2024. március 28., csütörtök
KALANDTÚRA

Genova

Genova Olaszország legnagyobb kikötővárosa, amelyet időszámításunk előtt a IV. században alapítottak. Előnyös földrajzi elhelyezkedése miatt több nép harcolt érte, hosszú ideig római fennhatóság alatt állt. A Római Birodalom bukása után Genova olyan erős városállammá nőtte ki magát, hogy az ott kormányzóknak akkora hatalmuk volt, mint a pápának. Genova Pisával szövetkezve megszerezte Szardínia és Korzika szigetét is. A város egyre növekvő hatalmát végül a belső harcok miatt vesztette el; a maihoz hasonló kinézetét a történészek szerint a XIII. században nyerte el.

A középkori paloták, a palazzók, a márványépületek, a macskaköves, szűk kis utcák, a caruggik ma is Genova óvárosát díszítik. Ódon hangulat uralkodik a kikötőben, a tereken, mellékutcákban. Több híres ember származik a városból: a Fekete macska köz 38. alatt született a páratlan hegedűvirtuóz, Paganini, és egyes legendák szerint Genovában született maga Kolumbusz is.

Genova a bazsalikomos, fenyőmagos, parmezános zöld pesto szülővárosa, a spagettié a tenger gyümölcseivel, a frissen készített al dente tésztájával olyan mennyei, hogy ódát lehetne írni hozzá. A kis üzletekben egész pármai sonkák lógnak a mennyezetről, bivalymozzarellát, napon szárított paradicsomot, friss bazsalikomot, malomkeréknyi parmezánt vehetünk a reggeli eszpresszónkhoz, ha jól szeretnénk indítani a napot. A sajtos-túrós, hagymás, zöldséges focacciáról nem is beszélve. Csak a gyomrunk és a pénztárcánk szabhat határt.

A turisták szinte csak az itt kikötő kompok, hajók miatt lézengenek a belvárosban. A városnak közvetlen szabad strandja nincs, ezért ha a nyaralók Észak-Olaszországot válasszák, tovább utaznak az egyik környékbeli városkába, például Savonába. Mivel kevés a külföldi, a boltokban, éttermekben minden kiírás olasz nyelvű. Az angol nyelvet kevesen beszélik, és ez vicces helyzeteket teremt. A francia határ közelsége miatt ez a második idegen nyelv. Genovában lágy átmenettel keveredik az ó és az új, a hajózás és az olasz kisvárosok szerelmesei megtalálják a számításukat ebben a miliőben.

Genovában található Európa második legnagyobb akváriuma, ahol megcsodálhatjuk a cápákat, bálnákat, teknősöket, pingvineket. Ha rossz időben érkezünk a városba, és nem zavar az állatok rabságban tartása, a genovai akvárium egy kellemes, egész délutános programot jelenthet számunkra. Ha jobban szeretjük az állatokat természetes környezetükben látni, nem kell búvárruhát öltenünk magunkra, csak be kell fizetnünk egy útra a Whale Watchers (ford.: Bálnalesők) hajójára.

A bálnales nagyjából öt órát vesz igénybe. Az irányítófülkéből távcsővel figyelik, hogy merre vannak az állatok, és a kísérők arról tájékoztatnak bennünket, hogy éppen melyik faj úszik el mellettünk. A hajó a nyílt vízen lelassít, és ha egy távoli uszony feltűnik a láthatáron, akkor a kapitány arrafelé fordítja a hajót.

Mi június elején voltunk a bálnalesen, és láttunk delfincsoportokat, amelyek a hullámokat meglovagolva követték a hajót. Láttunk cápákat is – az Adriai-tengerben vannak cápák, de kisebb esély van arra, hogy cápatámadás áldozata legyünk, mint az, hogy megnyerjük a lottót. Ezenkívül több bálnafajt is láttunk, az egyik faj példánya csak néhány évente mutatkozik; miatta még az amúgy közönyös legénység is kikocogott a fedélzetre.

Bár az állatok nem voltak karnyújtásnyira, mégis különlegesebb nekem ez a találkozás, mintha egy üvegfal biztonságából vizslattam volna egy másik élőlényt. A bálnalesben megható kölcsönhatás is volt: az emberek kihajóztak a nyílt vízre, hogy láthassák a bálnákat és delfineket, ők pedig feljöttek a víz felszínére, némelyikük felugrott, aztán velünk együtt szelték a habokat. Bízott ember és állat is; mi bíztunk abban, hogy megmutatkoznak, ők pedig remélték, hogy sem megölni, sem elhurcolni nem fogjuk őket. Egy vadon élő állat és az ember találkozásában mindig van egy éteri kapcsolódás, ezért bátran állíthatom, hogy ez a kirándulás örök emlékül szolgál annak, aki kihajózik a nyílt tengerre.

Genova nem tipikus kirándulóhely, hiszen ha összehasonlítom Rómával vagy Velencével, Genova a legnagyobb jóindulattal is csak bronzérmes lehet. Talán a csodálatos hajók vagy a delfinek teszik, de nekem Genova mégis egy elrejtett ékkő marad az olasz partokon. Kicsit már ugyan megkopott, de még magában hordozza azt a hamisítatlan olasz dolce vitát, amit Isten segítségével sosem veszít el, bármit is hozzon ez a kaotikus újkor.