2024. március 29., péntek

Vajdasági panoráma

Autoportret s novelom. Panorama savremene vojvođanske novele. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2017.

„A Berger család régi otthona a falu szélén, egy meredélyben állt, széles gangja előtt terült el a hatalmas, óceánfenékre emlékeztető vajdasági síkság, olyan volt, mint egy sakktábla, melyen a zöldellő búzamezők és a cukorrépaföldek barna foltjai alkotják a négyzeteket. A lágyan hullámzó dombvonulatot vékonyan szelte át egy folyócska kék szalagja.”

(Mirnics Gyula: Jan Berger hazatér)

Az Autoportret s novelom (Önarckép novellával) című, szerb nyelvű fordításantológia kortárs vajdasági magyar novellákból nyújt összeállítást. A kötet darabjait az utószót is író Faragó Kornélia válogatta. Vickó Árpád kiváló fordításában 26 szerző 49 szövegét tartalmazza a kötet, Németh István, Major Nándor, Várady Tibor, Tolnai Ottó, Domonkos István, Végel László, Vasagyi Mária, Gobby Fehér Gyula, Dudás Károly, Bordás Győző, Szombathy Bálint, Bognár Antal, Szathmári István, Balázs Attila, Majoros Sándor, Bozsik Péter, Hász Róbert, Nagy Abonyi Árpád, Lovas Ildikó, Jódal Kálmán, Danyi Zoltán, Szerbhorváth György, Aaron Blumm, Mirnics Gyula, Bencsik Orsolya és T. Kiss Tamás novelláit. „Minthogy egy sajátos geokulturális gondolkodás köti össze ezeket a szövegeket, akarva-akaratlanul is van közös témájuk. Például a háborús események, a kisebbségi problémavilág, az elköltözés, az elvándorlás. Tulajdonképpen nagyon mélyen jellemzi a kötetet az, hogy nagyon különböző szövegek vannak benne, de ennek ellenére ez a bizonyos területiség a gondolkodásban valahogyan mégis ad közös pontokat.” – mondta a kötet belgrádi bemutatásakor Faragó Kornélia. (A területiség meghatározó léte. Magyar Szó, 2017. okt. 28.)

A kötetbe lapozva újfent megbizonyosodhatunk róla, – Bányai János máig érvényes megállapítását idézve – hogy „…ez a vidék még mindig irodalmi lehetőség.” (Bányai János: Majoros Sándor: Akácfáink soká élnek. Híd, 1994. nov.) Sokszínű körképet vázol fel ez a válogatás a vajdasági magyar novella „állapotairól”. A vajdasági magyar elbeszélés, rövidpróza a szemünk láttára a hagyományos novellaformától és a klasszikus szerkezettől eljut annak széttöredezésééig, „felboncolásáig”, majd blogbejegyzéssé alakítva a virtuális térbe emelésééig. Mindeközben összeköti őket a közös történeti, kulturális tartalom, ugyanazok a törések és traumák, melyek az idősebb írónemzedék sajátjai, de ugyanezeket a fiatalabb generáció írásai is megjelenítik, csak ők már többszörösen „traumatizálva”, szétírva, fragmentálva…

A novella Vajdaságban c. tanulmánykötetében Hózsa Éva a következőket állapítja meg a kortárs rövidtörténetről értekezve: „a vajdasági magyar elbeszélés irodalomtörténeti előzményei, Szenteleky couleur locale-ja Herceg János regionalizmus-programja után napjainkban egy ironikus látószögből megmozgatott helyi szín kerül előtérbe a novellákban.” (I.m.9.p.)

 A vajdasági magyar novellahagyomány továbbírásától ível a történet, újabb irodalmi tereket és szövegek közötti dimenziókat nyitva. Tartalmas párbeszéd kezdetét jelentheti ez a fordításantológia, a térségi interkulturális és intertextuális összehasonlítás lehetőségét hordozva magában. Ezáltal ugyanis létrejöhet az irodalom beszédformának az a módja – Szirák Péter meghatározását idézve a kortárs próza regionális jegyeiről –  „amely színre viszi a sajátnak az idegenben és az idegennek a sajátban való dialógusát” és ugyanakkor „lehetővé teszi a nyelvi és kulturális hatások és identitások problémájának, a periféria és a centrum dialektikájának újraértését.” (Sz. P.: A regionalitás és a posztmodern kánon a XX. századi magyar irodalomban. (In: Nemzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen. Szerk.: Görömbei András. Debrecen, 2000. 29–57.p.)

A kortárs vajdasági magyar novellisztika reprezentatív darabjainak szerb fordításban történő kiadása remélhetőleg újabb perspektívát nyit meg és lehetőséget nyújt arra, hogy ezúttal a nyelvi korlátok megszűnésével a szélesebb olvasóközönség megismerhesse, és újabb közös kapcsolódási pontokat és értő olvasókat találjon a már meglevők mellé.