Hosszú, súlyos betegség után augusztus 21-én elhunyt nyugdíjas kollégánk, Hajnal Árpád. Egész élete a Magyar Szó köré szövődött. Gomboson, szerinte a világ legszebb falujában született 1948. július 11-én.
Az általános iskolát Gomboson, a gimnáziumot Zomborban végezte. Az újvidéki Magyar Tanszéken tanult tovább, harmadévesen a Magyar Szónál helyezkedett el. Harminc év után, 2000-ben a Vajdasági Magyar Sajtó Napján a lap Életműdíját vehette át. A Magyar Szó szerkesztőségének képviseletében Hajnal Árpád Macedónia kivételével a volt Jugoszlávia minden tagköztársaságából tudósított, de a szíve csücske Nyugat-Bácska maradt. A zombori székhelyű Dunatáj lapmelléklet 1993-as megszűntéig annak a Magyar Szóval közös szerkesztőségében dolgozva Zámbó Illés kollégájával keresztül-kasul bebarangolta Baranyát és Szlavóniát, sorra írta riportjait az ottani életről.
Naplójában, 2006. február 5-én a következőket jegyezte föl: „Azt csinálom, amit 1971 óta művelek, és amit soha nem bántam meg, és az lenne a legjobb, ha életem végéig írhatnék a Magyar Szónak.” Noha 2006 decemberében végkielégítéssel távozott a laptól, folyamatosan írt továbbra is a Magyar Szónak, a Hét Napnak, a Zombori Rádiónak, a Zombor és Környékének. Nyugdíjas éveiben a különleges vezetéknevek gyűjtésével is bíbelődött.
Hajnal Árpád 2000. december 22-én vette át a Magyar Szó Életműdíját az Újvidéki Színházban, Emlékoklevelet kapott a lapnál eltöltött 15, majd 20 évi eredményes munkájáért, a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, majd a Magyar Polgári Kaszinó Műemlékvédő és Hagyományőrző, később Nyugdíjas szakköre, a Vajdasági Magyar Amatőrszínház, a Berta Ferenc Zsebszínház, és a gombosi József Attila Általános Iskola részesítette elismerésben.
Volt kollégánkat csütörtökön délben helyezik örök nyugalomra a zombori Szent Rókus temetőben.
