1968. június 30-án jött létre a Szabadkai Egyházmegye, amit boldog VI. Pál pápa (1963–1978) alapított. Ebből az alkalomból nagyszabású ünnepségsorozatot tartanak a hétvégén Szabadkán. A hétvége eseményeiről, az évforduló jelentőségéről, valamint az egyházmegye múltjáról és jelenéről mgr. Szakály Józseffel, a Szabadkai Egyházmegye papjával, a kertvárosi Munkás Jézus-templom plébánosával beszélgettünk.
Hogyan ünnepli az egyház ezt a jeles évfordulót?
– A központi liturgikus ünnepség holnap, szombaton lesz Szabadkán. A Szent Teréz-székesegyházban 11 órakor kezdődik a nagymise, amilyen Szabadka várostörténetében és egyháztörténetében még nem volt, hiszen huszonhárom érsek és püspök tiszteli meg jelenlétével. Korábban soha nem volt ennyi püspök városunkban.
A központi ünnepség ma a Szent Teréz-székesegyházban lesz (Fotó: Gergely Árpád)
Emellett több mint száz papot várunk, és körülbelül kétezer-ötszáz–háromezer zarándok jelezte már, hogy eljön. A székesegyház melletti tér teljesen le lesz zárva. Hatalmas kivetítőket helyezünk el oda, mert ennyi ember nem fér el a templomban. Tehát akik kívül maradnak, azok is tudják követni az eseményeket. Az eredeti tervek szerint Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása vezette volna a szentmisét, azonban a Szentatya bíborosi gyűlést hívott össze erre a napra, így az esztergom–budapesti érsek nem tud jelen lenni az eseményen. Maga helyett azonban elküldte a 2020-ban megrendezésre kerülő budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus zarándok keresztjét. Ez a hatalmas, három méter húsz centi magas missziós fakereszt a magyar szentek ereklyéit tartalmazza. A magyar egyház ezzel a szép gesztussal gratulál ehhez az évfordulóhoz. Itt meg kell említenem, hogy ezen az ünnepségen nemcsak a Szabadkai Egyházmegye megalakulásának 50. évfordulóját ünnepeljük, hanem az egyházmegye főpásztorának, msgr. dr. Pénzes János megyéspüspök úrnak az aranymiséjét is egyben. Ez egy szép és érdekes egybeesés, hogy az egyházmegye főpásztorát pont akkor szentelték fel pappá, amikor „felállt” az egyházmegye.
A missziós keresztet a központi ünnepség után a székesegyházból áthozzuk a kertvárosi Munkás Jézus-templomba. Ebből az alkalomból vasárnap eucharisztikus napot szervezünk itt a plébánián. 10 órakor mise kezdődik, és utána csendes szentségimádást tartunk. 17 órakor zenés, irodalmi összeállítással köszöntjük a missziós keresztet. Mivel Erdő Péter bíboros úr nem tud személyesen eljönni hozzánk, ezért úgy döntöttünk, hogy a bíboros eucharisztikus katekézisét videofelvételről levetítjük a híveknek. A program 18 órakor ünnepi zsolozsmával zárul, Miocs József apát úr vezetésével. A kedves szabadkai híveket szeretettel várjuk ezen a napon, hiszen itt a plébániánkon egészen közelről meg lehet majd tekinteni a missziós keresztet és a benne lévő ereklyéket.
A jubileumi ünnepség mellett a Szerbiában élő katolikusok számára egy nagyon jelentős világegyházi esemény is lesz a hétvégén, Pietro Parolin bíboros, a Vatikán államtitkára látogat el ugyanis Szerbiába, aki a Szentatya után a második ember az egyházban. Ilyen rangú egyházi politikai vezető még nem járt és nem tárgyalt a katolikusok helyzetéről országunkban. Ő szombaton érkezik, majd tárgyal az állam elnökével és Irinej szerb pátriárkával. Vasárnap Újvidéken vendégeskedik. 10 órakor kezdődik az ünnepi bíborosi szentmise a Mária Neve Nagytemplomban, utána pedig a bíboros államtitkár átadja a futaki piacnál lévő Szent Rókus-plébánia felújított épületét, amely a püspöki konferencia új székháza lesz. Itt tárgyalni is fog a püspöki konferencia tagjaival. Ez egy fantasztikus dolog, hogy pont egy ilyen szép ünnepi hétvégén tudunk elérni egy ekkora diplomáciai bravúrt.
