2024. április 19., péntek

A szecessziót hogy mondják magyarul?

Június 10-én ünnepeltük a szecesszió világnapját. Ennek apropóján június 7-e és 9-e között, csütörtöktől szombatig több rendezvényen mutatták be Szabadkán a szecesszió építészetét, ami nagy hatással volt a város összképére. A kulturális örökség mint turisztikai termék címmel konferenciát tartottak, a legkisebbek részére játékos műhelymunkákat szerveztek, kiállítások nyíltak, szakmai vezetéssel szervezett sétákat tartottak. A többnapos programsorozat részét képezte a Szecesszió hullámai című szabadtéri tárlat is, amelynek tábláit a város központjában, a Népszínház előtt helyezték el.

Fotó: Gergely Árpád

Fotó: Gergely Árpád

A kiállítás nemzetközi jellegű, és a Duna menti országok építészeti örökségét mutatja be, különös tekintettel a szecesszióra, amely több ország több településén kitörölhetetlen nyomot hagyott. A tárlat egy nemzetközi projektum keretében valósult meg, amelyben ausztriai, magyarországi, horvátországi, szlovéniai, szerbiai, romániai, bulgáriai intézmények vettek részt. A kiállítás kurátora Baldavári Eszter művészettörténész.

A táblákon zömében napjainkban készült fotókon és kétnyelvű kísérőszövegeken keresztül ismerhetjük meg a szecesszió építészetének legnagyobb neveit, illetve legismertebb alkotásait. A pannókon megismerkedhetünk Otto Wagner, Ivan Vurnik, Ciril Metod Koch, Naum Torbov munkásságával, illetve a szecesszió magyar változatának legnagyobb alkotóival, Lechner Ödönnel, valamint Komor Marcellel, Jakab Dezsővel és Raichle Ferenccel. Utóbbiak rendkívül nagy jelentőséggel bírnak Szabadka tekintetében is, a város legismertebb épületei, a városháza, a Zsinagóga, a Raichle-palota, a palicsi Vigadó ugyanis az ő nevükhöz fűződnek – hogy csak a legismertebbeket említsük.

Említettem, hogy a táblákon kétnyelvű feliratok állnak. Az érdeklődők szerbül és angolul olvashatják el a tudnivalókat, de akárhogy nézzük a táblákat, magyar nyelvű feliratokat nem találunk rajtuk. Sem a szabadkai, sem a nagyváradi, sem a bécsi, sem a ljubljanai szecessziós épületekről nem tudunk meg semmit magyarul. Annak ellenére, hogy a város lakosságának jelentős része magyar, illetve az ide látogató turisták jelentős része szintén magyar, s vidékünkre a magyar szecesszió jellemző. A szervezők, úgy tűnik, erre elfelejtettek odafigyelni, így kénytelenek vagyunk szerbül vagy nemzetközi nyelven olvasgatni a magyar építészet talán legnagyobb alakjairól is.