Mindenki kíváncsi arra az előadásra, amelyet készítői is úgy festenek le, mint egy nagy durranást, hiszen valóban színháztörténeti produkció előtt állunk, ami minden bizonnyal óriási mérföldkő lesz a vajdasági színházi életben. Ezt a kíváncsiságot mutatta a színház előtt kígyózó sor is augusztus 22-én, amikor elkezdték az ingyenes jegyeket osztani a jegyirodában. A rockopera körüli munkákról Pataki Andrást, az előadás rendezőjét kérdeztem.
Hogyan indult el a közös munka?
– Másfél évvel ezelőtt Bergman Őszi szonátájával Marosvásárhelyen vendégszerepeltünk, Wischer Johann is játszott ebben a közös produkciónkban. Adventi készülődés volt és sétáltunk a főtéren. Akkor jött az ötletem, miszerint mi lenne, ha a Zentai Magyar Kamaraszínházat évről évre új kihívás elé állító zentai csata emlékünnepét idén egy ide címzett rockoperával ünnepelnénk meg? Körbejártuk a témát, és január körül született egy döntés, hogy belevágunk, amit a magyar miniszterelnökség is támogatott.
Pataki András rendező
A Zentai Magyar Kamaraszínház több éve különböző műsorokkal, előadásokkal vonul fel ilyen alkalmakkor. Így most készül egy olyan rockopera, ami egyrészt kortárs ősbemutató, másrészt pedig egy olyan témát dolgoz fel – a zentai csatát –, ami ha úgy tetszik, hiánypótlónak is nevezhető, mert magyar történelmi témából nincs túl nagy kínálat a színházi piacon. A színházcsinálás a magyar nyelvterületen egy kicsit elkanyarodott ezektől a témáktól, úgyhogy én ezért is érzem küldetés-jellegűnek.
Ha teljes egészében nézzük, mitől lesz sikeres a darab?
– Nyilván a sikeressége majd kiderül a bemutató után, de mindenképpen elmondhatjuk, hogy van egy nagyon jó zene. A zenés daraboknál a leglényegesebb maga az írott zenemű. Ez szerintem jelen esetben nagyon erős. Szarka Gyula, aki zeneszerzője a darabnak és a munkája nagyon kifejező, egyéni, egyedi, rá igazán jellemző és magas színvonalú. Nem könnyű egyébként megcsinálni ezeket a szólamokat. Tehát a siker kulcsa tulajdonképpen itt van, mint minden egyes zenés műben, maga a zene, ami jelen esetben nagyon erős.
Mekkora munka?
– Hatalmas. Másfél éve jött az ötlet. Persze az ötlettől a megvalósulásig lévő idő nagyon hamar elmegy. Mire körüljárjuk a témát, forrásokat, van-e fogadókészség, az is rengeteg idő. Jó része az elején szervezés-jellegű, nem alkotómunka. Ilyen szempontból elmondhatjuk, hogy hihetetlen energiákat kellett megmozgatnunk azért, hogy ebből az előadásból előadás legyen. A stábbal is mérhetetlenül nagy erőfeszítéseket kell tegyünk, hogy beérjen a munkánknak a gyümölcse.
Ha már a stábnál tartunk, mennyire formálja a szereplők jelleme a darabot? Alakul-e tőlük függően bármi, vagy nem?
– A szereplők munkája, az ő szereposztásuk, illetve azon belül az ő stílusuk nem befolyásolják az előadást, annak alakítását, annak mikéntjét, hiszen az egy fixen elkészített dolog. Itt inkább az a kérdés, hogy meg tudják-e valósítani, ebben ez az izgalom. A szereplők részvétele, mint minden színházi előadásban, idézőjelbe véve alárendelt. Természetesen kulcsfontosságú, de ők alkalmazkodnak egy fix elképzeléshez. Továbbá ebben a rockoperában nincsenek prózai szövegek, itt csak kotta van és a kotta alá írt szöveg. Majdnem minden megszólalás, néhány mondatot kivéve, zenés. Ebből következik, hogy az opera szabályai szerint kell dolgoznunk, ez pedig azt jelenti, hogy operai képeket teszünk színpadra. Ezen belül az adott szereplőnek az ehhez való viszonya, vagy gondolatai kevéssé tudnak megjelenni, hiszen a kottát kell hoznunk, de nyilván nagyon fontos, hogy olyan szereposztásban hozzuk ezt az előadást, amely képes megszólaltatni ezt a zenés művet. Tulajdonképpen kötelességünk is.
