A hajdújárási Pintér Norbertet sokan ismerhetik. Több formációban is láthattuk, hallhattuk zenélni, legyen szó énekelt versekről, vagy könnyűzenéről. Vannak, akiket gitározni tanított, vannak, akiket tetovált, és vannak, akiknek festett. A mindig vidám és beszédes fiatalemberrel azonban sorsfordító dolog történt. Sokan nem tudják, a fiatalember szinte teljesen megvakult egy ritka betegség által. Azonban nem adta fel, továbbra is keresi a lehetőségeket, nyitott a világra, így némi átszervezéssel és támogatással új utakon jár. Mindent megtesz azért, hogy a saját lábára álljon, és, hogy ha teheti, akkor hasonló helyzetbe került sorstársain is segíthessen a jövőben. Hozzáállásáról, terveiről beszélgettünk Norberttel.
– Alapvetően a szemészeti problémáim régebbre nyúlnak vissza, az utóbbi egy év volt az, ami nagyobb romlást hozott, és hatással volt az életemre. Retinitis pigmentozám van, ami a retina betegsége. Ehhez szövődményként gyulladásos betegségek, másodfokú zöldhályog és szürkehályog társul, valamint a látóidegek sorvadása is, tehát egy igen összetett betegség. Következményként az elmúlt fél év alatt teljesen elvesztettem a bal szemem világát, míg a jobb szememre még 5 százalékban látok.
Milyen változásokat hozott ez a kialakult helyzet?
– Folyamatos változásban van az életem most is. Jóval kevesebbet mozgok, megnehezült a közlekedés, és a technikához való hozzáállásom is sokban változott. Nem látom a képernyőt, nehezebb a kommunikáció és az információszerzés.
Hogyan tudod használni az elektronikai eszközöket?
– Mint említettem, a technikához való hozzáállásom sokat módosult. Korábban rengeteget és szívesen használtam a számítógépet munkához, tanuláshoz, szórakozáshoz egyaránt. Most az okostelefonom került előtérbe. Vannak látássérülteknek telefonos alkalmazások és programok, amelyek a használatot segítik. Okostelefonra beszélő programokat fejlesztettek ki, ilyen a TalkBack és a Voice Over is. Ez a két főbb program, ami a látássérültek okostelefon-használatát segíti, én a Voice Over alkalmazást választottam, elég jól belejöttem, de persze még sokat kell fejlődnöm. Ezek az applikációk hangosan felolvassák azt, ami a kijelzőn látható, legyen szó a menüről vagy a levelekről. Tanulni kell ennek a használatát, csakúgy, mint a számítógép használatát. A számítógépnél alapvetően nem jön számításba az egér, ehelyett billentyűkombinációkkal lehet boldogulni. Ezt jelenleg tanulom, még nem megy olyan jól, de szerencsére van segítségem, egy alapítványnál, ahol a bottal való közlekedést is megtanították. Magyarországon sokat támogatják ezeket a programokat, most is egyéves jogdíjat fizetett az állam néhány számítógépes programra, amelyeket a látássérültek ingyenesen használhatnak.
Melyik alapítvány segít a tanulásban?
– Amikor megtörtént a baj, hirtelen nem tudtam hova fordulni. Végül Szegeden a Vakok Intézetéhez jelentkeztem be, ahol sokat segítettek, utat mutattak, és rengeteg pluszt adnak minden téren. Ők irányítottak a Kreatív Formák Alapítványhoz, ahol többek között a számítógép használatát is megtanultam. Ezek az alapítványok több téren segítenek, teljesen ingyen.
n Említetted, hogy Szegeden kerestél segítséget. Itthon milyen a helyzet a látássérültek számára? Milyen lehetőségek vannak?
– A saját tapasztalataim alapján tudok csak nyilatkozni erről. Tudom, hogy Szabadkán és Zentán van vakok egyesülete. Összességében úgy érzem, hogy itt nem annyira aktívak, kevesebb a lehetőség. Ez persze attól is függ, hogy az adott állam mennyire tudja ezeket a szervezeteket támogatni. Magyarországon nemcsak a magyarországi, hanem a délvidéki fogyatékkal élő embereket is támogatják, bár más intézeteken keresztül. Éppen ezért a mostani alapítvánnyal, ahol én is jelen vagyok, szeretném, ha a vajdasági látássérülteket is tudnánk segíteni, hogy ezek a foglalkozások, oktatások otthon is elérhetőek legyenek. Jó lenne hasonló emberekkel találkozni otthon, tapasztalatot cserélni, segíteni őket.
