A hónap elején adták át a családi összefogással felújított kispiaci Jézus Szíve-kápolnát, amelyet Nagy Antal építtetett 1931-ben. A kápolna, a faluból az E–5-ösre kivezető út bal oldalán, az úgynevezett Kőrös-oldalon található. A felszentelés után ebbe az épületbe jártak misére a falubeliek, majd a kápolnát bezárták, és hosszú évtizedekig az enyészet martalékává vált. A kispiaci kápolna történetéről, a felújítás körülményeiről Adamov Juditot, a felújítás kezdeményezőjét, amatőr néprajzkutatót, Nagy Antal ükunokáját kérdeztük.
Nagy Abonyi Magdolna és Adamov Judit, a felújítás kezdeményezői (Gergely Árpád felvétele)
Adamov Judit a felújított kápolnában fogadott minket. Nagy lelkesedéssel kezdett el mesélni ükapjáról, Nagy Antalról, a kápolna építtetőjéről, aki Horgoson volt gazdálkodó, de gyermekei és a családja Kispiacon, a Kőrös-oldalon éltek.
– Nagy Antal a kápolnát a saját udvarában építette fel úgy, hogy az udvarból egy tízszer tíz méteres parcellát elkülönített, majd a parcella közepére került a húsz négyzetméteres kis kápolna. A kápolnát kerítés és egy kert vette körül. Nagy Antal 1931-ben hetvenöt éves volt. Egy évvel a kápolna építése előtt halt meg a felesége. Talán a felesége halála miatt döntött úgy, hogy kápolnát emeltet az udvarában. A felszentelésre 1933-ban került sor, és utána kezdtek itt misét tartani. A miséket sokan látogatták. Abban az időben kiterjedt tanyavilág volt Kispiac körül. A Kőrös-oldalon szinte mindenki ide járt a szentmisére, már csak azért is, mert a faluban akkor még nem volt templom. Mivel kevés hívő fért be a kápolnába, ezért úgy miséztek, hogy a kántor egy magával hozott orgonával orgonázott az épületben, a plébános pedig a küszöbön tartotta a szertartást. A hívők az udvaron tartózkodtak. Úgy tudjuk, hogy volt egy nagy fa a kert közepén, ami árnyékot nyújtott a hívőknek. Tartottak itt elsőáldozásokat is. Az avató után tudtam meg, hogy volt egy gyóntatószék, vagy fülke az épületben, erre nem emlékeztek pontosan. Tehát volt lehetőség a gyónásra is. Egy visszaemlékező szerint pedig még búcsút is tartottak az udvarban. Mivel a kápolna a Jézus Szíve nevet viseli, ezért azt gondolom, hogy ezt a búcsút a Jézus Szívének ünnepe körül tarthatták. A kápolna belsejét tizennégy, kézzel rajzolt stációkép díszítette, amiket állítólag a soron élő emberek adakozásából sikerült megvásárolni. Emellett volt egy betonkereszt a falban és azon a korpusz, valamint két őrzőangyalokat ábrázoló festmény, amelyek oltárképek is voltak egyben. A kápolnát 1944-ben, a visszacsatolás után, zárták be, mert az akkori magyar törvények és előírások nem tették lehetővé otthoni imaházak működését. Helyettük felszentelték a tanyai iskolákat, és ott tartottak időközönként miséket. Nagy Antal 1943-ban meghalt. A háború után a kápolnát nem nyitották meg újra, mert 1945-ben felépült a kispiaci templom, és így megszűnt az épület szerepe – mesélte a kápolna múltjáról Adamov Judit.
A kápolna belseje a felújítás előtt (Gergely Árpád felvétele)
A kápolna ezután ötven évig az enyészet martaléka lett. Az örökösök nem foglalkoztak vele. Volt, amikor állatokat és takarmányt tartottak benne. A kilencvenes években egy helyi lakos, Erdélyi István, megelégelte az áldatlan állapotokat, és hozzáfogott az épület felújításához.
