2024. április 24., szerda
EGY GYAKORLÓ APA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

Bolhacsípés, szankciók és hasonló jóságok

Minden második hétvégén a gyerekek Temerinben „vendégeskednek” ómamájuknál, és ott él megboldogult feleségem testvére is a lányával, úgyhogy ők anyáskodnak körülöttük, amíg ott vannak.

Nagyon szeretnek ott lenni, mert a felsoroltakon kívül, ebben a „csajos” házban él még Cuki, a nyuszi, Akira, a sharpei kutyus, Cile, a cica és van még egy akvárium is tele hallal. Kata kimondottan a nyuszit szereti dögönyözni, de órákat játszik a kutyával és a macskával is, és nincs ebben semmi gond. Hanem, legutóbb, amikor hazahoztam őket, Katán egymás után jelentek meg a csípés jelei, gondoltam, ez nem szúnyog, de mi a franc lehet? Aztán nemsokára kiderült az igazság, miután a lányom kipancsolta magát a kádban: a hab mellett ott úszkált a bolhakoma is. Mutattam neki, látod, ez tehet mindenről. Jöhetett a kenegetés, és azt hittem, ezzel vége a történetnek, búvárkodni úgysem tudnak a bolhák. Ha nem is búvárkodni, de ugrálni azt igen, mert másnap reggelre arra ébredtem, hogy jócskán viszket a karom, a hátam… úgyhogy következhetett egy alapos bolhairtási akció.

És ha már az egyik így járt, miért maradnának ki a többiek is a jóból. Márki mindig is szeretett a fűben hemperegni, ha az oviban kint járnak az udvaron, egy istenért sem hagyná ki. Pontosan tudjuk, mikor jártak kint az udvaron, mert évszaktól függően, különböző színűek a foltok a ruháján. És mint már fentebb említettem, hogy ne unatkozzunk, Májkit is összecsípte valami, de hogy mi, az örök rejtély marad. Mikor hazaért, duzzadt rózsaszín foltok jelentek meg a testén. Nem lehetett egyértelműen mindegyikre azt mondani, hogy csípés, inkább csak allergiás reakciónak tűnt. Az orvos mindegyik esetre azt mondta, csípés, adott kenőcsöt és szirupot, de csak nagy nehezen múlt el.

De miért maradna ki a buliból Előd, ha nem muszáj? A tanév második felében, szokása szerint „elengedte” magát egy kicsit, és becsúszott néhány rossz osztályzat, ezért „szankciókat” vezettem be a nagyfiúnak. Magyarán: nincs okostelefon, nincs tablet, nincs számítógép, amíg mind ki nem javítja. Volt haddelhadd, morgás, sértődés, hogy csak a legenyhébb tiltakozási formákat említsem… No, de nem baj, gondoltam, a tilalom addig marad, amíg mondtam, majd csak elmúlnak az elvonási tünetek… A duzzogás abbamaradt, nekifogott a tanulásnak, és egymás után javította ki az osztályzatokat. Csakhogy egy reggel pöttyösen jött ki az ágyból. Néztük, mi a fene lehet ez, csípés vagy sömör, netán allergia? Az apró kis kiütések egy idő múlva még az arcán is kijöttek, így elmentünk a dokihoz, aki nem mondott újat: vagy allergia, vagy vírusos megbetegedés. És persze kapott gyógyszert, amit nem adtam be neki, mert nem szeretem tömni feleslegesen. A kiütéseken kívül más tünete nem volt, nem fájt semmije, nem viszketett, csak éppen pöttyös volt.

Amikor véget ért az iskolában a hajrá, és sikerült mindent kijavítania, nagy megkönnyebbüléssel jött haza, hogy vége, sikerült! Másnap reggelre egy kiütés sem volt rajta.