Egyre kevesebb menekült és illegális migráns érkezik Európába. A kritikusnak tartott 2015-höz képest pedig elenyésző a számuk. Az ENSZ és az EU legalábbis így tudja.
Mindazonáltal idegenek ellenőrizetlen bevándorlásával riogatni továbbra is kifizetődő sok keménykedő politikusnak és kormánynak is. Megerősíthetik pozícióikat, sőt választást is nyerhetnek.
Az illegális migráció okozta nehézségeket, problémákat a mérsékeltebb politikai erők sem tagadják. Sőt igyekeznek javaslatokat megfogalmazni azok kezelésére, a harsányabb vetélytársaikhoz hasonlóan. Igyekezetüknek köszönhetően ötletből és tervből már bőség van.
Néhol azonban már az európai migránsválság kezdetén megpróbáltak cselekedni is. Saját elhatározásból, nemzeti hatáskörben, mivel az együttes, uniós fellépés elmaradt. Működőképes közös bevándorlási és menedékpolitika hiányában, illetve egységes és jól szervezett külső határőrizet nélkül néhány ország egyedi, önálló megoldáshoz folyamodott.
Ez leglátványosabban a (bolgár, görög, magyar, szlovén) kerítésépítésben és a törvények szigorításában nyilvánult meg.
Szükségmegoldásként bevált a módszer, amelyet az első hónapokban rengetegen bíráltak. Többre nem is futotta erejükből. Az uniós tagállamok vezetői még az alapvető kérdésekben sem tudtak megegyezni. A migránsválság emiatt mindenütt megosztotta az európai lakosságot és a politikai elitet.
KÜLÖN VAGY EGYÜTT?
Annyira azért futotta az EU erejéből, hogy Törökországgal 2016-ban különalkut kössön, Angela Merkel német kancellár diplomáciai közbenjárásával. Így többé-kevésbé sikerült elreteszelni a nyugat-balkáni migránsútvonalat.
(Gergely Árpád archív felvétele)
Líbiával is egyezkedtek az Afrikából felénk áramló migránsok visszatartásáról. A cél érdekében Róma még kétoldalú egyezséget is összehozott Tripolival, illetve dél-líbiai törzsekkel. Berlin is próbálkozott, de inkább Nigerben és néhány másik térségbeli országban. Az egyéni és a közös kezdeményezéseknek köszönhetően időközben jelentősen mérséklődött az inváziószerű beáramlás Európába, ahol a már beérkezett illegális migránsok jelenléte, illetve rendezetlen helyzete miatt sok fogadó országban továbbra is széleskörű elégedetlenség tapasztalható.
Az EU még mindig megosztott a kérdésben, jóllehet az utóbbi időben némi enyhülés tapasztalható a szembenállók között. Sokan azért inkább mihamarabb megszabadulnának az ellenőrizetlenül beözönlött tömegektől, s az államhatárt is lezárnák az illegális migránsok, sőt a menekültek előtt is. Mások azonban megengedőbbek, de már nem annyira, mint korábban.
MINDENKI GYŐZÖTT
Háromévnyi huzakodás után az uniós vezetők júniusi csúcstalálkozójukon végre elfogadtak egy (eléggé hiányos) tervet az Európát is érintő, illetve megterhelő migránsprobléma együttes kezelésére. Az utóbbi három évben a migránskérdés miatt folyton civakodó EU-politikusok ezúttal megtalálták a legkisebb közös nevezőt. Fura módon éppen akkor, amikor a 2015-ös válságidőszakhoz képest is lényegesen kevesebb illegális bevándorló jut be az ókontinensre. (A tényt az uniós csúcson elfogadott zárónyilatkozat is elismeri.)
Olyan kompromisszumos egyezségre jutottak, amelyet mindenki győzelemként, rosszabb esetben sikerként értékelt. Az érintettek ugyanis megkapták, amit akartak. Igaz, nem mindent, amit elképzeltek maguknak.
Két fontos dologról állapodtak meg: 1. miként akadályozzák meg közösen a 2015-ös migráns- és menekülthullám megismétlődését, 2. mit tegyenek a már Európában tartózkodó illegális bevándorlókkal, illetve hogyan rendezzék a helyzetüket közös, uniós együttműködés keretében, ámde önkéntes alapon.
