Nincs jogi biztonság az ártatlanság védelme nélkül, de egészséges társadalom sem sajtószabadság nélkül. A polgároknak joguk van a hiteles tájékoztatásra – emelte ki Zdenko Tomanović ügyvéd azon a tegnapi belgrádi kerekasztal-beszélgetésen, amelynek a fókuszában az ártatlanság jogszerű védelme állt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az újságírók kötelessége, hogy feltárják és rámutassanak azokra a jelenségekre, amelyek gyanút keltenek, hogy az állami érdek mögött egyéni érdekek vagy egy kisebb csoportnak az érdekei rejlenek.
A Szerbiai Újságírók Egyesülete (UNS) és az EBESZ által szervezett, az újságírás és az ártatlanság védelmének témájára szervezett kerekasztal-megbeszélést azok a reakciók indokolták, amelyek a Veran Matić újságíró Slavko Ćuruvija meggyilkolásának körülményeit vizsgáló bizottság elnökének a nyilatkozatára érkeztek. Matić nehezményezte ugyanis, hogy a Ćuruvija meggyilkolásával vádolt személyeket kiengedik az előzetes letartóztatásból, házi őrizetben védekezhetnek majd. Gyanújának adott hangot, hogy a bírósági döntés hátterében a bíróságra gyakorolt nyomás állhat, illetve azt sugallta, hogy az elkövetők ügyében felmentő ítélet születhet. A Szerbiai Bírák Társasága a Magas Igazságügyi Tanácshoz fordult, azzal a kéréssel, vizsgálja meg, hogy Matić megsértette-e ezzel a nyilatkozatával az ártatlanság védelmének jogát, a kerekasztal-beszélgetésen pedig rámutatott arra, hogy egy újságíró nem rombolhatja a bíróságokba vetett, így is ingatag bizalmat.
A Belgrádi Ügyvédi Kamara azonban ennél is tovább ment, tagjai az ártatlanság védelmének megsértését a büntetőtörvény módosításával szabályoznák, három éves börtönbüntetéssel és pénzbírsággal büntetnék ennek a jognak a megsértését. Jugoslav Tintor ügyvéd, a Belgrádi Ügyvédi Kamara egyik elnöke a kezdeményezés megindoklásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az újságírók nagyban megnehezítik a védelem dolgát, sőt a felmentő ítélet elképzelhetetlen, különösen akkor, ha a média egy vádlottat már eleve „elítélt”.
Heves vita alakult ki Tintor és az újságírók között, hiszen amíg az ügyvédek belgrádi elnöke szerint jogi felelősséggel tartozik az is, aki valótlan állítást közvetít a hazugság, vagyis a hitelrontás terjesztésében, az ártatlanságra való jog megsértésében bűnrészesként lép fel. Az újságírók pedig arra igyekeztek rámutatni, hogy sok esetben magas állami tisztségviselők, az államfő vagy miniszterek sértik meg ezt a jogot nyilatkozataikban, és a tőlük érkező információk vagy kijelentések hitelességét lehetetlen ellenőrizni. Az ilyen törvényes előírással a bűnrészesség vádjával így a médiumok legnagyobb hányadát be lehetne zárni. Tintor azonban hajthatatlanul azt próbálta bizonyítani, hogy az újságírók felelőssége túl nagy, hogy ne feleljenek egyes hírek, kijelentések közléséért.
A vita számos kérdést felvetett. Többek között azt is, hogyan kell egy újságírónak közölnie bármilyen gyanút, felvetést, miként intézhet kritikát a bíróságok felé, hogy azzal ne gyakoroljon nyomást a bíróságokra, illetve hogy abban ne az ártatlanságra való jog megsértését lássák. Omer Hadžimirović, a Szerbiai Bírák Társaságának elnöke arra intett, nem kell az újságírókat ilyen drákói módon büntetni, sőt szerinte ezt nem is szabad megtenni, hiszen csorbulna a szólásszabadság vagy a sajtószabadság joga. Mint mondta, mindenki formálhat véleményt, az újságíróknak is kritikus szemmel kell fellépniük, csak meg kell válogatniuk a szavaikat, hogy ne sértsék meg senkinek az alapvető jogát. Azt viszont már nem tudta elmondani, hogy Vedran Matićnak miként kellett volna megfogalmaznia a gyanúját.
Vuk Cvijić, a NIN újságírója felszólalásában éppen arra hívta fel a figyelmet, és tette fel a kérdést, hogy miért éppen Ćuruvija ügyének kapcsán reagált az ügyvédi kamara, hiszen ez az ügy éppen a szólásszabadságot és a szabad sajtót ért kárt szimbolizálja, mert Ćuruviját éppen azért végezte ki az akkori államvezetés, mert bírálta az államvezetést Slobodan Milošević uralma alatt. Eközben egyes, szavai szerint „a hatalomhoz közel álló” újságok, médiumok nap mint nap megsértik az ártatlanság védelmére való jogot. Az újságírók helyzete azonban egyre aggasztóbb. Cvijić kijelentette, hogy oknyomozó újságíróként rá fog mutatni arra is, hogy Jugoslav Tintor miért akarja éppen ezen ügy kapcsán elindított kezdeményezésével elhallgattatni az újságírókat.
Tintor fellépése ellen szólalt fel Zdenko Tomanović is, aki a bírák közleményét hatástalannak, az ügyvédi kamara kezdeményezését pedig méltánytalannak nevezte. Hozzátette, Szerbiában a politikai elit formálja a jogi kultúrát, és a politika uralja az igazságszolgáltatást is. Véleménye szerint nincs független bíróság, csak független bírák, egyének, akik lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Kiemelte, nem mérhetjük az igazságot politikai mércével, az ellene folytatott küzdelemben látja ő az újságírók küldetését.
Veran Matić is kiemelte, a bíróságokra, csak úgy, mint az újságírókra, nagy politikai nyomás nehezedik, így a biztonságuk veszélyben van. Mindkét hivatás válságba került, s ezért lenne fontos, ha az újságírás és a bíróságok közösen intézkednének saját szerepük és feladatkörük megőrzéséért.
