Nebojša Medojević, a montenegrói Demokratikus Front elnökének értesülései szerint Mlađan Dinkićet, a szerbiai politikai szféra egyik legellentmondásosabb valamikori szereplőjét hamarosan kinevezhetik Milo Đukanović montenegrói államfő tanácsadójává.
Dinkić, aki korábban Szerbiában a bankkormányzói tisztséget, a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter tisztségét látta el, állítólag gazdasági tanácsadóvá avanzsál. Đukanović kabinetje még nem reagált az állításokra.
Dinkić a zeneművészeti középiskola elvégzése után a Belgrádi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán folytatta tanulmányait, majd 1988-ban ugyanitt diplomázott. 1990 és 2000 között asszisztensként dolgozott a szóban forgó karon. 2000 és 2003 között a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzójának a tisztségét látta el, 2004 márciusa és 2006 októbere között a Pénzügyminisztérium élén állt, majd 2007-ben gazdasági miniszterré nevezték ki. 2008-ban szintén gazdasági miniszterré és a kormány egyik alelnökévé nevezték ki. 2011-ben összetűzésbe került Slobodan Ilićtyel, a Pénzügyminisztérium államtitkárával, és emiatt Mirko Cvetković kormányfő kezdeményezte mindkettőjük leváltását. A 2012. évi parlamenti választásokig pártjának, a G17 Plusznak a parlamenti képviselőjeként tevékenykedett.
A G17 Plusz a 2012-es választásokon a Szerbia Egyesült Régiói (SZER) pártunió tagjaként indult. A SZER ezeken a választásokon még a szavazatok 5,51 százalékát szerezte meg, s csatlakozott a kormánykoalícióhoz, Dinkić pedig az összevont gazdasági és pénzügyi tárcát vezette 2013-ig, a kormány átszervezéséig. A 2014. évi parlamenti választásokon a SZER nem lépte át a választási küszöböt, Dinkić még a választások éjszakáján lemondott pártelnöki tisztségéről, majd úgy eltűnt a politikai életből, mintha nem is lett volna több mint tíz éven át meghatározó és ellentmondásos szereplője.
A közvélemény ezt követően Dinkić letartóztatására, illetve a vele összefüggésbe hozott visszás ügyek kivizsgálására számított, tekintettel arra, hogy Aleksandar Vučić – először kormányfő-helyettesként, majd kormányfőként – több alkalommal is kifejtette, hogy Dinkić nem más mint bűnöző.
„Dinkić rablásban vett részt”; „Dinkić kirabolta a Nemzeti Takarékpénztárat, a Veksim Bankot és az Euroakciz Bankot”; „Dinkić a legnagyobb tolvaj Szerbia történelmében, az előző hatalom viszont mentelmet biztosított neki, pedig harisnyával a fején rabolt”; „Dinkićnek börtönben a helye, részt vett a repülőtér és a Novi Popovac cementgyár kirablásában” – nyilatkozta korábban Vučić, éppen aktuális minőségében.
Dinkić afférjai sorában az átlagember emlékezetében elsőként feltehetően az ezereurós részvények ígérete elevenedik fel. Neki „köszönhetjük” azt is, hogy a kormány ötezer, illetve esetenként akár tízezer eurós költségvetési „infúzióval” támogatja a külföldi beruházókat minden egyes munkahely után. Ha végignézünk az általa betöltött tisztségeken, az is szembeötlik, hogy a magánosítás szempontjából meghatározónak tekinthető években folyamatosan tűzközelben volt, a magánosítás minőségéről, illetve a következményeiről pedig szinte felesleges bármit is mondani. Összefüggésbe hozták a Mobtel és a Nemzeti Takarékpénztár vitatott magánosításával, a SIEPA állami ügynökség keretében elkövetett sikkasztásokkal, az úgynevezett ciprusi milliárdok tisztára mosásával és számos visszás üggyel.