ZÁRÓDNAK A KAPUK ÉS A HATÁROK
A brüsszeli tanácskozáson elfogadott nyilatkozat tehát kedvező fordulatot hozott a migránsáradat uniós szintű kezelésében. Bár a módszerek még nem teljesen egyértelműek, az irány, s az alapelvek annál inkább: az EU ellenőriztetni, jobb esetben lezáratni, s felszámoltatni akarja a területe felé vezető jelenlegi és a majdan kialakuló migránsútvonalakat. Saját külső határát ugyanakkor szigorúbban védené, kapuit pedig bezárná a szabálytalanul érkezők előtt, vagyis nem kér többé az ellenőrizetlen bevándorlásból. Emellett megpróbál elrettenteni mindenkit attól, hogy illegálisan Európába induljon. És azt is igyekszik elérni, hogy a gazdasági migránsok ne jussanak a földrészünkre.
A menekültekre ez (elvben) nem vonatkozik, hiszen nemzetközi jogi védelem alatt állnak, amelyet az (uniós) országok többsége tiszteletben tart. Befogadja őket, ideiglenesen vagy véglegesen, a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban (lásd: 1951-es Genfi Konvenció).
MERKEL SZIGORÍTÁSSAL ÚSZTA MEG
Nem tudni, hogy az EU-nak sikerül-e ily módon irányítania, s főként megakadályoznia a migrációt. Hamarosan kiderül, hogy a legutóbbi uniós csúcsdöntések kiállják-e a hétköznapok próbáját. És arra is fény derül, mennyire befolyásolják mindazokat abban, hogy mégse induljanak el Európába, akiknek lebombázzák a házát, vagy „csak” az életfeltételeiket teszik tönkre viharok, netán a klímaváltozás hatásai.
Az mindenesetre biztató, hogy az illegális bevándorlás miatt évek óta tartó, s az EU egységét veszélyeztető heves disputa mérséklődött. Berlinben is lecsendesedett a kormánykoalíció főerejét adó CDU-CSU pártszövetségen belüli perpatvar (a migránsokról és távol tartásukról a német határoktól), amely a kormány összeomlásával fenyegetett.
A CDU és a CSU közötti – Merkel szerint – „jó kompromisszum” azonban látványos fordulatot jelent a német bevándorlás-politikában, ami alapvetően befolyásolja majd az uniós gyakorlatot is. A megállapodás ugyanis kilátásba helyezi egy új, szigorúbb ellenőrzési és felügyeleti rendszer bevezetését az Ausztria felé eső határon, hogy megakadályozzák azoknak a belépését (a kontinens egyik iránymutató hatalmának számító) Németországba, akiknek menedékkérelmét már intézi valamelyik EU-ország.
LAVINAVESZÉLY SCHENGENBEN
A saját hatáskörű nemzeti szabályozás németországi bevezetésének hétfői bejelentése óta máris jelentkeztek a módszert saját területen alkalmazni kívánó társállamok előfutárai. Ausztria és Olaszország közölte: szigorítanák határaik védelmét; az előbbi az ország déli, az utóbbi pedig az északi régiójában. Korábban már Szlovákia és Csehország is hasonló intézkedéseket helyezett kilátásba.
Ám ezzel olyan lavinát indíthatnak el, amely elsodorhatja a schengeni rendszert, vagyis az EU egyik legjelentősebb vívmányát, amely a nyitott belső határok révén biztosítja az uniós polgárok szabad és akadálytalan utazását, mozgását a részes államok területén. Az Unió működésében ezzel további súlyos zavarok keletkezhetnek, s kiújulhatnak a haragosok konfliktusai is.
A minapi EU-csúcson tapasztalt egyetértés és békülékenység ugyanis sok tekintetben csupán papíron jött létre. Az acsarkodás, civakodás, morgolódás és sportszerűtlen rivalizálás nem szűnt meg.
VITAFORRÁSBÓL BŐVEN AKAD
A csúcsértekezlet záróokmányába foglalt elhatározások sem a legmegnyugtatóbbak, bár kétségtelenül hasznosak és széleskörű támogatottságot élveznek. Annak ellenére is, hogy néhol eléggé homályosak, ködösek és elnagyoltak, néhol pedig ellentmondásosak vagy kibúvókkal tarkítottak. A dokumentum hiányos is, hiszen egyetlen szót sem tartalmaz a régóta hiányolt és sürgetett közös menedékrendszer kialakításáról.
Újabb vitákra okot adó elemből tehát nincs hiány a zárónyilatkozatban.
Persze egyéb területek sem mentesek a nézeteltérésektől. A tervezett (euróövezeti) reformok, a hétéves uniós költségvetés, a Brexit-tárgyalások, a belső megosztottság feloldására és a vérszemet kapott radikálisok, meg populisták megszelídítésére irányuló javaslatok, vagy épp Washington és Moszkva EU-ellenes áskálódásai mind-mind okot adhatnak, esetleg ürügyet szolgáltathatnak egy-egy újabb verbális összecsapásra.
