Egy ideje már új szelek fújnak a gyermekeink nevelésében és oktatásában a világ számos országában, és ezek a szelek lassan, de biztosan ideérnek hozzánk is. Valójában arra a társadalmi problémára próbálnak választ találni, hogy hogyan oldják meg a mind gyakrabban jelentkező munkanélküliséget, hisz a 20. század nagy részében, a szocialista társadalomban a munkát „kaptuk”, a megélhetési lehetőségek, úgy tűnik, biztosítva voltak. Ma már mind többen és többen vannak, akik számos diplomájuk mellett nem „kapnak” munkát a szakmájukban, és vannak olyan fiatal és idősebb családok is, amelyek a nyugdíjas családtag jövedelméből tartják fönn magukat. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy nagyon sokan nem tudják felmérni anyagi lehetőségeiket, és a banki reklámoknak fölülve hitelek útján próbálják megoldani anyagi és megélhetési gondjaikat, majd váratlanul munkanélkülivé válva nem tudják törleszteni adósságaikat. Ha megnézzük gyermekeink pénzügyi szokásait és a pénzhez való hozzáállásukat, az is igencsak gondba ejtő.
„A széles körű gazdasági-pénzügyi ismeretek és szemléletmód megszerzése és kialakítása a családok és egyének számára rendkívül jelentős. A megfontolt gazdasági döntések, a gazdasági szereplők kapcsolatrendszerének, az egyén szerepének megértése a társadalom egésze számára is fontos tényező” – írja a Küldetések a pénz világában című magyarországi tanári kézikönyv bevezetője.
A téma fontosságát illetően mindamellett azt is ki kell emelni, hogy az elmúlt hónapokban megszervezett új „iskolaireform-képzések” keretében is felmerült ez a kérdéskör, és azt várják az iskolától és az ott tanító pedagógusoktól, hogy már első osztálytól kezdve foglalkozzanak a gyerekek pénzügyi és vállalkozástani nevelésével, a tudatos fogyasztói magatartás kialakításával, most már a „projekttanítás” keretében, emellett nálunk is bevezetik a vállalkozási ismereteket.
A jövőben a kulcsszavaink az általános iskolai „oktatásban és nevelésben” – amely most már a „tanításról és tanulásról” szól majd (szerbül, „plan i program nastave i učenja”) – a „probléma- és programozóoktatás”, a „tantárgyak közötti kapcsolatok”, a „kommunikáció”, a „teammunka”, a „vállalkozástan”, az „élethosszig tartó tanulás”, a „pénzügyi íráskészség” stb. Mindezek lassan az alapkészségek közé sorolhatók, mint amilyen az írás, az olvasás és a számolás.
Hogy mennyire fontos kérdésről van szó, és mennyire a figyelem fókuszába került a pénzügy és a vállalkozás, jelzi az is, hogy most már új pedagógiai diszciplína is született: a pénzpedagógia. A pénzpedagógus ad tanácsokat gyerekeknek, szülőknek, pedagógusoknak, családi és iskolai „pénzügyi nevelés”, módszerek, tantervek, kézikönyvek, tankönyvek, munkafüzetek, játékok születnek. Ezenkívül pénzügyi pszichológia is létezik, mert megkülönböztetik a nők számára, és „pénzügyi intelligenciáról” is beszélünk már, amelyet PIQ-nak jelölnek.
A pénzügyi intelligencia a mentális intelligenciának az a része, amelyet pénzügyi problémáink megoldására alkalmazunk – olvasható az interneten. Herman Judit A gazdagság útján című könyvében így ír erről az intelligenciáról: az intelligencia „részben veleszületett, részben tanult szellemi adottságot jelent. Az intelligencia sok dologból tevődik össze”. Szerinte van kognitív, van kinetikus, és vannak származtatott intelligenciák is, amelyek fejleszthető készségekből állnak össze. Ilyen az érzelmi intelligencia és a pénzügyi intelligencia. A pénzügyi intelligencia csaknem minden eleme tanulható. Még akkor is fejleszthető, ha valakinek egy-egy összetevő iránt nincs különösebb érzéke.
Mivel a felnövekvő nemzedékek jelentik számunkra a jövőt, hasznosítható ismeretekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a szülőföldjükön is megtalálják, megteremtsék maguknak a megélhetést, a jó életet. Ezért a világgazdaság, a nemzetgazdaság, a vállalkozások és a háztartások életét meghatározó gazdasági-pénzügyi intézményekről és folyamatokról is kell, hogy legyen tudásuk. Mindez azért, hogy felismerjék a saját felelősségüket az értékteremtő munka, a javakkal való észszerű gazdálkodás, a pénz világa és a fogyasztás területén. Mérlegelni tudják döntéseiket, ezeknek a közvetlen és közvetett következményeit és kockázatát. Célokat tudjanak maguknak felállítani, világosan lássák rövid és hosszú távú céljaikat, az erőforrásokat, azok kapcsolatát, az egyéni és közösségi érdekek összefüggéseit és azok egymásrautaltságát. Megtanulják a pénzügyi rendszerrel kapcsolatos alapismereteket, a pénzügyi szabályokat, a banki tranzakciókkal kapcsolatos alapvető ismereteket és nem utolsósorban a fogyasztóvédelmi jogokat és szabályokat.
Ezért mindannyian – pedagógusok, szülők egyaránt – bontsuk ki szárnyainkat, és rugaszkodjunk neki az új oktatási szeleknek!