Mi ennek az évfordulónak a jelentősége?
– Sokan azt mondják, hogy nekünk nem kéne ünnepelni, hiszen ez egyfajta egyházi Trianon, ez az egyházi rendelkezés szakított el bennünket véglegesen az ezeréves egyházmegyétől, Kalocsától, ahova a Bácska mindig is tartozott. Ez azonban egy összetettebb kérdés, hiszen itt nem arról van szó, hogy Róma, a Szentszék Trianont akarta volna szentesíteni, hanem csupán arról, hogy egy történelmi szükségszerűségből fakadó kényszerhelyzetet akart megoldani, amelyről az egyházi diplomácia is látta, hogy a közeljövőben változtatni nem lehet. Az egyház mindig arra törekszik, hogy a lelkek javát szolgálja, éppen ezért a római vezetés úgy gondolta, hogy Trianon után sok évtizeddel, 1968-ban megérett az idő arra, hogy az itteni bácskai híveknek a lelki igényével sokkal hatékonyabban foglalkozzanak. Ezért döntöttek úgy, hogy az I. világháború vége óta fennálló ideiglenes állapotot megszüntetik, hiszen a trianoni békediktátum után egy apostoli kormányzóság működött Bácskában, és ennek a helyére egy teljes egyházi struktúrát fognak felépíteni.
A Szabadkai Egyházmegye ötven évvel ezelőtt jött létre, de a bácskai katolikus egyház múltja Szent István királyig nyúlik vissza. Kérem, meséljen erről részletesebben.
– Szent István királyunk alapította a Kalocsai Főegyházmegyét. Tehát a bácskai vallásosság valóban Szent Istvánnal kezdődik, mert ezer évig Kalocsához tartoztunk, sőt mi voltunk a Kalocsai Egyházmegye, hiszen Bácska területe alkotta ezt az egyházmegyét. Kalocsa, Esztergom mellett, érseki székhely is volt.
Szakály József, a kertvárosi Munkás Jézus-templom plébánosa (Fotó: Gergely Árpád)
Ez a mai napig is egy misztérium a történészek számára, hogy hogyan tudta Szent István azt elérni, hogy nemcsak hogy független legyen a magyar egyházszervezet, hanem a magyarság még két érseket is kapjon. Később Szent László idejében két székhelyűvé válik az egyházmegye. Bács vára ad otthont a kalocsai érseknek, és innentől kezdve Kalocsa-Bácsi érsekként írják alá az egyházi elöljárók a dokumentumokat. Bács vára a török időkig központi helyet foglalt el az egyházmegye vezetésében, majd a török hódoltság korában és a Rákóczi-szabadságharc időszakában lerombolták. A török pusztítás után szinte a nulláról kezdték újjáépíteni az egyházmegyét, ami nagy fellendülést eredményezett. Az I. világháború végére egy virágzó egyházmegyét daraboltak fel, azáltal, hogy az egyházmegye területének kétharmadát elszakították az érseki székhelytől, Kalocsától, és a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták. Ezeken az elszakított területeken került megszervezésre a már említett ideiglenes egyházi struktúra, amit úgy hívunk, hogy apostoli kormányzóság. Ez azt jelenti, hogy ideiglenesen Róma kijelölt egy püspöki személyt, aki vezette ezt a területet püspökként, de nem megyéspüspöki rangban, tehát sokkal kisebb hatáskörrel rendelkezett. Boldog VI. Pál pápa 1968. január 25-én, Szent Pál ünnepén írta alá azt a dekrétumot, amely megalapítja az immáron jogilag is teljesen önálló egyházmegyét, amelynek Szabadka a székhelye és a Szent Teréz-templom a székesegyháza. Nem mellesleg pápai kitüntetést is kap ez a templom. Mi, szabadkaiak, bácskaiak azzal dicsekedhetünk, hogy a mi székesegyházunk bazilika rangú. A dokumentum ünnepélyes kihirdetése 1968. június 30-án történt meg, így tényleg az ötvenedik évfordulón tartjuk az ünnepséget. Nem mondhatjuk tehát, hogy a semmiből jött létre egy új egyházmegye, hanem egy ezeréves egyházmegye elszakított részéből szerveződött össze. Annak különösen örülünk, hogy Róma arra is odafigyelt, hogy legyen ennek valamiféle jogfolytonossága. VI. Pál pápa Szent Pál ünnepén írta alá a dekrétumot, és Szent Pál apostolt jelölte ki az egyházmegye fő védőszentjének. Mi azért hangsúlyozzuk ezt, mert Bácskának ezer évig Szent Pál volt a védőszentje, hiszen a bácsi székesegyház és káptalan honosította meg a Szent Pál-i tiszteletet vidékünkön. Mind a mai napig Bácska címerében Szent Pál szerepel, és ezt az örökséget a Szabadkai Egyházmegye viszi tovább.
