Gyerekkori élményeket és illatokat halmoz fel a nyár. A testem őszül, de a szellemem megújul az emlékek és jelen árnyai között. Nem gondolom, hogy megragadható a valóság. Nem hiszem görcsösen a jövőt. A középkorúság lassú józansága könnyű lepelként vonja be a magamról alkotott képet. Nyitott vagyok az átváltozásra. Szellős nyári ruhaként öltöm magamra a rám és rólam val(l)ó időt.
…
Egy idő után semmi jelentősége nem lesz a korunknak. Megáll az idő és megérted. Semmilyen lehetőség nem tér vissza, a mennyiség- és minőségjelzők elvesztik jelentőségüket. Kicsi, nagy, sok, kevés, jó, rossz. Középutakon jársz és csak remélni mered, hogy az idő múlásával visszatérsz a végletekhez.
…
Valójában tiszta vagy. Piszkosfehér az esküvői ruha, amit kiválasztasz. Ragyogó szemekkel ámítod a kétkedőket. Inkább hiszel a szemüknek, mint saját magadnak. Ha megfordulna az idő kereke, és tíz év múlva történne mindez, az ágyi döngölés közben összegyúrnád kettőtök testét és már agyagba öntve, szoborformában állnátok oltár elé. A mostban puhányok vagytok. Könnyen kicsúszik egyik a másik keze közül és (sz)ívéből. Az emberformá(zás)t tanulni kell…
