024. március 29., péntek

Kamarazene a múzeumudvarban

Ezúttal is csupa fiatal művész lépett közönség elé Szabadkán

Szombaton este kellemes élményben volt részük a komolyzene kedvelőinek Szabadkán. A városi múzeum udvarán immár nyolcadik alkalommal került sor egy kamaraestre a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület szervezésében. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is csupa fiatal művész lépett közönség elé, szám szerint heten: Bíró Viola és Németh György zongorán, Ábrahám Máté és László Blanka csellón, Kovács Birkás Tamara hegedűn, Tóth Noémi fuvolán, Radetity Ádám pedig szaxofonon játszott.

Az alig valamivel több mint egyórás műsorban nyolc zeneszám hangzott el, elsőként a Mózes-fantázia Paganinitől, amelyet a szerző hegedűre komponált, azonban ezúttal csellón hangzott el, László Blanka előadásában. Kimondottan virtuóz szerzemény – a szólista végig csupán egyetlen húrt használhat –, tökéletes előadása technikailag jól felkészült előadót igényel. Jean Françaix 1961-ben írott hat exotikus tánca közül kettőt – Baiao; Merengue – Radetity Ádám adott elő szaxofonon, mondhatni, kifogástalanul. Bréval C-dúr csellószonátáját Ábrahám Máté kitűnő tolmácsolásában hallottuk. Debussy La plus que lente című, eredetileg zongorára megálmodott művének nagyszerű hegedűátiratát Kovács Birkás Tamara szólaltatta meg. A “Non più mesta accanto al fuoco” kezdetű ária Rossini Hamupipőke című operájából annyira megtetszett Chopinnek, hogy számos variációval megtoldva átdolgozta fuvolára és zongorára. Ezt a tetszetős sikerdarabot Tóth Noémi játszotta a tőle már megszokott virtuozitással. László Blanka kétszer szerepelt az est folyamán, másodszor Beethoven remekbe szabott A-dúr csellószonátájának első tételét hallottuk az előadásában. A szólisták természetesen zongorakísérettel adták elő az imént felsorolt műveket, de a zongoristák önállóan is bemutatkoztak: Bíró Viola Glinka Pacsirta c. szerzeményével, Németh György pedig Lányi Ernő Rodostó c. művének megszólaltatásával csillogtatta művészetét. Mindketten joggal megérdemelték a tapsot, mint ahogy a többi fellépő is.

A kritikus, mármint e sorok írója, élesre kihegyezett tollát ezúttal szándékosan hagyta otthon. Nem mindegyik produkció volt tökéletes, de ezzel az előadók minden bizonnyal tisztában vannak, s vétek lenne a szemükre vetni. Többségében nagyon jó előadásban hallottuk a megszólaltatott műveket, és minden dicséretet megérdemelnek a szervezők – elsősorban Miklenovics Aranka, aki a műsort is vezette –, akik lehetővé tették, hogy ifjú művészeink pódiumhoz jussanak, a hallgatóság pedig egy kellemes este emlékével legyen gazdagabb.

A múzeum udvara szűknek bizonyult az összes néző befogadására, reméljük, hogy jövőre is így lesz.