Valójában senkinek sem jó az, ami Törökországban történik. Egyedüli haszna talán elméleti szempontból van csak a fejleményeknek, hiszen az egész egy nagyszabású „emberkísérlet”-ként is felfogható. Ilyen szemszögből olyan tapasztalatokra, megállapításokra lehet jutni az események vizsgálatával, amihez mérhetőre más módon nem juthatnánk. A nagy kérdés most, hogy a török bankok csődje vagy csőd közeli állapota, a fogyasztás alakulása, valamint a GDP-növekedés radikális visszaesése mennyire fogja megfertőzni a világ többi régióját, tőkepiacait.
A globális gazdasági és politikai következmények egyelőre beláthatatlanok. Mondhatnánk úgy is, hogy bármi megtörténhet, illetve annak az ellenkezője is. Az európai–török, valamint az amerikai–török viszony javulására egyelőre nem túl jók a kilátások. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az amerikaiak növelni fogják a nyomást Törökországra, a teljhatalmú török elnök pedig megpróbál a nyomásnak ellenállni. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy maga a nyugati világ nem hagyhatja, hogy Törökország összeomoljon. Más nézőpontból maga a török válság csak a mélyebb globális társadalmi átrendeződés tünete. Erre utal, hogy feltörekvő országok devizái az árfolyamon keresztül reagálnak a folyamatokra, még akkor is, ha földrajzilag is távol vannak Isztambultól.
Tisztán pénzügyi szempontból szemlélve egészen más vetülete van a dolognak. A pénzbőséget követően a világban kialakulni látszó dollárhiány akár egyfajta magyarázatot adhat. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED megkezdte és egyre gyorsítja a korábbi években kibocsájtott pénz visszaszívását.
TÖRÖKINDULÓ
Egyáltalán nem zárható ki, hogy a Törökországban részben valóban mesterségesen előidézett „fertőzés” egy idő után a feltörekvő országokból átterjed a fejlettekre is. A fejlettekhez visszamenekülő tőke egy idő után ott sem érzi majd biztonságban magát. A feltörekvő országokban egyelőre elszigeteltnek tűnő események előbb vagy utóbb jó eséllyel átterjednek majd a fejlettekre is. Ennek logikus következménye lehet, hogy a nagy tőzsdék hirtelen eséssel reagálnak. Az is lehet, hogy a FED abbahagyja a kamatemelési ciklust, és újabb mennyiségi könnyítésbe kezd. Ez akár egy-két éven belül, de sokkal gyorsabban is bekövetkezhet.
Érdekes lesz azt is megfigyelni, a szélesebb néprétegek körében milyen reakciókat váltanak ki Erdogan olyan típusú felhívásai, kijelentései, mint az „Allah velünk van”, „Allah milliószor erősebb a dollárnál”, „török hazafiak, váltsátok a pénzeteket, aranyatokat lírára” stb. Mindez mélyreható társadalmi folyamatokat generál. A történelmi tapasztalatok is azt mutatják, minél rosszabb a helyzet, annál inkább fel lehet erősíteni a nacionalizmust. A török elnök szerint országa nem hagyja magát az őt fenyegetőkkel szemben. Erdogan erről pártja szombati rendezvényén beszélt, azt követően, hogy előtte a két nagy nemzetközi hitelminősítő, a Standard & Poor's és a Moody's is leminősítette Törökországot. „Vannak, akik a gazdaságon, a kamatokon, a valutaárfolyamokon és az infláción keresztül próbálnak fenyegetni minket. Azt üzenjük nekik: látjuk, mire megy ki a játék, és nem hagyjuk magunkat” – mondta a török elnök. „Nem fogunk kapitulálni azok előtt, akik stratégiai partnereinknek színlelik magukat, miközben Törökországot stratégiai célpontjukká teszik” – jelentette ki. A török líra az év eleje óta csaknem 40 százalékkal gyengült a dollárhoz képest, ráadásul ennek az értékvesztésnek mintegy a fele az elmúlt két hétben történt. Egyre nagyobb az infláció is. Az amerikai büntetővámokra válaszul Ankara jelentősen megemelte több amerikai importcikk, köztük a gépkocsik, alkoholos italok és dohánycikkek vámját. Erdogan elnök emellett bejelentette az amerikai elektronikai cikkek bojkottját is.
MUSZLIM SZÖVETSÉG?
Meglepő fejlemény ebben a történetben (vagy talán mégsem oly meglepő), hogy az öböl menti gazdag állam, Katar emírje, Sheikh Tamim bin Hamad Al-Thani és a török elnök közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy Katar 15 milliárd dollárt fektet be a török pénzpiacon és az ország bankrendszerében. A bejelentést követően a líra erőre kapott. A korábban még „szépreményű” török gazdaság egyensúlyhiányban szenved. Érdekes megfigyelés lehet, hogy a kilátásba helyezett katari 15 milliárd dollárnak milyen hatásai lesznek, valamint hogy a hatások milyen mechanizmusokon keresztül érvényesülnek. A másik, egyáltalán nem mellékes kérdés az, hogy úgy tekinthetünk-e rá, mint a muzulmán országok közötti szövetség kezdetére, ami számos etikai, vallási, szociológiai kérdést is felvethet a tisztán gazdasági szempontok mellett. A török példának, akárhogyan alakulnak is majd a jövőben a dolgok, jelentős és megszívlelendő tanulságai lesznek – ez az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.
