A Knićanin vajda utcában a katolikus temető kiskapujánál, az általános iskola tőszomszédságában gyakran szeméthegy éktelenkedik.
Fotó: Fehér Ildikó
Bűz terjeng a környéken, a rakás folyamatosan növekszik. Ide dobják a bútordarabokat, régi ülőgarnitúrákat, a kerti szemetet, de „hétköznapi” konyhai szemétből is van itt bőven. Ezt a mini-szeméttelepet nemrégiben már többször is eltakarították, de mindig újra felhalmozódik. A hulladékot oda hordóknak még az sem jelent gondot, hogy az utca túloldalán lakóházak vannak, valószínű, hogy éppen a környékbeliek „hizlalják” a halmot. Nem okolhatjuk őket, hiszen a nagy méretű hulladék elhordásának gondja megoldatlan városszerte, a temető környékén sincsenek kihelyezett, nagy méretű konténerek. Ezeket „rendelni” kell a köztisztasági közvállalattól, a szolgáltatás díjszabása nagyjából két és fél ezer dinár – ennyi pénzünkbe kerül, ha szabályosan szeretnénk megszabadulni régi bútordarabjainktól, matracainktól. A városi szeméttelepen, nagyjából fél óra autózásra az említett ponttól, ingyenesen lerakhatjuk ugyan szemetünket, de valóban nem várhatjuk el senkitől, hogy évek, vagy akár évtizedek óta az udvarban, padláson bomló, koszos, sáros vagy olajos bútorrészeket autóba pakolja, és egy délelőttjét rááldozva darabonként hordja oda. A fémet meg a papírt még elviszik a hulladékgyűjtők, de a faanyaggal, kerti hulladékkal valóban nem tudunk mit kezdeni. Büntetnek, ha meggyújtjuk, büntetnek, ha a konténer mellett, vagy az utcán hagyjuk, patthelyzet…
