Nem kellenek mindig a világ legjobb csapatai ahhoz, hogy egy torna, megmozdulás érdekes és baráti légkörű legyen. Ezt értették meg a határátkelő után néhány kilométerre fekvő Kelebián, s a Levente-mozgalommal összekötve, legnagyobb államünnepünk idején, immár nyolcadik alkalommal rendeztek háromnapos kispályás labdarúgótornát a kamaszkorú fiatalok számára, visszaidézve azt az időszakot, amikor a magyarországi Kelebia is még a szabadkai körzethez tartozott, s heti rendszerességgel találkoztak a szomszédos falvak csapataival.
Az alapötlet Kovács Marcell fejéből pattant ki, az itteni szervezést pedig Gyólai Zoltán vállalta, így idén is több délvidéki csapat indult útnak, a szervezők pedig olyan figyelmesek voltak, hogy a török vendégmunkások visszautazása miatt kialakult határgubancot megoldották, azaz kisiettek a határra a fiataljainkért. A torna a legnagyobb rendben zajlott, a szervezők finom falatokkal várták a vendégeket, közben pedig több tanácskozás zajlott a megmozdulás jövőjével kapcsolatosan.
– 1989-től 2010-ig voltam a Kelebiai Sportkör elnöke, s ebben az időszakban alapítottuk meg a Levente egyesületet is. Itt merült fel a régi focitornák megújításának az ötlete, s immár nyolcadik alkalommal sikerült ezt megrendezni. Minden esetben délvidéki csapatok is részt vesznek, ami azért fontos nekünk, mert mi Szabadkához tartoztunk közigazgatásilag, s a mi sporttörténetünk Szabadkától ered. Mindezt azonban tovább szeretnénk fejleszteni egy alapítvány létrehozásával, s állami szintű feladatokat vállalnánk el az ilyen tornák megszervezésével, a hagyományok ápolásával, kiemelten Siflis Géza egykori válogatott szintű játékos emlékével, aki a háború után Kelebiára került, s olyan súlyosan bántalmazta az ÁVH, hogy 41 évesen belehalt – kezdte el a történetet Kovács Marcell.
• Láthatjuk, hogy a délvidéki csapatokon kívül más elcsatolt területekről is érkeznek. Mennyire lehet mindezt kibővíteni?
– A Levente egyesületünkön keresztül partnereket kerestünk Kárpátalján és Székelyföldön is, s ez a kapcsolat odáig fejlődött, hogy a Nemzeti Összetartozás hálózatát sikerült kiépíteni. Most akarjuk kidolgozni azokat a működési formákat, amelyek alkalmasnak tesznek bennünket arra, hogy a hagyományőrzés és a kultúra területén is létrejöjjön az együttműködés.
• Kelebia mennyire kap mindebben segítséget akár megyei vagy állami szinten?
– Folyamatosan nyerünk a pályázatokon, így nem lehet azt mondani, hogy nem támogatnak bennünket. Nem bóvli termékkel léptünk ki a hagyományőrzés és a kultúra világába, hanem azokat a dolgokat helyezzük át a XXI. századba, amelyek még további folytatást érdemelnek a későbbiekben. Hosszú távra tervezünk, s azt reméljük, hogy az alapítvány létrehozásával a civil társszervezeteket is támogatni tudjuk.
A végső sorrend, Szent László-kupa: 1. Marosmente Makó, 2. Temerin, 3. Kelebia, 4. Zápszony (Kárpátalja), 5. Kiskunhalas. Különdíjas: Mijailovity Zalán, Temerin.
Szent Korona-kupa: 1. Marosmente Makó, 2. Zápszony, 3. Ada, 4. Kiskunhalas, 5. Kelebia. Különdíjas: Budai Zoltán, Ada.
Szent István-serleg: 1. Zápszony, 2. Kelebia, 3. Tornyos. Különdíjas Rusák Áron, Tornyos, aki gólkirálya is lett a tornának.
