2024. április 19., péntek
Novi tvrđava teatar fesztivál

Szeretni és szeretve lenni

A természetben ritkán előforduló lyukaskő, lyukasszikla csodálatos erejéhez különböző hiedelmek fűződnek.

A Šuplji kamen (A lyukaskő) nevet kapta az előadás, amelyet a belgrádi Vuk Stefanović Karadžić Kultúrintézmény mutatott be nagy sikerrel Čortanovcin, a Stanković-villában, a Novi tvrđava teatar fesztivál második estéjén.

Több mint egy évszázaddal Anton Csehov után Nikolaj Koljada, a mai orosz drámairodalom leghíresebb képviselője, akinek több mint 120 darabját világszerte bemutatták, megírta A lyukaskő című, élénk fantáziájú komédiáját, amelyben annak egyik szintjén Csehov Három nővér drámájának motívumaival és szereplőivel játszadozik. Azzal a különbséggel, hogy Olga, Irina és Mása, akik Csehov darabjában fiatalok, Nikolaj Koljada művében, Nataliján kívül, nyugdíjasok. Galina és Vera irodalmat tanított, Larisza fizikát, Igor pedig az Opera szimfonikus zenekarában hegedült. A munkapiac számára azonban extanárok, exmuzsikusok fölöslegesek, láthatatlanok! Az élet csodája azonban, hogy a lehetséges és lehetetlen erosz számára ők továbbra is olyanok, mint a meg nem írt dal, olyanok, mint az el nem mondott mese.

A vígjáték során ki-ki rájön, az idős férfiak és nők életéről, akikről finoman azt mondjuk, „ a harmadik korban” vannak, nem tudjuk, mire gondolnak, mit éreznek, miben reménykednek. Vajon az évek bölcsebbé teszik őket? Kiélesítik-e az évek a jellemüket? Mekkora a fantázia, a költészet, a csoda világának szerepe az életükben? Mi az élet teljessége, és mi az üressége? Lehet-e teljes tüdővel élni a nyugdíjaskorban is? Mindezek a kérdések váratlan összefüggésben vetődnek fel a darabban, és a lyukaskő történetében kristályosodnak ki.

A nyolcvanperces darabot érdekes fordulatokkal az aktuális, jó szöveg, kitűnő rendezés és az öt színész – Branka Petrić (Galina), Ljiljana Stjepanović (Larisza), Rada Đuričin (Vera) Milan Lane Gutović (Igor) és Katarina Marković (Natálija) – ragyogó alakításának köszönhetően a különböző korosztályú nézők, közöttük a sok fiatal is élvezte.

A vénasszonyok nyara az az időszak, amikor naptár szerint már ősz van, a nap pedig úgy süt, mintha nyár lenne. A lyukaskő drámát a szerelemben rejlő csoda utáni vágyakozásként élhetjük meg, a „szeretni és szeretve lenni” szükségeként értelmezhetjük.