Vidékünkön több darázsfaj él, melyek között épületlakó fajok is vannak. Ilyen például a padlásdarázs, amely kifejezetten épületeken, illetve épületekben alakítja ki a fészkét: villanyóra-dobozokban, cserepek alatt, ereszek alatt, falon, ahol nem éri az eső.
A francia darázs általában a gyepeken fordul elő, de a kertekben is találkozhatunk vele. Növényi szálakra építi a fészkét. A német darázs alapvetően a talajban alakítja ki a fészkét, hasonlóan a kecskedarázshoz. Mindkét faj a föld repedésein keresztül kezd el ásni a talajba, majd lejjebb haladva kibővítik a járatukat, így a fészkük egy szép nagy üregben helyezkedik el. Az eddig felsorolt darázsfajok csípése kellemetlen, de nem jelentenek különösebb veszélyt. Ellenben a lódarázzsal, mely vidékünkön is előfordul, és a Kárpát-medence legveszélyesebb vadon élő állata, hiszen egyetlen csípése is képes halált okozni azoknak, akik alapvetően allergiásak a méhcsípésre. Azokra, akik nem allergiásak, három-négy csípés már halálos lehet. Nagyméretű, akár 3-4 centiméteres darazsakról van szó, így könnyű észrevenni őket.
Az idei év időjárása kedvezett a darazsaknak, és többször hallhattunk arról, hogy a darazsak falakba, vagy használatban lévő épületekbe építették fészkeiket. A topolyai Arcus Környezetvédő Egyesülethez is több alkalommal fordultak tanácsért azok a polgárok, akik ilyen váratlan és hívatlan látogatókat kaptak. Arról, hogy mit tegyünk, illetve mit ne tegyünk, ha darázsfészket találunk, Sihelnik József természetvédelmi mérnököt kérdeztük:
– A lódarazsak ritkán ugyan, de bemennek a lakott területekre. Alapvetően nem agresszívek, de semmiképp sem ajánlott ingerelni őket. Például, ha egyet meglátunk, semmiképp se próbáljuk meg lecsapni, mert nagy valószínűséggel többen is vannak, és veszélyt érezve támadhatnak is. Mint a felsorolt darázsfajok mindegyike, ők is ragadozók. De amíg a kisebb darazsak lárvákat, hernyókat fogyasztanak, a lódarazsak kisebb elpusztult emlősöket is képesek megenni, miután feldarabolták csáprágóikkal. A legtöbb esetben a német darázzsal gyűlik meg a polgárok baja. Az ő fészkeik talajba vájt üregekben helyezkednek el, de megtörténhet, hogy a falak repedésein keresztül bejutnak, és a falban alakítják ki üregüket. Akár kosárlabda nagyságú fészkeket is építhetnek. A falban tanyázó darazsak egészen addig nem okoznak gondot, ameddig a fal át nem szakad, és a vendégek be nem jutnak a szobába. Ha ez megtörténik, akkor sem kifejezetten támadnak, inkább próbálnak a fény felé haladva kijutni a házból. Ha nem jutnak át a falon, csak a falban élnek, a legjobb módszer, ha megvárjuk, amíg ránk köszönt a hideg idő. A fagyok beköszöntével a kolóniát építő darazsak elpusztulnak. Ekkor ki tudjuk vésni a falat, eltávolítani a fészket, és helyreállítani az érintett falrészt. Úgy semmiképp se próbáljuk meg eltávolítani a fészket, ameddig a darazsak aktívak. Veszélyt érzékelve megtámadhatnak bennünket.
Semmiképp sem érdemes tehát ingerelni a darazsakat, mert könnyen megeshet, hogy mi húzzuk a rövidebbet. A házi praktikák, amelyek ideig-óráig távol tartják a kellemetlenkedő darazsakat, hosszú távon nem jelentenek megoldást, így kénytelenek vagyunk a békés együttélésre törekedni.
