Meznerics Enikő, Maronka Henrietta, Jaksa Nikolett, Zigyárev Alekszandra, Ződi Eleonóra és Maša Čegar különböző szabadkai iskolákból érkeztek, ám egy előzetes válogatásnak köszönhetően együtt képviselték Magyarországot a hétvégén, Nišben, a 12 ezer ember előtt megtartott Szerbia Európa ritmusában elnevezésű rendezvényen. Mohamed Fatima Ragyog a szívem című dalát adta elő a lelkes szabadkai csapat, közülük többen a Tornado táncklubban táncolnak, ezért a színpadi fellépés nem újdonság számukra. Habár az idén nem értek el helyezést, a versenyen hatalmas sikerük volt, jól érezték magukat, és a legjobbak között végeztek. Az élményekről, tapasztalatokról beszélgettünk a lányokkal, Meznerics Enikővel, Maronka Henriettával és Jaksa Nikolettel.
Milyen ez a verseny, és hogyan szereztetek róla tudomást?
Maronka Henrietta: – A Szerbia Európa ritmusában egy gyerekfesztivál, amelyen az egyes városokat képviselő csapatok bemutathatják a tehetségüket a színpadon. Minden város csapata egy európai országot képvisel, és hogy melyik országot képviselhetjük, azt a fesztivál tanácsa dönti el. A nyeremény egy kirándulás az adott országba, a fesztivál pedig a következő évben a nyertes csapat városában kerül megrendezésre. Szavazatokkal lehetett bennünket támogatni, és a szakmai zsűri is osztályozott bennünket.
Jaksa Nikolett:– A szabadkai Széchenyi István Általános Iskola igazgatónője, Weiss Vesna hívta fel a tánctanárunk, Madarász Renáta figyelmét az előzetes meghallgatásra. A szemlén rengetegen megmutattuk a tehetségünket, végül mi kerültünk be a csapatba. Tavaly is részt vettünk a versenyen, akkor heten voltunk, az idén már csak hatan. Januárban volt a meghallgatás, ezt követően egyeztettünk a szülőkkel, majd kezdetét vette az egészen júniusig tartó próbafolyamat.
Mi volt a tétje a versenynek?
J. N: – A kiránduláson kívül megvolt az esély arra, hogy a verseny Szabadkára kerülhet. Tavaly Zomborban versenyeztünk, ahol a niši csapattal holtversenybe kerültünk, de sajnos nem győztünk.
Mennyire izgultatok?
Meznerics Enikő: – Nagyon izgultunk, de mivel már korábban is részt vettünk táncversenyeken, így maga a színpad és a verseny nem volt akkora meglepetés.
M. H.: – A versenyt a televízió is közvetítette, valamint a 12 ezer ember, aki jelen volt a fesztiválon, ez sem kis dolog.
Hogyan zajlottak a próbák? Mi volt nagy kihívás a próbafolyamatban?
J. N: – Hetente egyszer próbáltunk, ettől függetlenül mi is rengeteget gyakoroltunk a tánctanárunkkal. Sokat edzettünk, hogy remek kondícióban legyünk. Táncoltunk, gyakoroltuk a színpadi mozgást, a mozdulatokat, a nevetést, a mimikát, hiszen nagy show-t kellett csinálnunk a színpadon.
M. E: – Március óta próbáltunk, ami igen kimerítő volt.
M. H: – Számunkra is voltak nagy kihívások, ám valószínűleg az énekesnőnknek, Maša Čegarnak volt a legnehezebb. Egy magyar dalt adtunk elő, az énekesnőnk pedig nem beszél magyarul, ezért vele még külön is kellett gyakorolni, hogy megjegyezze a szöveget, és a kiejtése is jó legyen. Számára ez nagy kihívás volt, de ügyesen megküzdött vele.
Mit jelentett számotokra a verseny?
M. H: – Sokat jelentett. Ha megnyertük volna, akkor a következőt Szabadkán rendeznék meg, így mások is láthatták volna, hogy Szabadka szép város.
M. E: – Tavaly Portugáliát képviseltük, az pörgős produkció volt, mint az idei.
M. H.: – Összesen 22 város képviseltette magát, amely szintén nagy szám. Persze ez nemcsak a versenyről szólt, hanem az élményekről, a tapasztalatokról és a barátkozásról is.
– A lányok összességében nagyon jól érezték magukat. Profi volt a szervezés, a legjobbak között végeztünk, és a közönségnek is nagyon tetszett a produkció. Jó tapasztalat ez nekünk is, és nagyon elégedettek vagyunk. A Szerbia Európa ritmusában idei győztese a 150. évét ünneplő Vrnjačka Banja-i csapat, akiknek annyira tetszett a produkciónk, hogy meghívtak bennünket a nyáron sorra kerülő karneválra, amelyet a város évfordulójára rendeznek, ami szintén egy lehetőség a bemutatkozásunkra – tette hozzá Madarász Renáta, tánctanár, aki végigkísérte a lányokat a hosszas próbafolyamaton.
