Egy társadalmi közösséget jól jellemez az, hogy hogyan bánik kiemelkedő tagjainak, jeles személyiségeinek emlékével. Ideális esetben az ilyen személyekről a hálás utókor utcát nevez el, emléktáblát avat tiszteletükre, de ha igazán maradandó emlékkel kíván adózni, akkor szobrot állít nekik. Gyakran előfordul azonban, hogy a feledés homályába vész annak a személynek a neve, aki életét a közjónak szentelte. Sajnos Szabadka történelme bővelkedik ilyen esetekben.
1890. augusztus 25-én meghalt Spelletich Bódog ügyvéd. A Vasárnapi Újság című képes, ismeretterjesztő hetilap augusztus 31-ei száma a gyászjelentések között számolt be a szomorú esetről:
„[Elhunyt] Spelletich Bódog, 1848-iki kormánybiztos és volt képviselő, 76 éves korában, Tata-Tótvároson.”
Ebből az egy mondatból nem tudta meg a kedves olvasó, ki is volt Spelletics Bódog, de a Vasárnapi Újság szeptember 28-án címlapon közölte a jeles személyiség életrajzát arcképével együtt.
„Spelletich Bódog 1815-ben Szabadkán, régi nemes családban született. Szépanyja a budai Vérmezőn kivégzett Martinovics Ignácz apátnak az édes anyja volt s a család republikánus tradiczióinak hatását látjuk végigvonulni Spelletich Bódognak egész életében. Részben ennek volt tulajdonítható azon be nem vallott, de minden cselekedetében és elhatározásában jelentkező ellenszenve, melylyel minden rang, czim és kitüntetés ellen viseltetett, a melyhez pedig különben tehetségei folytán kétségkívül igényt tarthatott volna. Demokratikus érzülete odáig ment, hogy még az általa megrendelt hirlapok kiadóhivatalainál is kikötötte, hogy a czimszalagon minden czimzést kerüljenek, még az „ur”-at is elhagyják, ne álljon azon puszta nevén kívül semmi” – jellemezte városunk szülöttét a hetilap.
Az életrajzi ismertetőből megtudhatjuk, hogy Spelletich Bódog korán elveszítette édesapját. Édesanya nevelte fel. Pesten végezte el a jogot és már 21 éves korában a legismertebb ügyvédek sorába tartozott. 1839-ben kötött házasságot Markovics Paulinával, Pauler Tivadar, az Andrássy-, a Lónyai-, a Szlávy- és a Bittó-kormány későbbi igazságügy-miniszterének lányával. Bizalmas viszony fűzte a reformkor legnagyobb politikusaihoz, mint Széchenyi, Kossuth, Deák, Teleki László, Szemere Bertalan, Klauzál Gábor vagy éppen Perczel Mór. Az 1848-as forradalom kitörése után Szabadkát képviselte az országgyűlésben, mint Kossuth pártjának politikusa, majd nemzetőr parancsnok lett. A délvidéki szerb felkelés kitörésekor kormánybiztosként küldték a Bácskába, hogy fenntartsa a rendet. A hetilap beszámolójához tegyük hozzá, hogy Spelletich Bódognak nagy szerepe volt abban, hogy 1849. március 5-én, a városunknál lezajlott kaponyai csatában magyar győzelem született. A világosi fegyverletétel után Bem Józseffel együtt az utolsók között hagyta el az országot. Az osztrákok távollétében halálra ítélték és minden vagyonát elkobozták. Spelletich Hamburgba, majd Londonba emigrált, 1850-ben pedig családjával áthajózott az Újvilágba. A honvágyát azonban nem tudta legyőzni, így 1866-ban még a kiegyezés előtt visszatért Magyarországra. A kiegyezéskor gróf Andrássy Gyula miniszterelnök magas hivatali posztot ajánlott neki, Bácska népe pedig az országgyűlési képviselőségre szólította fel, de egyiket sem vállalta. A közélettől visszavonulva élt haláláig.
A kedves olvasó jogosan felteheti a kérdést, miért a Vasárnapi Újság és nem egy helyi lap alapján írtam meg városunk e jeles személyiségének halálhírét. Ennek egy nagyon jó oka van. Ugyanis a szabadkai lapok közül egyedül a Szabadkai Hírlap emlékezett meg egy rövid szösszenetben Spelletich Bódog haláláról. Szabadka igen gyorsan megfeledkezett országosan is ismert lánglelkű forradalmáráról.
