A szerbiai szarvasmarha-tenyésztés főbb problémáit vitatták meg tegnap az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán. A konferencián többek között a Mezőgazdasági Kar tanárai és a Mezőgazdasági Minisztérium képviselői ismertették az ágazat főbb kérdésköreit a jelenlévő gazdákkal.
Čedomir Keco agrármérnök szerint aggasztóan kevés a borjú Szerbiában, 2017-ben mindössze 294 ezer volt a számuk. Mindebből arra következtethetünk – véli a szakértő –, hogy korlátozott a hazai tenyészállatok száma. Kiemelte, jelenleg az országban 12 000 kivitelre szánt vágómarhát tartanak, s annak ellenére, hogy az illetékesek azt hangoztatják, hogy lesz elegendő szarvasmarha kivitelre, a tények nem ezt igazolják.
Az agrármérnök feltette a konferencia résztvevőinek a kérdést, hogy mit lehetne tenni a nagyobb felhozatal érdekében.
Čedomir Keco szerint a szükséges intézkedések egyike az lenne, hogy nem vágjuk le azokat a borjakat, amelyekből tejelő tehenek fejlődhetnének. Ezenkívül a hazai szervezetlenség is nagyban kihat az árak alakulására. A külföldi országokban intézmények sora nyújt segítséget a szarvasmarha-tenyésztés során felmerülő problémák megoldásában, Szerbiában azonban az egyetemi karokon kívül ilyen intézetek egyelőre nincsenek.
Az eladási logika változtatása szintén szükségszerű ahhoz, hogy sikeresebb legyen az értékesítés. Az agrármérnök szerint olyan irányba kellene haladnunk, amelynek elsődleges célja, hogy a fiatal, 250–300 kilós borjak kilogrammját 3,80-4,00 euróért adjuk el.
A résztvevők úgy vélik, hogy teljes gőzzel fejlesztetünk kell a szarvasmarha-tenyésztést, annak érdekében, hogy teljesíthessük a külföldre ígért kivitelt. Különösen nehéz helyzet alakult ki, hiszen a bejelentések szerint Izrael és Törökország is számít a közreműködésre, mivel vágóhidak és farmok létesítését tervezik Szerbiában.
Horvátország tapasztalatai sokban segíthetnek Szerbiának a szarvasmarha-tenyésztés európai uniós követelményeinek kérdéskörében.
Mindennek ellenére előnynek számít, hogy Szerbiában vannak megfelelő legelők – véli Čedomir Keco. A jószágok legelőn tartásával ugyanis költséghatékonyabbá tehető a gazdálkodás és a hús- és tejtermék minősége is javulhat.
Čedomir Keco szavai szerint az a legfőbb célunk, hogy olyan szarvasmarhát tenyésszünk, ami életében nem lát mesterséges takarmányt, hiszen kizárólag jó minőségű marhahússal tudjuk elérni a céljainkat.
