Színes fények, léggömbök, a szabadság legnagyobb slágerei, de a szokottnál kissé gyérebb látogatottság – ilyen volt Európa egyik legpatinásabb fesztiváljának első napja. Persze ez az egész vonatkozásában semmit sem kell, hogy jelentsen. Az EXIT nyomul, a hétvége még egész sor remek előadót tartogat azoknak, akik úgy döntenek, hogy éjszakai kirándulásra indulnak a Péterváradi erődbe.
A megnyitó előtt LP, vagyis Laura Pergolizzi koncertjén csápolhattunk. Bár az énekesnő tulajdonképpen egyetlen dalnak, a Lost on You-nak köszönheti, hogy ott találtatik a fesztivál fősodrában, a koncertje energikusnak bizonyult, virtuóz hangja pedig gyakran váltott ki nyílt színi tapsot a gyülekező tömegben. A gitáron, ukulelén és harmonikán is játszó multiinstrumentalista remekül ütötte fel az EXIT első estéjét.
A megnyitót, akárcsak tavaly, Sonja Petrović rendezte, ám Táborosi Margaréta keze fájóan hiányzott a megnyitó mozgásvilágából. A műsor a szabadsággal foglalkozó slágerek hevenyészett mixéből állt össze (mint például George Michael Freedomja, de hallhattuk pár taktus erejéig a Ciao Bellát is), és elég semmitmondó volt Szergej Polunyin megjelenéséig. A popkultúra egyik legmeghatározóbb balett-táncosának igencsak impozáns jelenléte és az Almazian Symhony vonósai húzták ki végül a megnyitót a slamasztikából. Meg persze a szokásos, percekig süvöltő tűzijáték, amely immár természetes velejárója a fesztivál megnyitójának.
A sort a Main Stage-en az elektronikus popot mesterien művelő Fever Ray folytatta. Zenéje olyan, mintha a The Knife-ot afrikai dobokkal és valami rituálissal ötvözték volna, tisztességes és szép koncert volt, csemege a minőségi zene rajongóinak. Ezt a Migosról már nem lehetett elmondani – a közönség teljesen kicserélődött a két produkció között, a hip-hop nagyágyúi már egy másik rétegnek játszanak.
Ha az ember az elektronikus ütemek szerelmese, akkor a Dance Arenán Amelie Lens és Ben Cock szettjeire mozoghatott – e sorok szerzője csak az „elő-DJ” Anastasia Kristensen ütemeire rázta, ám már ez is igazi, minőségi rázás volt. Aki élőzenére volt kíváncsi, az a Goblini és a Ritam Nereda rockhangolásában vehetett részt, de iszonyú izgalmasnak bizonyult Sevda Alizedeh, vagyis Sevdaliza iráni–holland énekesnő performance-a is, akinek koncertjét egy vérprofi fekete táncos fűszerezte.
A több mint negyven helyszínen zajló fesztivál pénteki műsorának gerincét a Nagyszínpadon Ziggy Marley reggae-zenéje képezte, erre French Montana hip-hop-előadó és Jax Jones deep house-művész kontráztak. A Dance Arena közönsége Marko Nastić és Carl Craig basszusára rophatták. A Fusion Stage-en az Idles punkját a Nipplepeople elektro-popja, majd a Bad Copy keményebb ütemei váltották.
A szombat felel meg idén a legszélesebb közönségnek: a Bajaga és Grace Jones a több generációt megszólító produkciók, őket az Ofenbach DJ-páros váltja késő éjjel. A vasárnapi zárás előbb Alice Merton popénekesnőt sorakoztatja a legnagyobbak közé, majd záróakkordként előbb Martin Garrix, majd David Guetta szettjeire tombolhat a nagyérdemű.
