2024. április 19., péntek

Törvényesen semmiznék ki a fehér farmereket

Gyökeresen átalakítaná mezőgazdasági birtokrendszerét a Dél-afrikai Köztársaság. A vezetés ezt úgy „oldaná” meg, hogy elvenné a fehér farmerektől a földjük nagy részét. Emiatt és az ellenük irányuló folyamatos – gyakran gyilkossággal végződő – durva támadások miatt sokan az ország elhagyására készülnek. Ausztrália és Oroszország tárt karokkal fogadná a kiválóan gazdálkodó dél-afrikaiakat.  

Évek óta rasszista indíttatású irtóhadjárat folyik a dél-afrikai fehér farmerek ellen, a gyilkosok azonban az esetek többségében soha nem kerülnek rendőrkézre. Helyi civil szervezetek, köztük az AfriForum, a támadások és az áldozatok számának növekedéséről számolnak be, sőt attól tartanak, hogy az akciók politikailag is motiváltak. A rendőrség az ellenkezőjét állítja: szerinte az utóbbi években éppen csökken az ilyen bűncselekmények száma. 

A több tízezer fehér földművelő és családtagjaik ezt nem hiszik el. Sőt az utóbbi időben már egy újabb nagy veszéllyel találták magukat szembe: az állammal, amely széles körű akcióra készül ellenük.

Ám miközben a farmerek elleni támadásokat és gyilkosságokat a hatóságok sokszor igyekeznek elhallgatni vagy eltussolni, a készülődő kormányzati offenzíváról egyre több szó esik. Legmagasabb szinten is.

Cyril Ramaphosa államfő nemrég nyíltan beszélt arról a tervről, miszerint a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) párt úgy módosíttatná az alkotmányt, hogy lehetővé váljon a fehér földtulajdonosok kisemmizése. A hatalom lényegében törvényesíteni akarja, hogy önkényesen kisajátíthassa (elvehesse) a megbélyegzett gazdálkodók termőföldjeit, birtokait – bármilyen ellenszolgáltatás nélkül.

Ramaphosa azzal érvel, hogy az apartheid igazságtalansága miatt kell visszaosztani ezeket a területeket a feketéknek. A kormány szerint a magánkézben lévő földek csaknem 72 százaléka a fehérek tulajdona, miközben a fekete többség alig néhány százalékkal rendelkezik.

Ezen akar változtatni az elnök és az irányítása alatt álló ANC. A helyi PoliticsWeb online hírportál azonban tévesnek tartja az adatokat, s arra figyelmeztet: a majdnem 58 milliós lakosság 8-9 százalékát alkotó fehérek egy része a Dél-afrikai Köztársaság területének 22 százalékát tulajdonolja.

A faji megkülönböztetésre épített rezsim vége, vagyis 1994 óta a dél-afrikai kormányok már többször is szereztek mezőgazdasági földeket a fehérektől. Ám a területekhez piaci áron jutottak hozzá, majd továbbadták a feketéknek.

Ennek a gyakorlatnak vetne véget a jelenlegi hatalom, amely egyszerűen eltulajdonítaná a birtokokat, s utána szétosztaná a színes bőrű kiválasztottaknak. Valamicskét (legfeljebb tízezer hektárt) azonban állítólag meghagyna az eddigi gazdának is, ám az sok esetben csak a töredéke lenne az eredeti területnek.

Már elkészült egy lista is, amelyen 190 (nagy)farm neve szerepel. Ezeket is kártalanítás nélkül sajátítaná ki (venné el) az állam. Ha erre sor kerül, s az új tulajdonosok képtelenek lesznek szakszerűen működtetni őket, az súlyos élelmiszerválsághoz vezethet az országban.

Nem babra megy a játék; több millió hektár sorsa a tét, és persze a jól működtetett gazdaságoké. Az országban a fehér gazdák eddig kiválóan vezették a mezőgazdasági üzemeket, termelőegységeket.

Ramaphosa szerint az alkotmánymódosítással biztosítható változások rendkívül fontosak a gazdaság szempontjából. Bár egy 2016-os jogszabály már lehetővé teszi a földkisajátításokat, az elnök arra számít, hogy az új alaptörvény még egyértelműbben fogalmaz majd.

A kormány emberei azonban az alkotmánymódosításig sem tétlenkednének, máris hozzáláttak a munkához. Mármint a kiszemelt területek és termelőegységek megszerzéséhez. Egyelőre még hajlandóak fizetni egy-egy ingatlanért, ámde – jó esetben is – a tényleges árnak csak a tizedét.

A rájuk vadászó bűnözőktől és a teljes kifosztásuktól megriadt fehér farmerek közben tömegesen szabadulnának birtokaiktól. Vevő azonban még a hirtelen felduzzadt kínálat miatt kialakult nyomott árak ellenére sem akad.

A leendő új tulajdonosok alighanem az alkotmány átírására várnak, amivel törvényessé válik a kipécézettek kifosztása. A szomszédos Zimbabwéban megéltek már ilyet a fehérek: a Robert Mugabe exelnök-diktátor vezette rezsim évtizedekkel ezelőtt ugyanis elvette tőlük a mezőgazdasági földterületeiket, és szétosztotta a színes bőrűek (sokszor a kegyencek) között. A „reform” katasztrofális következményekkel járt: a farmok tönkrementek, és az ország is.

Ramaphosáék azzal védekeznek, hogy náluk ilyesmi nem történhet meg, tanultak a szomszéd hibájából, s az új tulajdonosok képesek lesznek kezelni a rájuk bízott mezőgazdasági vagyont.        

Sok dél-afrikai fehér farmer (de sok más foglalkozású is) tömegesen menekülne a kétségbeejtő és kilátástalannak ítélt helyzetből. Külföldre készülnek. Egy részük meg sem állna Ausztráliáig, ahol be is fogadnák őket. Mások Európába jönnének.

Oroszország iránt is egyre többen érdeklődnek. Ott alighanem nagy szükség is lenne rájuk, hiszen – a hiányzó munkáskezek miatt – csaknem 43 millió hektár hever parlagon, s már megkezdődött a termőföldek kiárusítása külföldiek számára is. Oroszországban szívesen is fogadnák a fejlett farmkultúrát ismerő és művelő dél-afrikaiakat.