2024. április 16., kedd

Új erőbevetéssel az örök értékek védelmében

A kupuszinai civil szervezet környezetvédelemmel és értékmentéssel foglalkozik

A kupuszinai székhelyű, Gyuszi nevű, regionális jellegű környezet- és szellemi örökségvédő civil szervezet friss energiát hozott a régió hagyományos és nagy múltú egyesületeinek, civil szervezeteinek sorába. A közös hobbinak hódoló baráti és közösségileg elkötelezett emberekből álló társaság szervezetté alakult formája ellenére nem rendelkezik hierarchikus felépítéssel, a tagok önkéntesen, kedvük, idejük szerint vesznek részt a munkában.

A Gyuszi egy csoportja a munka végeztével (Buják János felvétele)

A Gyuszi egy csoportja a munka végeztével (Buják János felvétele)

Munka közben (Buják János felvétele)

Munka közben (Buják János felvétele)

Akcióban… (Buják János felvétele)

Akcióban… (Buják János felvétele)

A csoporthoz bárki csatlakozhat (Buják János felvétele)

A csoporthoz bárki csatlakozhat (Buják János felvétele)

Péter István munka közben (Buják János felvétele)

Péter István munka közben (Buják János felvétele)

Buják János munka közben (Buják János felvétele)

Buják János munka közben (Buják János felvétele)

Családi túra (Buják János felvétele)

Családi túra (Buják János felvétele)

Szerteágazó tevékenységükről a magát ügyvezető elnöknek nem szívesen nevező Buják János és az egyik legaktívabb alapító tag, Péter István nyilatkozott.

Hogyan jut el egy baráti társaság a civil szervezet megalapításának ötletéig?

Buják János: Valamennyien már korábban is végeztünk közösségi munkát egyéb szervezetek, egyesületek berkeiben. A természetet mindannyian szeretjük, és elkötelezett védelmezői voltunk mindig is. Emellett nem vetjük meg a gasztronómiai és sportélményeket sem. Minden adva volt ahhoz, hogy a kedvtelésből határozott cél legyen. Eleinte ,,saját zsebből” próbáltunk természetjáró és örökségvédő programokat megvalósítani, ez azonban kezdett megterhelő lenni egyénileg és a családi költségvetés szempontjából is, ezért úgy döntöttünk, szervezeti formát veszünk fel, amely lehetővé teszi a különböző határozott célok megvalósítására irányuló pályázást is.

Péter István: Ennek ellenére megmaradtunk egy, a különböző rangsorolási és feladatkör-elosztási kényszert nélkülöző civil szervezetnek, amely számos területen kifejti tevékenységét, immár pályázni képes módon. Az elmúlt két évben több projektumot is megvalósítottunk, hála a Bethlen Gábor Alap támogatásának.

Milyen közösségi területeken tevékenykednek, és milyen eredményeket értek el eddig?

Péter István: Kedvünk szerint tevékenykedünk, mindenféle kényszert igyekszünk kizárni. Van, amikor környezetvédelemből jeleskedünk, máskor a műemlékvédelem kerül előtérbe, de van, hogy gasztroélményeknek vagy  sporttevékenységnek hódolunk. Változatos a program, nem köt minket gúzsba semmi, nincs évszázados múltunk és abból fakadó elvárásunk. Minden vasárnap délután találkozót szervezünk, és akinek kedve, ideje engedi, eljön.

A Bethlen Gábor Alapnál pályáztunk és nyertünk kenukat és fényképezőgépet is. Ennek köszönhetően lehetővé válnak a nagyobb vízitúrák, és minden  aktivitásnak a dokumentálása, ez aztán felkerül a közösségi oldalakra. Rendszeresen hírt ad rólunk a Nyugat-Bácska Portál, s bízunk abban, hogy ezáltal felébresztjük és éberen tartjuk a településről és környékéről külföldre, messzi tájakra költözött hazánk fiainak, lányainak honvágyát is. Bemutatjuk nekik, milyen értékeket hagytak itthon, milyen ,,kincsek” várják haza őket. A túrák nem titkolt célja a lehetséges turista- és vízitúra útvonalak felfedezése, feltérképezése, különböző jellegű vízitúra útvonalak kialakítása. Eltérő ,,fokozatúak” ugyanis a helyek, vannak gyerekbarát, családi túrákra és különleges, ,,nehezebb” vízi élményszerzésre alkalmas útvonalak is.