– Erdélyi István saját költségén újította fel a kápolnát. Ő készítette a ma is meglévő kerítést, a kertben lévő beton járdát és a kápolna ajtaját, tehát jelentős összegeket fordított a kápolna rendbetételére. Sajnos Erdélyi István 2000-ben meghalt. Utódai nem voltak, így tizenöt évig senki nem nyitotta ki a kápolna ajtaját. Tizenöt évig folyt az esővíz, hullott a vakolat a kápolnában. Az egyik stációképet meg is rongálta a befolyó víz. 2015-ben, egy ismerős hölggyel és egy szomszéddal, elhatároztuk, hogy kitakarítjuk az udvart, mert úgy gondoltuk, nincs rendjén az, hogy a falu egyetlen kápolnáját ellepi a gaz. Amikor eljöttünk, akkor szembesültünk vele, milyen rossz állapotban van a kápolna. A kapun alig tudtunk bejönni a sűrű gaz miatt. Amikor benéztünk a kápolna ajtaján és láttuk, hogy milyen rossz állapotban van a belső tér, rájöttünk, hogy a munkát bent kell elkezdeni. Akkor fordultunk az illetékesekhez, de senki nem akart foglalkozni vele, így maradtunk mi. Az elmúlt évben kezdtük a helyreállítást. Mészáros Imre kőműves a kőművesmunkákat, valamint a festést és mázolást ingyen elvégezte, ami nagyon megkönnyítette a munkánkat, de rengeteg segítséget kaptunk ismerősöktől. Sokan, amikor látták, hogy dolgozunk a gazban, megálltak és megkérdezték mit csinálunk, majd eljöttek segíteni. Itt bizonyosodott be, hogy vannak jó emberek, és van összetartás – emlékezett vissza a felújításra Adamov Judit, és hozzátette, hogy Nagy Abonyi Magdolna volt a másik kezdeményezője a felújításnak, és ő is nagyon sokat tett azért, hogy a munkát siker koronázza.
A kápolna ma már újból a régi pompájában ragyog (Gergely Árpád felvétele)
A kápolna belsejének felújításakor arra törekedtek, hogy az 1931-es éllapotokat állítsák helyre (Gergely Árpád felvétele)
A kápolna belsejében megtekinthető Nagy (Guszli) Antal családfája (Gergely Árpád felvétele)
A felújításnak köszönhetően a kápolna szinte teljesen visszanyerte régi pompáját. A templomba még a stációképek és az oltárképek is visszakerültek. Ezeket rokonok őrizték meg. Magukhoz vették őket, miután bezárt a kápolna, és az épület pusztulásnak indult. Adamov Judit a felújítás mellett elkészítette a Nagy – vagy ragadványnevükön Guszli – család családfáját. Ekkor derült ki, hogy Nagy Antalnak harminchárom ükunokája van, közülük harmincegyen még ma is élnek, legtöbbjük Kispiacon és a környékbeli településeken. Ez alapján szóltak a szervezők Nagy Antal leszármazottainak az avatóünnepségről, akik közül sokan el is jöttek. Négyen azok közül is megjelentek, akik még a kápolnába jártak misére. Az ünnepségen mindenki kapott egy példányt a családfából. Az ünnepség után a család meglátogatta a horgosi temetőben a Nagy család sírját, ahol Nagy Antal nyughelye is található. Az ünnepségen, a család legnagyobb sajnálatára, nem került sor a kápolna felszentelésére, mert az egyház még nem adott erre engedélyt.
– Mint említettem, a kápolnát 1933-ban egyszer már felszentelték, de miután itt takarmányt tároltak és állatokat is tartottak, ezért úgy érezzük, hogy újból fel kellene szentelni. Ekkor kapná vissza a méltóságát ez az épület. A kápolna annyi mindenen keresztülment és nem dőlt össze. Hetven évet várt az első felújításra, majd aztán tizenöt év alatt újra tönkrement, most megint régi pompájában áll. Ki fogja várni a legújabb felszentelést – fejezte ki reményét Adamov Judit, és elmondta, hogy ha sor kerül a felszentelésre, akkor egy újabb ünnepséget szerveznek, ahova várják a családot és minden kispiaci lakost.
Megkérdeztük, hogy most, a felújítás után mire használják az épületet.
– A kápolna ugyanabban a formában van, mint régen. Az, hogy havonta misét tartsanak itt, nem fog működni, annak az időnek vége. Kispiacon van már templom. Az, hogy ünnepek idején vagy családi összejöveteleken, lesz-e itt mise, az majd a felszentelés után fog kiderülni. Mivel ez az épület kápolnaként kihasználatlan, ezért mint kápolnamúzeumot szeretnénk működtetni. Ide állítottuk ki a családfát. Emellett még folyik a gyűjtés a Guszli családban régi képek után, amelyeket szintén ki szeretnénk állítani. A kápolnán olyan nyomokat akarunk hagyni, hogy azokból, akik majd ellátogatnak ide, láthassák, mi ennek az épületnek a története. Nem csak magát az épületet, de az épület emlékét is meg szeretnénk menteni – válaszolta Adamov Judit, és hozzátette, hogy a kápolna nem tart nyitva, de ha valaki eljön Kispiacra és szeretné megnézni a régi pompájában tündöklő épületet, szívesen megmutatja azt.
