Manapság, amikor számtalan tanulmány és kutatás támasztja alá, hogy Földünk erőforrásai kiapadóban vannak, és amikor kiemelt jelentőségűvé vált környezetünk védelme, óriási jelentősége van annak, hogy a felnövekvő generációban is felébredjen a felelősségtudat. A gyerekek nincsenek könnyű helyzetben, mivel a kapott információk sokszor szöges ellentétben állnak azzal, amit látnak és tapasztalnak. Például az utóbbi időben az ingyenes, könnyen lebomlónak nevezett nejlonzacskók környezetkárosító hatásaival van tele minden, miközben az áru nagy részét továbbra is műanyag fóliába csomagolják a gyártók. A fák védelméről is sok szó esik, mégis tonnaszám használjuk a papírt a mindennapokban. Pazarlóan élünk, nemcsak tárgyi értelemben, hanem érthetetlen módon az energiáinkat is szétforgácsoljuk. Ilyen indirekt hatások között nem csoda, ha a gyerekek nem egészen értik a környezetvédelem fontosságát, és az sem, ha ez a kettősség megzavarja őket.
Úgy látom, hogy talán éppen emiatt folyamatos magyarázatot igényelnek a gyerekek, nem elég bevonni őket a környezetvédelmi tevékenységbe. Mivel a műanyag flakonok szelektív gyűjtése csak egy apró szelete a környezettudatos gondolkodásnak, ezért a környezetvédelemre nevelés nem állhat meg ennél. Olvastam valahol, hogy a valódi környezetvédelem ott kezdődik, amikor nemet mondunk a mértéktelen vásárlásra, nem pedig a hulladékfeldolgozásnál. Én magam végtelenül károsnak vélem környezetvédelemnek hívni a különféle hulladékokból készített további hulladékhegyeket. A műanyag kupakokból és egyéb háztartási anyagból készült munkák minimális része jelent valódi újrahasznosítást, az esetek hatalmas többségében végül a szeméttelepen kötnek ki. A gyerekekkel azonban elhiteti, hogy a mértéktelen vásárlás általi tékozlás könnyen semmissé tehető.
Ha arra neveljük a gyerekeket, hogy megbecsüljék, amijük van, ha lehetőségük van gondoskodni a saját használati tárgyaikról, ha bevonjuk őket ezek ápolásába, sérülésük esetén a javításukba, ha a saját példánkkal is megerősítjük, akkor esélyünk van arra, hogy a felnövő generáció környezettudatosan fog élni. A gyerekeket nem hibáztathatjuk azért, mert a csillogó-villogó műanyag játékszerek, díszek és csecsebecsék vonzóak számukra. Ha még nem elég érett egy kisgyerek, hogy nemet mondjon rájuk, akkor minél kevesebbet vigyük ilyen helyre. Elég, ha csak néhány gyerekruha van a gyerek számára is elérhető helyen, amiből válogathat, amelyeket el tud pakolni, amelyeket ismer és szeret. Úgyis mindig a kedvencüket akarják felhúzni, a többi meg csak áll használatlanul a szekrény mélyén, amíg ki nem növik. Gyorsan megállapítja egy óvodás is, hogy a rajzfilmfigurás piszkos pólóját akkor tudja felvenni másnap, ha kimossuk és megszárítjuk. Ha annyira nem kente össze, akkor maga is ki tudja öblíteni, reggel szalad a szárítóhoz érte. Még akkor is, ha ez nem mindennapos program, és természetesen nem teszünk felelőssé egy ötévest és egy nyolcévest, hogy miért nincs tiszta ruhája, ezzel megtanul gondoskodni a saját dolgairól, ami alapja a környezettudatos életmódnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha átlátható mennyiségű tárgy vesz körül bennünket, akkor sokkal jobban odafigyelünk rájuk, sokkal jobban vigyázunk rájuk. Ugyanez érvényes a gyerekekre is. Néhány praktikus játékszer, színes ceruza, meséskönyv, labda bőven elég a gyerekek boldogságához, ha nem a tárgyaktól várjuk, hogy elszórakoztassák őket, hanem bevonjuk a mindennapi tevékenységekbe is.
Mivel a környezetvédelem napjainkban valóban fontos szerepet játszik, ha felelősen gondolkodunk, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a gyerekek figyelmét a környezetünk óvására irányítani kulcsfontosságú. Ehhez viszont arra van szükség, hogy mi, körülöttük élő felnőttek is újragondoljuk a természethez és a természet értékeihez, erőforrásaihoz való viszonyunkat.
