A körkérdés eredménye őszintén szólva kissé meglepett, valószínűleg azért, mert a bevásárlókörutaimon még egyetlenegyszer sem találkoztam olyan vevővel, aki egy termék összetételének elolvasásával lett volna elfoglalva. Nem kell szépíteni a dolgot, egyszerűen ilyenek vagyunk, nem vált általános gyakorlattá sem az élelmiszer szavatossági idejének, sem eredetének és összetételének ellenőrzése.
Csak bedobáljuk a bevásárlókosárba azokat az élelmiszereket, amelyekre éppen szükségünk van, és már rohanunk is a pénztárhoz. Pedig lépten-nyomon hirdetik: legyünk tudatos vásárlók! Nem alaptalanul. Ha nem figyelünk oda az összetevőkre, kizárólag mi magunk tehetünk arról, hogy bizonyos termékekről csak a kibontásuk után derül ki, alaposan átvertek bennünket. Nem azt kaptuk, amit vártunk. Ezért válik mindennap egyre fontosabbá, hogy alaposan megnézzük az élelmiszerek címkéjét, különben otthon meglepetések érhetnek bennünket.
Vegyük például a ma már nem csupán Amerikában oly népszerű Oreo kekszet. A két kakaós korong között megbúvó fehér krém olyan érzetet kelt bennünk, hogy magas a tejtartalma, ezáltal azt hisszük, magas a kalciumtartalma is, pedig köze sincs a tejhez! Van benne viszont cukor, pálmaolaj, szójalecitin és természetes vaníliaaroma. A különféle salátaöntetek úgyszintén teljesen tejmentesek, a textúrájuk mástól krémes. (Ennek a magyarázatától helyszűke miatt ezúttal eltekintünk.) A bolti almás pite és perec tojás és vaj nélkül készül, ami az otthoni változatban elképzelhetetlen. Ettől függetlenül szénhidrádban gazdagok. Akárcsak a chipsek és egyéb rágcsálnivalók, amelyek sajtos, baconos, sonkás változatai semmilyen állati eredetű hozzávalót nem, csak aromát tartalmaznak. A só és a temérdek tartósítószer és állagjavító mellett.
Való igaz, ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, mit is viszünk be a szervezetünkbe, el kell olvasnunk az adott élelmiszerek csomagolásán szereplő összetevőket. De hogy kisilabizáljuk és megértsük, mi is rejtőzik valójában egy-egy élelmiszerben, lassan külön diplomára lesz szükségünk, hacsak nem vagyunk táplálkozástudományi szakemberek. Ez a helyzet várhatóan a június 15-én életbe lépett új élelmiszer-információs rendelkezéseket követően sem fog alapvetően megváltozni, továbbra is ugyanolyan nehéz lesz kiigazodni a csomagoláson feltüntetett információk rengetegében.
Mihez tartsuk akkor magunkat?
Hogy a gyártók ne vezessenek bennünket félre, tisztában kell lennünk egyes dolgokkal. Először is azzal, hogy az összetevőket mennyiségük szerint kell listázniuk a csomagoláson, azaz az élre kerül az, amelyikből a legtöbb, a végére pedig, amelyikből a legkevesebb található a szóban forgó termékben. Vegyünk például egy 1,5 decis epres gyümölcsjoghurtot. Ennek címkéjén a joghurt és a cukor áll az első helyen, ezt követi a gyümölcskészítmény, ami általában 10%-ot tesz ki. A fenti joghurt esetében ez 15 gramm epret jelent. Ez a súly egy nagyobb szem epernek felel meg. Ettől biztosan nem lesz szép rózsaszínű a joghurt, és az íze sem lesz érezhető. Akkor honnan jön a szín és az íz? Ha továbbolvasunk, az összetevők között megtaláljuk a céklalé-koncentrátumot. Ennek felhasználása engedélyezett, mivel természetes színezőanyag, nem számít adalékanyagnak. Ettől függetlenül becsapós, mivel a fogyasztó azt hiszi, a valóságnál több eper van benne. Az ízét pedig a szabadon használható természetes aromától, a vaníliarúdból származó vanillintől és a cukortól kapja. Utóbbi a mi esetünkben 18 grammot tesz ki, ez 6 szem kockacukornak felel meg. Az összetevők között szerepelnek még egyéb, számunkra ismeretlen jelentéssel bíró elnevezések is, amelyek mindinkább arra ösztönöznek bennünket, hogy inkább mi magunk készítsük el otthon adalékmentesen a gyümölcsjoghurtunkat.
Előírások sora írja elő, milyen adatokat kell, illetve lehet feltüntetni az élelmiszerek csomagolásán. Egyebek mellett nem tulajdoníthatnak a terméknek olyan hatást vagy tulajdonságot, amelyek valójában nem jellemzők rá, ki kell emelni a csomagoláson az allergéneket, valamint azt is, milyen egészségre gyakorolt hatása van („nem sugallhatja, hogy az élelmiszer különleges tulajdonsággal rendelkezik, ha ugyanezekkel a tulajdonságokkal minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik”). A gyártóknak áttekinthető táblázatban fel kell tüntetniük a 100 g-ra, illetve 100 ml-re vonatkozó kalóriatartalmat, valamint 6 meghatározott tápanyag (zsír, telített zsírsavak, szénhidrát, cukor, fehérje, só) mennyiségét.
Ahhoz, hogy valóban azt a terméket vegyük meg, amelyet a nevében ígér, alaposan tanulmányozzuk át az összetevőket! Figyeljünk oda a magas zsír- és cukortartalomra, továbbá arra, ne legyen túl sok az (E-számmal jelölt) adalékanyag az adott termékben! Különösen akkor legyünk óvatosak, ha valamire allergiásak vagyunk! Ellenkező esetben akár a sürgősségin is kiköthetünk egy sima tejcsokoládé elfogyasztását követően, mert nem olvastuk el, hogy „a termék nyomokban földimogyorót tartalmazhat”.