Buják János: Vízi és szárazföldi túráink során olyan értékekre lelünk, amikről sokszor a helyiek sem tudnak. Jó példa erre a kissztapári Pannónia-szobor, amelyet még Türr István (Baja, 1825– Budapest, 1908) altábornagy emeltetett. Rendkívül megrongált állapotban van, felújítása azonban még várat magára, de dokumentáltuk és bekerült a terveink közé.

Péter István: A Bethlen Gábor Alapnál történt sikeres, Hogy unokáink  leborulhassanak nevű pályázatunknak köszönhetően kupuszinai köztéri, szakrális műemlékek sokaságát sikerül felújítanunk. A faluban még él  gondozásuknak a hagyománya, megvan, hogy melyik kiskápolnát melyik család tartja rendben, ma már azonban egyre kevesebben vannak a róluk gondoskodó idős személyek, a fiatalok pedig elköltöztek a településről. Fontos számunkra, hogy büszkeségeink, a számtalan szakrális műemlék közül egyik se maradjon gondozatlan. Heten, nyolcan, tízen nekiveselkedünk és egy délután alatt felújítjuk, új színekbe ,,öltöztetjük” az adott műemléket. Vannak azonban olyanok, amik alaposabb munkát, akár újrafalazást, mesterembert igényelnek. Mindezek a későbbiekben, új anyagi források függvényében kerülhetnek sorra.

Hogyan fogadják tevékenységüket a helybeliek?

Péter István: Eleinte megmosolyogtak bennünket, főleg a névadást, annak ellenére, hogy Kupuszinán mindenki tudja, hogy a ,,gyuszi” a veréb helyi elnevezése. Nem véletlen, hogy erről (és nem egyéb, fennköltebb állatról) kapta nevét a szervezet. A veréb őshonossága, az, hogy nem szorul különösebb védelemre, önfenntartó létformát él, remek szimbólumnak tűnt a mi igen talpraesett társaságunkból alakult civil szerveződés számára. Idővel hozzászoktak a tevékenységünkhöz, sőt elismerték hasznosságunkat. Mindenesetre sikerült ,,felkavarnunk az állóvizet”, a szakrális műemlékek felé fokozott figyelem irányult. Van család, leszármazott, aki kifejezetten arra kért bennünket, hogy az ő kápolnáját is hozzuk rendbe. Ezek jelentős eredmények, ahogyan a természetvédelmi tevékenységeink is azok. Van egy ingyenesen bérbe kapott, úgynevezett Gyuszi-tanya, ahova rendszeresen kilátogatunk. A téli időjárástól sem riadunk vissza, lékhorgászunk, madárlesre járunk. Buják János barátunknak köszönhetően madáretetőket helyezünk ki, tartunk fenn, és a jó étket magunk sem vetjük meg, gasztronómiai kedvteléseknek is hódolunk. Vannak már helyi, Gyuszi-specialitások is.

Mik a terveik?

Péter István: Megpályáztunk, eddig sajnos sikertelenül, egy projektumot,  amely a környékbeli, nem kifejezetten magyarok lakta települések elsősorban magyar vonatkozású műemlékeinek feltérképezésére irányulna. Ezeket fotók által dokumentálnánk. Bízunk benne, hogy hamarosan erre a munkafolyamatra is találunk anyagi forrást. A kupuszinai, már felújított köztéri, szakrális emlékek szintén állandóan ki vannak téve az időjárási viszontagságoknak, ezért a felújítási munkálatokat csaknem megállás nélkül végezni kell. Reményeink szerint a fiataljaink példát vesznek rólunk és lesz utánpótlás. Egyébiránt a Gyuszi ajtaja mindenki előtt nyitva áll, várjuk és örömmel fogadjuk a tenni vágyókat.

Buják János: Nagyon jó kapcsolatot tartunk fenn a falu egyéb civil szervezeteivel, egyesületeivel. Például nemrégiben vásároltunk, tettünk rendbe egy tulipánosszekrényt a helyi Tájmúzeum részére. Az aktuális munkafeladat pedig egy eredményes pályázat lebonyolítása, amelyet Apatin községhez nyújtottunk be, és a település rendezésére irányul.