Muziku és a kabócák

Csík Mónika

2018. július 7., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Muzikuval gyerekként ismerkedtem meg az Adria-parti Omišban. A néhai kalózok-lakta kis településen nyaraltunk ugyanis a családommal, egy tágas, több emeletes házban, ahová nemcsak az akkori Jugoszláviából, hanem a szélrózsa minden irányából érkeztek fürdővendégek, s a háziak, élve a „turistainvázióval”, kiadtak minden helyiséget, sőt, a közös ebédlő sarkában álló heverőnek is akadt bérlője. Ottjártunkkor épp egy szőke, fehér bőrű nagylány: Muziku. Valójában nem így hívták, persze, de mi, gyerekek, csak így neveztük, sajátos „bemutatkozója” okán. Történt ugyanis, hogy az éjszaka közepén eszelős sikoltozás verte fel a házat. Az étkező felől jött a hang. Kócosan-álmosan sereglettünk mindannyian – az egész emelet – a közös ebédlőbe, ahol egy rémült leányzó guggolt az egyik széken, és a sarokban álló ágyra mutogatott. „Muziku! Muziku!” – kiabálta, miközben csak úgy ömlöttek a könnyei. Nehezen derült csak ki, hogy ő az új ágybérlő. Késő este érkezett, amikor már nem volt ébren senki, és épp hogy csak lefeküdt a kihúzható heverőre, megszólalt az a hang, az a véget nem érő ciripelés, ami valahonnan az ágy mélyéről jött, betöltötte az egész termet és ráhozta a frászt.

(Fotó: Sándor Zoltán)

Nagy kutatásba kezdett hát a sokadalom, hogy a végére járjunk, mi rémítette így meg a többnyire mutogatással kommunikáló leányzót, akiről kiderült, hogy lengyel, és mindössze néhány szót beszél szerbhorvátul. „Muziku! Muziku!” – hajtogatta csak sírva, és egy istenért le nem jött volna a székről, talán attól tartott, hogy a ciripelő valami megharaphatja. A nyaralóvendégek közben átvizsgálták az ágyát, hátha felfedezik, honnan származik a hang, de az éjjeli muzsikus nem került elő. Sem akkor, sem másnap, és azután sem, csak a neszezését lehetett időnként hallani, ahogy nagy vígan rázendít a nótájára.

A lányon így ragadt hát rajta a Muziku név, legalábbis mi, gyerekek, így szólítottuk, és vele együtt nevettünk, miközben elmutogattuk, hogyan festett az éjszaka közepén a szék tetején kucorogva. A lány egyébkánt stoppal érkezett a tengerpartra, és egy vattacukorárusnál kapott munkát, abból fizette a szállást, és abból vásárolta a nagy doboz „Jó reggelt” margarint is, amit beosztva csak reggel és este fogyasztott, kenyérre kenve. Gyerekszemmel nagy butaságnak tűnt, hogy Muziku útnak indult pénz és nyelvtudás nélkül, hisz szerény keresetéből szinte éhkoppon tudta csak fenntartani magát, de ma már inkább kalandvágyónak, vagánynak nevezném őt, aki az első éjszakát leszámítva mindig mosolygott, és még láthatatlan „hálótársához” is hozzászokott, legalábbis nem panaszkodott többé az éjjeli zenészre. A zenészre, akinek nem fedeztük fel a búvóhelyét, bármennyire is kerestük, s kezdtük azt hinni róla, hogy olyasféle mitikus lény, mint mondjuk a mesék rettegett hősei, a Hétszűnyű Kapanyányi Monyók, a Lidérc vagy a Bumbus.

A felnőttek persze jót nevettek rajtunk, s mondták, hogy ez a ciripelő valami egy ártalmatlan tücsökféle, alighanem kabóca. Kabóca, kabóca – ismételgettük az idegenül hangzó nevet, és bármit megadtunk volna érte, ha megláthatnánk, hogy néz ki, hát még ha foghatnánk is egyet, de a kabócákkal való valódi találkozás még váratott magára.

Jó pár év múlva jutottam el újra a tengerre, immár Montenegróba. A hegyoldalt borító olajfák között sétáltam egy délután, amikor rázendített az első, majd még egy, még száz, ezer, egy regimentnyi kabóca. Zengett, ciripelt körülöttem az egész erdő, megannyi pöttöm muzsikus, mind egyszerre húzta. Letelepedtem az egyik fa tövébe, és lélegzetvisszafojtva figyeltem, hátha megláthatnék csak egyet is közülük. Fürkésztem a füvet, a lombkoronákat. Semmi. Még egy árnyék sem. Csak a véget nem érő zene a világ legnagyobb koncerttermében, ahol én vagyok az egyedüli vendég, és láthatatlan zenészek összjátéka a cirip-kakofónia. Behunytam hát a szemem, és csak hallgattam a kabócákat. Muziku hajdani muzsikusának társait, akiknek hangja immár egyet jelent számomra a nyárral, a tengerillattal és a mesebeli csodával.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2018     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap