Brian Cox skót színész, amikor hétfőn este a palicsi szabadtéri színpadon átvette a Lifka Sándor-díjat, a közönséghez fordulva arról beszélt, hogy a színészek nehezen tudják felmérni, hogyan hat a munkájuk másokra. Leginkább csak filmkritikákból értesülhetnek, de arról nincs igazán tudomásuk, hogy például más országok mozijaiban miként reagálnak a nézők. Emiatt úgy véli, sokat jelent díjat kapni egy ilyen filmfesztiválon, mint amilyen a palicsi.
Brian Cox a tegnapi sajtótájékoztatón is jelen volt, ahol egyebek közt arról is szólt, hogy úgy érzi, manapság a fiatal színészek nem igazán kapnak lehetőséget arra, hogy kellőképp fejlődjenek és kibontakozzanak:
– Szerencsés vagyok, hogy a színészmesterséget iskolában tanulhattam, mert értékes leckéket kaptam. Manapság sajnos azt tapasztaljuk, hogy sok színész nem is tud beszélni, ezért úgy vélem, hogy nagyon fontos a képzés – emelte ki Brian Cox, aki arról is szól, hogy milyen rendezőkkel szeret dolgozni.
– Azokkal, akik értik a szöveget, ismerik a narrációt, a figurákat és az érzéseiket. Gyakran tapasztalom azt, hogy azok a rendezők, akik számára a látvány a legfontosabb, nem fordítanak elég figyelmet a történetre és a szereplőkre, de az akár fordítva is igaz lehet – vélekedik Brian Cox.
A sajtótékáztatón megjelent Goran Marković rendező is, aki 2010-ben vette át a Lifka Sándor-díjat, ezúttal pedig visszatekintett a fesztivál kezdeteire:
– Számomra az 1993-as év iszonyatos volt. Tudtam a palicsi fesztiválról, de úgy gondoltam, nincs jövője, és gyorsan eltűnik a süllyesztőben. Szerencsére tévedtem, a fesztivál megmaradt, köszönve a jó koncepciójának, a kitartó szervezőknek, a városnak, amiért mellé állt és ennek a nagyon szép helyszínnek, ami egyedivé teszi. A fesztivál színvonalas produkciókat mutat be, amelyeket máshol nem igazán lehet látni, és ezért is látogatom rendszeresen. Egyik évben nem jöttem el, habár nagyon érdekelt egy itt vetített film, később pedig alig sikerült megtalálnom. A palicsi filmfesztiválon komoly témájú filmeket láthatunk, ezek mindig jobban megragadnak bennünk, mint azok, amelyek főleg csak a látványra fókuszálnak – hallottuk Goran Markovićtól, aki azt is elárulta, hogy jelenleg egy tévés minisorozaton dolgozik, idén kezdik el forgatni, de az is előfordulhat, hogy a sorozatból egész estés film is készül.
Szintén hétfőn este a szabadtéri színpadon Tizza Covi és Rainer Frimmel átvette a független filmezés kiemelkedő alkotóinak odaítélendő Underground Spirit díjat. Az 1996 óta együtt alkotó rendezőpárossal a tegnapi sajtótájékoztatón beszélgettek az újságírók:
– Sok és kevés pénzből is lehet filmet készíteni. Számunkra az a fontos, hogy történeteket meséljünk el. A független filmesek élete egyúttal szép és nehéz. Manapság kevés bemutatkozási lehetőséghez jutnak, ezért nagy öröm számunkra, hogy a palicsi filmfesztivál kiemelt figyelemmel van a független filmek iránt is – hallottuk a rendezőpárostól, akiknek filmjeiben visszatérő témának számít a cirkusz.
– Érdekelnek bennünket az előítéletek, és ez nagyon is vonatkozik a cirkuszra. Egyébként a cirkusz a legjobb metafora az életre. Kívülről szép és csillogó, belül pedig egészen másmilyen élet zajlik. Az emberek is ilyenek. A közösségi hálókon a bemutatkozások és profilok gyakran nem adnak valós képet az illetőről – fejtette ki Tizza Covi és Rainer Frimmel.
Ugyancsak hétfőn este a szabadtéri színpadon Ilija Tatić, a palicsi filmfesztivál produceri teendőit végrehajtó Szabadegyetem igazgatója, a jubileum alkalmából a fesztivál ezüstérmeit adta át Radoslav Zelenovićnak, a fesztivál igazgatójának, Miroslav Mogorović műsorigazgatónak, Borislav Anđelić korábbi szelektornak, valamint Želimir Žilnik és Tolnai Szabolcs rendezőknek.
Versenyfilmek a fesztiválon
A hétfői versenyprogram első filmje az Axel Petersén és Måns Månsson rendezésében készült The Real Estate (Ingatlanok) című svéd alkotás volt. A film főszereplője, Leoonore Ekstrand, kívülállónak számít a színészvilágban: hatvannyolc éves, ingatlanokkal foglalkozott, üzletet vezetett, soha nem tanulta a színészetet, nem járt el meghallgatásokra, mégis hét éve foglalkozik filmezéssel. Eddig három filmben szerepelt, mindhármat az unokaöccse rendezte:
– Axel vezetett be a filmek világába, de nem mondhatom, hogy ettől gyökeresen megváltozott az életem. A hétköznapi teendők továbbra is rám várnak, valakinek ki kell mosni, kivenni a ruhákat a mosógépből, az pedig továbbra is én vagyok – hallottuk Leonoretól a sajtótájékoztatón.
A második film A majom éve című macedón alkotás volt. A tegnapi sajtótájékoztatón a filmről Vladimir Blaženski rendező beszélt, akinek a Pank nije mrtav című filmjének szerbiai bemutatója 2011-ben épp a palicsi filmfesztiválon volt:
– Ez egy egészen másmilyen film, és nem biztos, hogy a volt jugoszláviai régióban megértik a humorát. Egy mesét szerettem volna elmesélni, de nem éppen egy gyerekmesét. Egy olyan filmet akartam készíteni, ami szórakoztató, de nem röhejes, amiben van keserűség is, de úgy tálalva, mint amikor az orvosságot édességgel vesszük be, hogy kevésbé érezzük a keserű ízt – mondta a rendező.
„A technológia jó szolga, de rossz uralkodó”
A tegnapi sajtótájékoztató vendége volt Bojan Ž. Bosiljčić is, akinek a Szabadkai Városi Könyvtár és a Szabadegyetem együttműködésében jelent meg a Sjaj u očima című elektronikus könyve:
– A cím arra utal, hogy amikor filmet nézünk, csillog a szemünk. Ez azért van, mert a filmek nemcsak az életünket, hanem az álmainkat is tükrözik. Ez egy elektronikus kiadvány. Habár régi vágásúnak tartom magamat, mégsem zárkózom el a mai modern világtól, manapság pedig sokan elektronikus könyveket olvasnak. A technológia jó szolga, de rossz uralkodó. Szeretném, ha ez a könyv egyszer majd nyomtatásban is megjelenne – hallottuk Bojan Ž. Bosiljčićtól.
