2024. március 29., péntek
NŐI LABDARÚGÁS – MAGYARKANIZSA

Hosszú útról tértek haza a lányok

Montenegróban és Boszniában járt a Magyarkanizsa NLK csapata

Július 25-én hosszú útra indult a magyarkanizsai női focicsapat, az alapozás első részét hazai környezetben lebonyolító kék-fehérek ugyanis a Balkán-félsziget déli fele, Montenegró és Bosznia felé vették az irányt. Több száz kilométernyi utazás, sok kemény edzés és öt felkészülési mérkőzés után a lányok szombaton este érkeztek haza. Sóti Réka, a Tisza menti együttes csapatkapitánya még a visszaút során mesélt montenegrói és boszniai élményeikről.

A hosszú út minden percét alaposan kihasználtátok, hiszen még nem is érkeztetek meg Montenegróba, de már túl voltatok egy barátságos meccsen.

Igen, útban Pljevlja felé megálltunk Kragujevácon, ahol a Szuperligába frissen feljutott Šumadija ellen játszottunk egy jó iramú edzőmérkőzést. A műfüvön lejátszott találkozó első félideje 1:0-ás hazai vezetéssel zárult, a folytatásban azonban már mi is eredményesek tudtunk lenni, és Vass Noémi két góljával kiharcoltuk a 2:2-es döntetlent. A műfű mellett az időjárás sem könnyítette meg a dolgunkat azon a meccsen, hiszen az egyik pillanatban szakadt az eső, a másikban pedig már 35 fokos hőséggel kellett megküzdenünk.

Ezután következett számotokra a montenegrói kiruccanás.

A montenegrói utunk egy kicsit kalandosra sikeredett, mivel egy súlyos közúti baleset  miatt csak jócskán megkésve érkeztünk meg Pljevljába, a hosszan elnyúló helyszínelés miatt ugyanis sokat kellett várakoznunk a határon, és csak késő este tudtuk elfoglalni szálláshelyünket. A Bajnokok Ligája-selejtezőire készülő Breznica elleni meccset nagyszerűen kezdtük, Balázs Bettina és Knežević Milana találataival gyorsan elhúztunk 2:0-ra, később azonban elfáradtunk a saját magunk által diktált nagy iramban, amit ellenfelünk ügyesen kihasznált, és a végén 4:2-es győzelmet ünnepelhetett. A Breznica elleni összecsapást egyébként a pljevljai városi stadionban játszottuk, nagyon jó körülmények között, egy nagyon jó minőségű pályán, ahol öröm volt focizni.

Montenegró után Boszniába tettétek át a székhelyeteket.

A Breznica elleni 90 perc másnapján már utaztunk is tovább, úti célunk pedig a Jahorina-hegység volt, ahol a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, milyen is a hamisítatlan hegyi időjárás, hiszen egyik pillanatban majd megfagytunk, utána pedig nagyon meleg volt. Itt a kőkemény edzéseké volt a főszerep, a futóedzéseket a hegyen végeztük, a labdás gyakorlásokra pedig a palei focipályán került sor.

Július 29-én egy igazi nagyágyú, a 15-szörös bosnyák bajnok Sarajevo ellen léphettetek pályára.

Az egy „brutális” mérkőzés volt, hiszen rengeteget futottunk, ám ez sem segített a Balkán-félsziget egyik legjobb női csapata ellen, a bosnyák válogatottal gyakorlatilag megegyező Sarajevo 2000 gárdája ugyanis 6:0-ás félidő után 12:0-ra győzött le bennünket. A nagyarányú vereség ellenére élmény volt egy ilyen nagy játékerőt képviselő ellenfél ellen játszani.

A következő barátságos meccseteken viszont már ti szórtátok a gólokat.

Augusztus 1-jén egy jóval szerényebb képességű együttes, a boszniai Szerb Köztársaság I. osztályában szereplő rogaticai Mladost vendégei voltunk. Az a találkozó elsősorban arra volt jó, hogy begyakoroljuk az edzéseken elsajátított taktikai elemeket. A 13:0-ás győzelmünk alkalmával Vass Noémi öt gólt szerzett, és azon az összecsapáson rúgta meg első gólját a felnőttek között a csantavéri Visnyovszki Vivien, aki a múlt idényben még az utánpótláscsapatunk egyik erőssége volt. A Mladost elleni találkozót egyébként bíráskodással is foglalkozó csapattársunk, Kovács Izabella vezette, aki így elmondhatja magáról, hogy külföldön is fújta már a sípot.

A boszniai túra utolsó mérkőzésén hátrányból sikerült fordítanotok.

Szombaton a boszniai női Premier Liga egyik élcsapata, a legutóbbi szezont a 2. helyen záró bijeljinai Radnik otthonában léptünk pályára. A mérkőzés előtti napon volt egy kemény edzésünk, a Jahorinán futottunk 15 kilométert, így egy kissé tompán kezdtünk, s már a 25. másodpercben gólt kaptunk. Ezt követően azután szép lassan játékba lendültünk, és a második félidőben Knežević Milana két és Janković Milana egy góljával megfordítottuk az állást.

A sűrű program, az edzések és mérkőzések mellett volt-e időtök lazításra, kikapcsolódásra?

Sok szép élményben volt részünk az út során, sok szép helyen jártunk a szabadidőnkben. A Jahorinán meglátogattuk az 1984-s olimpiai játékok emlékművét, és jártunk a boszniai labdarúgás két szentélyében is. Július 31-én a szarajevói Željezničar stadionjában tettük tiszteletünket, az egyik legszebb és leghangulatosabb bosnyák arénában. Egy napra rá pedig élőben néztük meg az olimpiai stadionban a 8:0-ás vendéggyőzelemmel záruló Sarajevo–Atalanta Európa Liga-meccset, ami szintén nagy élmény volt mindannyiunk számára, annak ellenére, hogy az eredménnyel elégedetlen hazai szurkolótábor rengeteg petárdát lőtt ki a szünetben, ami egy kissé félelmetessé tette az egészet.

A hosszú és fárasztó út után mennyi pihenőtök lesz?

Nem túl sok, hiszen három nap pihenőt követően szerdán már újból útra kelünk, a célállomásunk ezúttal Vrnjačka Banja lesz, ahol egy hetet töltünk el, edzésekkel és 2-3 újabb edzőmérkőzéssel.