Hétfőn ünnepeljük az államalapítás ünnepét, amikor az államalapító Szent István király emléke előtt tisztelgünk. 1083. augusztus 20-a óta, amikor István királyt szenté avatták, emlékezünk ezen a napon egyik legnagyobb uralkodónkra. Az ünnep értelme azonban politikai rendszertől függően változott. Az, hogy a magyarok hogyan és mit ünnepeltek, vagy hogy egyáltalán ünnepelhettek-e augusztus 20-án, azon múlott, hogy a hatalmon lévők hogyan tekintettek első királyunk személyére és életművére. Mária Terézia például 1771-ben országos ünneppé tette, az 1848-as forradalom évében a Batthyány-kormány tagjai is részt vettek a körmeneten, a Bach-korszakban viszont tilos volt a független államot jelképező királyra emlékezni, a kommunista Rákosi-rendszerben pedig az államalapítás ünnepét az új kenyér ünnepévé degradálták.
Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, 1895-ben pedig belügyminisztériumi rendelettel írták elő, hogy a középületeket címeres lobogóval díszítsék ki, így a „boldog békeidőkben” ünnep volt augusztus 20-a.
A századforduló Szabadkáján a város polgársága ezen a napon a Szent Teréz-székesegyházban tartott szentmisén vett részt, a várost nemzeti szín lobogókkal díszítették fel, este pedig kivilágított ablakokkal borították fényárba az utcákat. Ebben a korban azonban Szent István király ünnepe összemosódott Ferenc József tiszteletével, ugyanis az akkori magyar király születésnapja augusztus 18-án volt. Ez különösen 1900-ban kapott nagy hangsúlyt, amikor Ferenc József 70. születésnapját ünnepelte.
„Holnap üdvözöljük mi is Szabadka sz. kir. város nevében I. Ferencz Józsefet, Magyarország apostoli királyát 70-ik születésnapja alkalmából.
Városunk törvényhatósági bizottsága ez alkalommal ünnepélyes formájú díszgyűlést tart amelynek egyetlen tárgya Ő Felsége a király hódolatteljes üdvözlése.
Az egész magyar nemzet szive megdobban, amikor a trón zsámolya elé küldi legfőbb és legőszintébb kivánalmait. A magyar nép tudja és érzi azt, hogy évszázadok idegen járma után – idegen ajku fejedelmek meg nem értett beszéde után egy a nemzet nyelvén beszélő király trónusa elé viszi hódolata kifejezéseit” – írta augusztus 17-én a Bácskai Hírlap Éljen a király című vezércikkében.
Másnap, augusztus 18-án reggel 6 órakor huszonegy ágyúdörrenés, tűzoltózenekar és katonai dobpergés ébresztette a város polgárait, majd a Pest szállodában (a mai Népszínház) a város képviselői gyűltek össze, hogy megtartsák a díszülést. A díszülésen Schmausz Endre főispán díszmagyarba öltözve mondott beszédet, amelyet a képviselők „éljen a király, éljen a haza” felkiáltással fogadtak, majd Szabadka város nevében a törvényhatósági bizottság üdvözlő táviratot küldött Ferenc Józsefnek, amelyben születésnapja alkalmából felköszöntötték a királyt. A díszülés után ünnepi szentmise kezdődött a Szent Teréz-székesegyházban.
„Este 6 óra után már nagy tömegben hullámzott az ünneplő közönség a fellobogózott Szent István téren és Kossuth utczában. A városháza előtt a tüzoltózenekar játszott.
A tér körül az üzletek kirakataiban mindenütt a szeretett király arczképe állt díszes nemzeti szín keretben” – írta tudósításában a Bácskai Hírlap.
Érdekes belegondolni, a fent leírtak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vérbefojtása után alig ötvenegy évvel történtek…
