Nincs két egyforma év, mondogatta öregapán, amikor az időjárásra gondolt. Mondását a „régi öregek” megfigyeléseire építette. Az utóbbi években azonban mintha megfordult volna a világ, egymást váltogatták az aszályos évek, bizony nagyon egymásra hasonlítottak. Még áprilisban úgy nézett ki, az idén is szárazsággal, kánikulával, perzselő meleggel kell megküzdeniük az embereknek, növényeknek egyaránt, akárcsak tavaly.
Aztán jött az eső, az első „zuhancs” épp akkor, amikor nem kellett volna – az aratás kezdetekor. Folytatódott, az eső végigkísérte a gazdákat a nagy munkában, aminek terméskiesés, minőségromlás lett a vége. A kapásnövényeknél azonban merőben más a helyzet, a kukorica és a napraforgó, a szója ugyanakkor nagyon meghálálja az esőt, igen intenzív a növekedése, illetve a fejlődése, most éppen a mag telítődése. Ám, ha folytatódik a csapadékos, de különösen a borongós, évszakhoz képest hűvös idő, az állandó nedvesedés – rothadásnak indulhatnak a napraforgófejek.
Persze vannak helyek, ahol már most megjelentek a belvizek ott, ahol a gyengébb minőségű talaj már nem tudja elnyelni a roppant mennyiségű vizet. A föld azonban ilyenkor nyáron még fel tud száradni, de ha az ilyen idő eltart szeptemberig, akkor már a termés betakarítása lehetetlenné válik. Erre is volt példa az elmúlt időszakban.
Újabban a meteorológusok sem okosak, nem tudják „eltalálni” a várható csapadék mennyiségét, az eső megérkezését, és azt, hogy mikor áll meg! Mégis, hinnünk kell nekik. Azt mondják, csütörtökön még lehetségesek délutáni záporok, majd felszakadozik a felhőzet, pénteken és szombaton azonban már sok napsütésre van kilátás, csupán néhol alakulhat ki kis eséllyel, átmenetileg egy-egy frissítő gyenge zápor, esetleg zivatar.
