Egy éve kezdődött a nagybecskereki vízgyár próbaüzemeltetése, de a csapvíz használata továbbra is tilos a legnagyobb bánáti városban. Az emberek vagy az öko-kút előtt várakoznak, akinek pedig futja az palackozott vizet vásárol.
(Újabb) próbaüzemeltetésre várva (Fotó: Kecskés István)
A problémát az okozta, hogy a szerbiai törvényszabályok nem engedik, hogy egy város vízellátását magánvállalatra bízzák, viszont a nagybecskereki önkormányzat három éve mégis egy privát vállalattal kötött szerződést. Most a körül folyik a vita, hogy mi legyen a megépült vízgyárral.
A hasznavehetetlen vízgyár így országos probléma lett. Az önkormányzatban abban reménykednek, hogy majd – állami támogatásból – hozzájutnak a hét-nyolcmillió euróra becsült berendezéshez. Közben sok a megválaszolatlan kérdés. Elsősorban az, hogy miért kellett egy olyan szerződést kötni, amely ütközik az érvényben levő jogszabályokkal. Az Együtt a vízért polgári társulás emiatt ismeretlen személy ellen bűnvádi feljelentést tett.
– Mi tudjuk, hogy kik a szerződés aláírói, azt viszont nem, hogy ki mindenki áll mögötte.
Már a közbeszerzés szövegéből világos volt, hogy azok, akik a megbízást elkapták, nem is kaphatták el, mivel nem tettek eleget a törvényes feltételeknek. Közben folyamatos ígérgetéseket hallani: „majd tíz nap múlva” „majd 15 nap múlva”. Tavaly próbaüzemeltetésről beszéltek, aztán a minap leváltott igazgató válaszából kiderült, hogy próbaüzemeltetés nem is volt – mondja Dušan Kokot, az Együtt a vízért polgári társulás képviselője.
A Nagybecskereki Szociális Fórum szerint egyetlen probléma a városban nem oldódhat meg a polgárok részvétele nélkül. Ezért beszélgetések sorozatát indította el a város legnagyobb kommunális problémáiról.
– Most megjelent az új elképzelés, hogy a már kiépített víztisztító berendezést megvásárolja a város vagy az állam, mi nem is tudjuk, hogy ki. Közben a szakemberek azt hangoztatják, hogy a berendezést előzőleg át kellene nézni, hogy a hozzáértők véleményt mondjanak róla. Hogy milyen technológiai megoldásokat alkalmaztak benne, megfelelő kapacitású-e. Ha üzembe is helyezik, ez a berendezés csak a város lakói számára biztosítja majd az ivóvizet, de a környező falvak részére nem. Nagybecskerek Város területén több mint 120 ezer lakos él. Vagyis 70 ezren kapnak vizet, 50 ezren nem – mondja Miroslav Samardžić, a Nagybecskereki Szociális Fórum aktivistája.
A vízgyárral kapcsolatos beszélgetésen Zoran Dedić újságíró kétségbe vonta azt, hogy az olasz Zilio társaság egyáltalán részt vett volna a nagybecskereki ivóvíz problémájának a megoldásában. Pedig a szerződés aláírásakor az olasz nagykövet is jelen volt.
– Az este itt valaki mondta, hogy a víz kérdése „nagy politika”. A napokban a Költségvetési Tanács megállapította, hogy Szerbiának 8.5 milliárd eurót kellene, hogy befektessen az ökológiai problémák megoldásába Ez nagy üzlet, nagy munka lesz. Ezért a nagybecskerekieknek óvatosaknak kell lenniük, hogy kiharcolják az állam részéről a vízellátás problémájuk megoldását. Csak nehogy látszatra megoldják a problémát, aztán két-három év elteltével újból a kezdeten legyenek – hangsúlyozta az újságíró.
A beszélgetésre mintegy ötvenen jöttek el. Meghívták a Városi Vízművek igazgatóját, a vízgyárat építő vállalatot és a Közegészségügyi Intézet illetékesét. Az első kettő távolmaradása még védhető, de az emberek egészségét szolgáló intézetnek a távolmaradása már nehezen indokolható.