Te a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon szereztél tanítói diplomát. Jelenleg ezzel a végzettséggel, és a tanítói pályával mi lesz?
– Szabadkán szereztem az alap- és mesterdiplomámat is, valamint számítógépes elektrotechnikusi végzettségem is van. Az otthon megszerzett három diplomámmal a jelen kialakult helyzetben nem tudok sokat kezdeni. A tanítói hivatásban fontos, hogy a tanító a gyerekeket, tanulókat figyelje, lássa, hiszen még akkor is történhet baj. Korábban két helyen is dolgoztam, ezeket sajnos ott kellett hagynom, viszont magánórákat is adok, gitározni, basszusgitározni tanítom növendékeimet, ezt továbbra is folytatom. Vajdaságban és Szegeden is több diákom van. Fontosnak tartom, hogy a fiatal generációnak legyen kapcsolata az élő zenével a zeneórákon kívül, szükséges erősíteni bennük a zene iránti kedvet, szeretet.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Lelkileg nagyon megviseli az embert egy ilyen helyzet kialakulása, de azon dolgozom, hogy ebből kilábaljak. Ha az ember körül vannak lehetőségek, azokat meg kell ragadni, élni kell velük, és el kell őket fogadni. Úgy érzem, sok lehetőség tárul elém, több ajtó is kinyílt, ami pozitív irányba tereli a gondolataimat és az életemet. A meglévő diplomáim mellé levelező tagozaton a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának ének-zenetanár mesterszakára jelentkeztem, ahova fel is vettek. Az egyetemen rengeteg segítség és lehetőség van a látássérülteknek is, életvezetési és szakmai téren egyaránt, a tanulástól a közlekedésig. Ezekkel a lehetőségekkel mindenképp élni szeretnék. Ezenkívül a szegedi Zug színházban is közreműködök egy zenés produkcióban, amelynek bemutatója augusztus 7-én lesz. Érdekes ez a színház-dolog, hiszen én az előadást nem látom, hanem a színészek mozgásából, hangjából tudom, hogy mikor és hol kapcsolódjak be. Továbbra is szeretnék zenélni, és szeretnék zeneórákat is tartani. Amit még fontosnak tartok, bár ez még csak egy terv, az az, hogy mindenképp szeretnék valahogy segíteni, és utat mutatni azoknak, akik hasonlóan nehéz helyzetbe kerülnek. Ezek foglalnak le mostanság, és ezek azok, amik engem is jó irányba terelnek.
Sokat beszéltél arról, hogy szeretnél segíteni a hasonló helyzetű sorstársaidon. Mit üzennél nekik?
– Látássérültté, vakká válni egyáltalán nem könnyű helyzet. Nemcsak a látássérülteknek, hanem más problémával küzdő embernek egyaránt nehéz ismét talpra állni. Személyes problémaként is nehéz ezt megélni, ám a társadalomba való beilleszkedés során is sok nehézséget kell leküzdeni. Sokat kell tenni azért, hogy az ember talpon maradjon, hogy meglegyenek a szükséges eszközök és lehetőségek. Munkavállalás szempontjából is nehéz látássérültként boldogulni. Véleményem szerint a szem az egyik legfontosabb érzékszervünk, hiszen a szemünk nélkül a mindennapi teendők is kihívást jelenthetnek. Viszont a lehetőségek bővülnek és nyílnak. Már most egyszerűbb, mint mondjuk 10–20 évvel ezelőtt. Utána kell járni az opcióknak, el kell fogadni a segítséget, keresni kell, és persze nagy szükség van a támogató háttérre, a barátokra, hozzátartozókra. Az alapítvánnyal is azon vagyunk, hogy csatornát képezzünk az emberek és a lehetőségek között. Csinálni kell, talpra kell állni. Ha nyitottak vagyunk, és hajlandóak vagyunk talpra állni, akkor a segítség és a lehetőség meg fog minket találni.
