2024. április 25., csütörtök

Szalakótavédelem

Az Arcus Környezetvédő Egyesület felmérte az idei költéseket

A szalakóta (Coracias garullus) könnyen felismerhető, színpompás madár, mely vidékünkön is előfordul, szerencsére egyre nagyobb számban, hála annak a projektnek, amely az említett madár védelmére létesült.

Öreg fák odvaiban, fekete harkály vagy zöld küllő által vájt odúkban költ. Fészekalja általában 4-5 fehér színű tojásból áll. Szívesen elfoglalja a mesterséges odúkat is, melyek kihelyezésére a megfelelő nagyságú fák hiánya miatt van szükség. A legelőkhöz, kaszálókhoz, mezőgazdasági területekhez kötődik, hiszen rovarokból álló táplálékát itt nagyon könnyen megtalálja. Gyíkokkal, rovarokkal, egyenesszárnyúakkal táplálkozik. Hamar elvonul, a telet Afrikában tölti és csak május elején érkezik vissza költőhelyére. 

Mivel egyre kevesebb költésre alkalmas fa áll a madarak rendelkezésére, amelyekben esetleg már a fekete harkály, vagy a zöld küllő alkalmas odút készített volna, így egyre nagyobb szükség van a mesterséges odúk kihelyezésére. Erre vállalkozott a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület is, melynek aktív tagsága 2016 tavasza óta foglalkozik az odúk elkészítésével, kihelyezésével, tisztításával, ellenőrzésével, javításával és pótlásával.

Jelenleg huszonöt odút számlálnak, melyet 2016 tavasza és 2018 tavasza között helyeztek ki Topolya, Szabadka, Magyarkanizsa, Zenta, valamint Ada községekben.

Az Arcus Környezetvédő Egyesületen belül Sihelnik József, az egyesület ornitológiai szakcsoportjának vezetője a szalakótavédelmi projekt közép-bácskai területi koordinátora. Kérésünkre a projekt idei eredményeiről elmondta, hogy a csapadékos időjárás a költéseknek nem kedvezett.

– Mivel a Szabadka–Horgos homokvidéken, illetve a Kapitány-réten erős a szalakótaállomány, így arról a részről a fiatal madarak délre, délkeletre húzódnak. Magyarkanizsa községben Orom és Völgyes környékén a kihelyezett mesterséges odúk nagy részét elfoglalták a madarak, illetve Szabadka és Csantavér között is több költés volt. A csapadékos időjárás a költéseknek sajnos nem kedvezett. Abban az időszakban, amikor a fiókák még éppen tollasodóak voltak, egy esős periódus következett, és ennek következtében feltételezhetően több fióka is megfázott és elpusztult. A legtöbb helyen két legidősebb fiókát sikerült felnevelniük a szülőknek. A huszonöt kihelyezett odúból tizenegyben volt költés. Ezek közül egy tojásos fészekaljat otthagyott a szalakóta pár, két teljes fiókás fészekalj elpusztult, a többi fészekaljból pedig átlagosan két fióka maradt életben. Mindenképpen sikernek számít, hogy a szalakótaállomány Bácska középső része felé kezdett húzódni, és ennek köszönhetően Topolya község területén a tavalyi egy pár után idén már három pár költött.