Egyre több a meddő (házas)pár Európában. Számos ország lombikbébi-programmal akar rajtuk segíteni. Ezzel kapcsolatban azonban számos gond merül fel.
Olvastam a Móger házaspár bátor akciójáról, akik 2017 szeptemberétől a CitizenGo polgárok közössége oldalán petíciót indítottak el. A benyújtott folyamodványban kérik, hogy az állam családbarát kormánya támogassa a meddőség okait feltáró vizsgálatokat és a feltárt okok gyógyítását. Azaz kezdje el támogatni a külföldön és Magyarországon is már jelenlevő, de eddig államilag még nem támogatott, a párokra külön anyagi terhet rovó valódi meddőségkezelési módszereket. A meddőséget kiváltó okok feltárásával és gyógyításával ugyanis segíteni lehetne a gyermekek természetes úton való megfoganását.
A petíciót aláírók látva, hogy ez év júliusától a kormány a lombikbébi-program állami támogatását további 2 milliárd forinttal növelte, ismét a döntéshozókhoz fordultak az alapos meddőségi kivizsgálások és a meddőségi problémák kezeltetése érdekében. Már több mint tízezer aláíró tartja fontosnak, hogy a helyreállító orvoslás a magyar állami egészségbiztosítás keretein belül elérhető és ajánlott legyen a meddőségi problémákkal küzdő és gyógyulni vágyó párok számára.
Nem titok ugyanis, hogy ma minden ötödik-hatodik szülőképes korú pár meddőségi problémákkal küzd Magyarországon. Közülük azonban sokan egészségügyi és/vagy etikai szempontból nem akarják alávetni magukat a lombikeljárásnak. Sokan nehezményezik, hogy a szakorvosok zöme a meddőségi kivizsgálás helyett inkább az „egyszerűbb” utat választja, vagyis rögtön a lombikkezelést javasolja. Pedig nem kevés szakember rámutatott arra, hogy a meddőség nem betegség, hanem egy (vagy több) kóros állapot tünete. A lombikeljárás nem kezeli a terméketlenség kiváltó okát, hanem annak megkerülésével próbálja elérni a várandósságot, ezért a gyermektelen házaspárok számára nem jelent tényleges megoldást. Ezenkívül nem mellékes, hogy a lombikeljárás kóros szövődményeket okozhat az anya szervezetében, sőt az ilyen módszerrel fogant gyermekeknél kétszer nagyobb az újszülött-halálozások valószínűsége, négyszer nagyobb a halvaszületés valószínűsége és kétszer nagyobb a koraszülés kockázata. Arról is nem szívesen számolnak be a szakemberek, hogy a lombikmódszer a legtöbb esetben számos emberi életet követel, ugyanis a megfogant embriók 60–95 százaléka már a fejlődés első szakaszában életét veszti.
Czeizel Endre genetikus professzor egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy a meddőség okai felderíthetők és nagyrészt eredményesen kezelhetők. Szerinte a lombikprogram a legvégső esetben jöhet csak szóba.
A Szentírásban azt olvassuk, hogy az emberszerető Isten a férfit és a nőt a házasságban oly módon egyesíti, hogy „egy test” (Ter 2,24) lesznek, és az emberi élet átadására alkalmasak: „Legyetek termékenyek és sokasodjatok, töltsétek be a földet” – mondja nekik az Úr.
Természetesen nagy a házastársak bánata, amikor rájönnek meddőségükre. Keserűségükben sokszor a keresztény házaspárok sem válogatnak az eszközökben, amikor gyermekre vágynak. Úgy gondolják, a cél szentesíti az eszközt. Nem mérlegelik, vajon amit az állam, az orvostudomány támogat és reklámoz, összhangban van-e az ember életével, méltóságával és Isten akaratával.
A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint (KKK 2376 –2378) az emberi meddőség csökkentésére irányuló kutatások azzal a feltétellel bátoríthatók, amennyiben az „emberi személy elidegeníthetetlen jogai, valódi és teljes jogai” szolgálatába állítják azokat „Isten tervének és akaratának megfelelően”. Viszont súlyosan tisztességtelenek azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen személy beavatkozásával (sperma vagy petesejt adományozásával, a méh bérbeadásával) a rokoni szálak szétválasztására ösztönöznek. A heteorológikus megtermékenyítés és beültetés sérti a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. Megszegik azt a „kizárólagos jogot, hogy csak a másik által váljanak apává és anyává”. Amennyiben a házaspár tagjain belül kerül sor e technikák alkalmazására (homológ mesterséges megtermékenyítés és beültetés), talán kevésbé sérelmesek, de erkölcsileg akkor is elfogadhatatlanok maradnak. Szétválasztják a nemi aktust a nemző aktustól. A gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben két személy kölcsönösen egymásnak adja önmagát, „a magzat életét és azonosságát orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be”…
A keresztények is néha megfeledkeznek arról, hogy csak annak a köteléknek a tiszteletben tartása, amely a házastársi aktus és az ember egysége tiszteletének jelentősége között fennáll, teszi lehetővé a személy méltóságának megfelelő életadást. Nem mindig gondolnak arra, hogy a gyermek nem járandóság, hanem személy, Isten és a házasság legnagyobb ajándéka. A csecsemő joga, hogy szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, és joga, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék.
Egyes számadatok szerint annak valószínűsége, hogy az in vitro, azaz mesterséges megtermékenyítéssel a nő egyetlen megtermékenyített petesejttel várandós lesz, kevesebb, mint 5 százalék. Ez az oka annak, hogy az eljárás során számos embriót „produkálnak”. A megtermékenyített petesejteknek pedig csak egy részét ültetik vissza az anyaméhbe, így maradhatnak „fölösleges” embriók is, akiket lefagyasztanak, a nem megfelelően fejlődő embriókat pedig megsemmisítik. A lefagyasztott embriók a legtöbb esetben sosem kapnak esélyt az életre. És emberi szempontból nem mellékes az a tény sem, hogy nem létezik olyan lombikmódszer, amely biztonságos lenne minden egyes, az eljárás során megfogant élet számára.
Tanulságos elolvasni a Lombikbébi kezelés című írást a csaladivilag.hu internetes oldalon (www.csaladivilag.hu/lombikbebi-kezeles) a lombikbébi „kezelésről”. Számomra ez manipuláció az emberi élettel, a fogantatás pillanata előtt, fogantatásában és utána. A fehér kesztyűs szakemberek istent játszanak, amikor ily módon beavatkoznak az élet szentséges területébe. Nem hiszem, hogy férj és feleség e beavatkozás során emberhez méltóan érzik magukat. Csak a spermiumminta vételének módjáról például nem egy férfi mondta, emberi méltóságában végtelenül megalázottnak, kiszolgáltatottnak érezte magát. S maga a tény, hogy csak a legjobb minőségűt használják fel a petesejt megtermékenyítésére, és csak a legegészségesebb embriókat választják ki és ültetik be az anyaméhbe, bizonyítja, hogy mindez tudományos manipuláció a legszentebb élettel, és semmi köze a természethez, a szeretethez, amely az igaz élet lényege.
E cikk olvasása után még hálásabb és büszkébb vagyok, illetve számomra nagy erőforrás, hogy természetesen, Isten akaratából, szüleim szeretetéből fogantam meg, és nem lombikbébi vagyok, a tudósok kísérletezésének sikeres végterméke.
