Gazdasági fölvirágzást ígért Észak-Koreának az Egyesült Államok. Ehhez feltételként szabta a kommunista ország atomfegyvereinek teljes felszámolását. Ha ez megtörténik, első lépésben feloldanák a szankciókat, amelyek egyre nagyobb gazdasági gondokat okoznak Észak-Koreában.
Pontosan talán csak a phenjani rezsim tudja, hogy mekkora is a baj az országban. A külvilág azonban továbbra is csak találgat. Abban azonban szinte minden szakértő egyetért, hogy a tiltott nukleáris és rakétakísérletei miatt évek óta – egyre szigorodó – nemzetközi büntetőintézkedésekkel sújtott Észak-Korea gazdasága mély válságba süllyedt.
Teljhatalmú vezetője, Kim Dzsong Un pedig feltételezhetően azért mutatkozik békülékenynek, hogy a külföldöt rávegye a szankciók enyhítésére. Kedvező fordulatra viszont csak akkor számíthat, ha teljesíti az utóbbi hónapokban megfogalmazott leszerelési ígéreteit.
Az idő sürget, hiszen Phenjan titkolózása ellenére rengeteg jel utal arra, hogy az eddig is katasztrofális állapotú észak-koreai gazdaság immár fuldoklik. Becslések szerint húsz éve lehetett ennyire rossz a helyzet. Akkor az országon ráadásul rettenetes éhínséghullám is végigsöpört, rengeteg ember halálát okozva.
Ezúttal sem lehet kizárni ennek megismétlődését, de fennáll annak is a veszélye, hogy a szankciók miatt összeomlik a teljes gazdaság, amely szinte kizárólag belső tartalékaira van utalva. Azok viszont nagyon szerények. A tiltások miatt jóformán képtelenség bármit is exportálni, s ezzel bevételhez juttatni az államot. A szankciók különösen a nyersanyagok, a tengeri halak, herkentyűk és a textiláruk kivitelét vetették vissza.
Az import is erősen korlátozott. Kivételt a feketekereskedelem révén beszerzett (vagyis a becsempészett) termékek jelentik. Mindez szigorú állami felügyelet mellett történik, hiszen a rezsim túléléshez nélkülözhetetlen áruról van szó. Mindenekelőtt nyers kőolajról, amely titokban érkezik tartályhajókon.
A külkereskedelem értéke tavaly állítólag legalább 15 százalékkal esett vissza (s összértéke már alig haladta meg az ötmilliárd dollárt), miután az export több mint 37 százalékkal zsugorodott.
Súlyos csapás Phenjan számára, hogy legfontosabb szövetségese, vagyis Kína rendkívüli mértékben csökkentette észak-koreai importját és exportját is, s ennek súlyos következménye van a Kim irányította ország bruttó hazai össztermékére (GDP).
A terebélyesedő gondok miatt az ipari termelés már-már megbénult. Ez azért aggasztó, mert az észak-koreai GDP nagy részét az ipar adja.
Más ágazatok helyzetét még megbecsülni is nehéz, de egyik sincs irigylésre méltó helyzetben. Az elemzők egyetértenek abban, hogy az észak-koreai gazdaság az idén biztosan nem áll talpra. (Még akkor sem, ha sikerül egy-két apró lépést megtenni az ország nukleáris fegyvereinek leszerelésében.). A külső szigorítások és a belső gondok miatt ugyanis tavaly legalább 3,5 százalékkal csökkent a GDP. Persze ez csak feltételezés, amelyet a szomszédos Dél-Korea jegybankja fogalmazott meg.
A baj ezekkel a számokkal az, hogy Phenjant kivéve, igazából senki nem ismeri a valós helyzetet. A kívülállók még azt sem tudják, hogy mekkora az észak-koreai gazdaság. Abban azért teljes az egyetértés közöttük, hogy van mit felvirágoztatni.
