A Fiatalok migrációja elnevezésű felmérés lesújtó eredményeit az oktatási minisztérium sem hagyhatja figyelmen kívül – emelte ki a belgrádi sajtónak nyilatkozva Slavica Đukić-Dejanović, népesedéspolitikával megbízott tárca nélküli miniszter, aki úgy véli, hogy a felsőoktatási stratégiának figyelembe kellene vennie a tényt, hogy Szerbia olyan fiatalokat iskoláztat, akik a diplomázást követően külföldön terveznek érvényesülni. A felmérés során megkérdezett 11 ezer fiatalnak az egyharmada mondta azt, hogy külföldre tervez költözni, ezeknek a fiataloknak a 25 százaléka már most biztos abban, hogy megvalósítja ezt a tervét, miközben 50 százalékukat semmilyen intézkedéssel nem lehetne maradásra bírni – emlékeztetett a múlt héten bemutatott felmérés eredményeire Đukić-Dejanović.
A megkérdezett 11 ezer fiatal egyharmada külföldre tervez költözni (Ótos András illusztrációja)
– A felsőoktatási stratégiának figyelembe kellene vennie, hogy olyan fiatalokat iskoláztatunk, akik külföldre terveznek költözni. Ennek elsősorban az az oka, hogy Szerbiában nem találnak megfelelő munkahelyet, vagy nem tudnak a szakmájukban elhelyezkedni, vagy nem tartják megfelelőnek a béreket. Ezért terveznek külföldön boldogulni. Itt az ideje, hogy az oktatási minisztérium és a szerbiai egyetemek konkrét, ezt a problémát is megválaszoló felvételi, illetve beiratkozási politikát érvényesítsenek. Emellett azt is fontosnak tartom, hogy a külügyminisztérium diaszpóraigazgatósága párbeszédet alakítson ki a már külföldön élő, szerbiai származású fiatal értelmiségiekkel, illetve mindenki mással, aki elhagyta Szerbiát – taglalta megoldási javaslatait Đukić-Dejanović.
A kérdés, hogy miért hagyják el a szerbiai fiatalok tömegesen Szerbiát, illetve hogyan, milyen intézkedésekkel lehetne őket maradásra bírni, hosszabb ideje foglalkoztatja a közvéleményt és a társadalomkutatókat. Az N1 tv tavaly november végén szólaltatott meg ebben a témában szakértőket, akik egyetértettek azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok kivándorlásának okait nem szabad az alacsony fizetések vagy a rossz életszínvonal tényére korlátozni.
– Egyrészt vannak a diplomások, akik az érvényesülés és a pénzügyi stabilitás megteremtésének okán keresnek külföldön munkahelyet, másrészt az alacsonyan képzett vagy képzetlen réteg, akik lehetőségként élik meg például Németország menedékkérő politikáját. Feltehetőleg nem fognak menedéket kapni, de amíg tart az eljárás, pénzügyi juttatásban részesülnek, és ezeknek az embereknek ez is elegendő ahhoz, hogy átmenetileg biztosítsák családjuk megélhetését. Habár a többség számára a megélhetés a legfontosabb indíték, mégsem mindenki az anyagiak miatt költözik külföldre. A szerbiai életkörülményekkel való elégedetlenség okait ennél sokkal mélyebben kell keresni. Az emberek az értékrenddel elégedetlenek. Azzal az értékrenddel, ami ebben a térségben túlságosan hosszú ideje nem változik. Azok a dolgok, amelyeknek mélyen elásva kellett volna maradniuk, a kilencvenes években a felszínre törtek, és azóta sem sikerült őket elásni. Az emberek többsége olyan rendszerre vágyik, amelyben „normális” körülmények között élheti az életét – nyilatkozta Vladimir Petronijević, a Grupa 484 civil szervezet igazgatója, okleveles jogász.
A fiatalok az országban uralkodó értékrenddel is elégedetlenek (Ótos András illusztrációja)
Petronijević értékelése szerint a legnagyobb gond az, hogy Szerbiában egyelőre nem jellemző az úgynevezett körforgásos, cirkulációs migráció, akik elmennek, szinte kizárólag egy irányba váltanak jegyet, eszük ágában sincs hazatérni. Az alapprobléma nem az, hogy az emberek külföldre mennek, hiszen a mobilitás az EU egyik alappillére, hanem az, hogy nem terveznek visszatérni Szerbiába, és szinte minden kapcsolatot megszakítanak hazájukkal – húzta alá Petronijević.
Milan Kovačević okleveles közgazdász a pártokráciát nevezte meg a külföldre való vágyakozás egyik okaként. Az átlagembernek egyszerűen elege van abból, hogy mindenért kapcsolatokat, ismeretséget kell keresnie – emelte ki Kovačević. Mint hozzátette, Szerbiában a politika továbbra is rátenyerel a szakmaiságra, illetve eluralkodik rajta, az állami és a magánszektorban egyaránt, ami Szerbiában elsősorban a magánosítás nyomán alakult ki.
Hasonló szellemiségben fogalmazta meg gondolatait a szóban forgó téma kapcsán Davor Milošević a Večernje novosti napilapnak írt szerzői szövegében, amelyben dr. Zoran Avramovićnak, a Pedagógiai Kutatások Intézete állandó munkatársának arra a kijelentésére reagált, hogy az állam milliárdokat költ azoknak a taníttatására, akik később külföldön terveznek szakmailag érvényesülni. Milošević olyan fiatal értelmiséginek nevezte magát, akire Ausztráliában vár a szakmai jövő.
– Mi, fiatalok, nem azért költözünk külföldre, mert telhetetlenek vagyunk, hanem mert jobb jövőre vágyunk. Nem elsősorban saját magunk, hanem a gyermekeink számára. Ha az ember sikeressé kíván tenni egy vállalatot, az alapoknál kell kezdenie. Ugyanúgy, mint amikor egy államot akarunk sikeresen irányítani: az alapoknál kell kezdenünk. Ez az alap például egy vállalat vezetésében szerzett tapasztalat is lehet. Nem történhet meg, hogy a döntéshozók úgy kerülnek tisztségre, hogy előtte sehol nem szereztek irányítói tapasztalatot. A parlamenti képviselői vagy a miniszteri tisztség nem lehet első munkahelye a tisztségviselőnek, a döntéshozónak – írta szerzői szövegében Milošević.