Mi alapján választották ki a szereplőket?
– A soproni Petőfi Színházzal már korábban is közösen alkottunk. Olyan jelleggel új szereplő nincs, akivel már ne dolgoztam volna. Nem volt amolyan útkereső, új embert próbáló vonala a darabnak, arra most nem volt idő. Jól bevált kollégákkal dolgozunk. Mellékszereplő nincs. Tizenegy énekes-színész van, a Sopron Balett tizenhárom balett-táncosa, tizennégy vajdasági magyar néptáncos, huszonkét zentai gyermek, akik angyalok és ministránsok lesznek, illetve a budapesti Fővárosi Nagycirkusz négy artistája.
Mit lehet tudni az énekes csapatról?
– A magyar nyelvterület hat-hét legjobb hangja itt van ebben a szereposztásban. Sőt, van egy francia musical sztárunk, Stéphanie Schlesser, aki a párizsi Rómeó és Júliának a Júliája. Nagyon érdekes az ő szerepe, hiszen francia, aki francia lányt játszik, de magyarul fogja énekelni a darabot. Nagyszerűen dolgozik Stéphanie. De itt van mellette pl. Szomor György, Kósa Zsolt, akik olyan előadók, akiknek a hangjától le fog esni az emberek álla, amikor beülnek a nézőtérre, hiszen maximális minőséget képviselnek. Nyilván nagyon jó az is, hogy Vastag Tamás is jelen van a darabban, aki mind amellett, hogy nagyon tehetséges, a tinilányok lelkesedésén is dobni fog. Meggyőződéssel mondhatom, hogy mindegyik énekes hangja fantasztikus.
A hangzás mellett nyilván nagyon fontos a látvány is egy színházi előadásnál. Mit lehet tudni a díszletről?
– A díszletet is én tervezem a rendezés mellett. Ez gyakorlatilag abból indult ki, hogy körülnéztem Zentán. Nem mintha korábban nem jártam volna sokszor erre, de most mégis más szemmel kellett néznem. Lesz egy nagy templomkapu, ami egy zentai templom bejáratának egy az egyben vett másolata, lesz egy templomtorony, ezek építkezési jelleggel be vannak ágyazva egy fém állványrendszerbe, illetve mobilis fémlépcsők tudnak mozogni a térben. Tehát a díszlet egyszerre funkcionális és egyszerre hordozza a helyi épített örökségnek a képét.
Nagy költségvetésű darabról beszélünk. Kik a támogatók?
– A Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, Zenta város önkormányzata és természetesen, mint koprodukciós partner, a költségek kb. 50 százalékát a Soproni Petőfi Színház biztosítja. Ezt az előadást ezek nélkül a támogatások nélkül nem lehetett volna megcsinálni, hiszen közel 30 millió forintos költségvetése van.
A zentai ősbemutató után hol kerül még bemutatásra a rockopera?
– Harmincöt alkalommal fogunk közönség elé lépni e rockoperával. Ebből 23 alkalommal Sopronban, de lesz természetesen budapesti előadás is, fogjuk játszani Esztergomban és különböző nyári színházi helyszíneken. Mindez két éven keresztül fog menni. Azt gondolom, hogy ez az időszak színháztörténeti szempontból nagyon meghatározó lesz, nem csak vajdasági, de összmagyar vonatkozásban is. Mindenképpen valami újszerű jön, aminek kíváncsian várjuk a visszhangját.