Ehhez a gazdag múlthoz az is hozzátartozik, hogy régészek 1911-ben megtalálták a kalocsai egyházmegye első érsekének, Szent Asztriknak a csontjait a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban. Genetikusok által bizonyított tény, hogy ezek a csontok az egyházmegye első érsekének földi maradványai. Ez egy fantasztikus dolog, hogy egy ezer évvel ezelőtti embernek, aki először állt főpásztorként a bácskai hívek élén, megvannak a földi maradványai. Ehhez viszont a híveknek el kell azt mondani, hogy mi ötven éve önálló egyházmegye vagyunk, de ezer évig mi voltunk a Kalocsai Főegyházmegye. A gyökereket újra fel kell fedezni. Nem valamiféle nacionalizmusból, vagy revizionizmusból, hanem azért, mert úgy tudjuk építeni az egyházmegye jövőjét, ha ismerjük a múltját.
Milyen az egyházmegye jelenlegi helyzete? Hány hívővel rendelkezik az egyházmegye? Tapasztalható-e paphiány?
– Manapság, amikor sokan elvándorolnak, nehéz megmondani a hívők pontos számát. A népszámlálási és a plébániai statisztikai adatok alapján azért tudunk következtetni. Az egyházmegyében papíron közel száz plébánia van. Azért papíron, mert ezeknek egy része, főleg a volt német plébániák, megmaradtak, mint jogi intézmény még léteznek, de hívők nélkül, sajnos.
Az eucharisztikus keresztet a Munkás Jézus-templomba is elviszik (Fotó: Gergely Árpád)
Az aktív plébániák száma, ahol lelkipásztorkodással foglalkozunk, nyolcvan körül mozog. A papok száma a szerzetesekkel együtt nyolcvan fölött van. A hívők számát, a horvátokkal együtt, kétszázezer fölé becsüljük. A híveink nyolcvan százaléka magyar, húsz százaléka horvát és van egy szlovák plébániánk is, tehát szlovák nyelvű lelkipásztorkodás is van az egyházmegyénkben. Mi tehát egy magyar többségű egyházmegye vagyunk, ennek fényében foglalkozunk a hívekkel, így a papság többsége is magyar. A magyar papnövendékek Magyarországon, míg a horvát papnövendékek Horvátországban tanulnak, mindenki a saját anyaországában, pont azért, hogy kialakuljon egyfajta kapcsolat az anyaország papságával, egyházával. Szerencsére az egyházmegyében van papi utánpótlás, bár érezhetően kevesebb, mint évtizedekkel korábban, hiszen ha kevés a gyermek, akkor kevesebb a papi hivatást választó egyén is. Itt nálunk is tapasztalható az a válság, ami szerte Európába, nemcsak a paphiányban, hanem a házasságkötéseknél is. Ahogy a fiatalok nem merik vállalni, vagy nem érzik fontosnak, hogy vállalják a házasságot, érthető módon annyival kevesebben fogják választani a papi hivatást is, hiszen ez a hivatás is ugyanolyan elköteleződést jelent, mint a házasság. Mi még azonban nem érezzük azt a fajta paphiányt, mint Magyarország jó pár egyházmegyéjében, ahol előfordul, hogy egy pap hét-nyolc egyházközség feladatait is el kell, hogy lássa. Hála istennek ez nálunk nincs így. Tizennégy éve vagyok pap, és még nem kellett egyszerre két egyházközség feladatait ellátnom.
