Befejeződött a Pető Intézet legutóbbi intenzív konduktív pedagógiai kurzusa. Ez alkalommal öt csoportot indítottak: a Parkinson-kórban szenvedők és az agyvérzésen átesettek két-két csoportja mellett a központi idegrendszer sérülésével élő gyerekek számára is alakult egy csoport. Perpauer Attila, a Magyar Nemzeti Tanács oktatási bizottságának elnöke a kurzus befejezése okán tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a Pető-módszer eredményeként nemcsak a további állapotromlás megakadályozása érhető el, de (betegségtől függően) akár folyamatos javulásra is sor kerülhet. A foglalkozások során a résztvevők olyan gyakorlatokat sajátítanak el, amelyeket később otthon is gyakorolhatnak, így szavatolva a hosszan tartó pozitív hatást. A nagy érdeklődésre való tekintettel még az idén szeretnének egy újabb háromhetes interzív kurzust megvalósítani.
A Pető Intézet konduktorai a központi idegrendszer károsodásával élő betegeken segítenek (Gruik Zsuzsa felvétele)
Csuka Pál, a budapesti Semmelweis Egyetem Pető András Karának határon túli programkoordinátora elmondta, hogy nagyon nagy az igény a Pető-módszerrel dolgozó kurzusokra. A módszer központi idegrendszeri, mozgásszervi problémákon tud segíteni, de komplex fejlesztési eszközről van szó, hiszen a mozgásfejlesztés mellett az értelmi képességek, valamint a beszéd- és íráskészség fejlesztésére is kiterjed.
A kurzus résztvevői elégedettségüket fejezték ki mind a konduktorokkal, mind magával a foglalkozással kapcsolatban.
Antal Adáról érkezett a kurzusra.
– Ez a második alkalom, hogy itt vagyok. Állapotjavulást tapasztaltam mentális és fizikai téren egyaránt. Az itt tanultakat otthon is tudom alkalmazni, sokat gyakorolok. A konduktorok alapos munkát végeznek, nem lehet rájuk panasz.
Zsolt is úgy érzi, hogy a kurzus segítségével jelentős eredményeket ért el.
– Négy éve kaptam agyvérzést, ebből épülök most föl. Nagyon hasznosnak tartom a gyakorlatokat. Itt elsajátítjuk őket, aztán a következő kurzusig otthon, a feleségemmel tudom őket gyakorolni. Úgy érzem, hogy fokozatosan egyre javul az életminőségem, például egyre többet tudok sétálni, már bicikliznem is sikerült, és az önállóságom is nőtt. A kurzusokon jó a hangulat, a konduktorokkal jól kijövünk, és barátságok is kialakulnak köztünk, betegek között.
