2024. március 28., csütörtök

Barangolás a hegyi bánságban

Az Al-Duna felfedezése

Sötét éjjel, éjfél után kettőkor indultunk a háromnapos zarándokútra Szabadkáról. Melániával tisztelendő nővérre és két autóbusznyi zarándokkal.

Zsombolyánál léptük át a szerb–román határt. Megvirradt, mire Temesvárra értünk. Itt vettük fel két fiatal útvezetőnket, dr. Sípos Dávidot és Albert Nagy Ákost. Kellemes reggeli időben tettünk sétát a valamikor híres fürdőváros, Buziásfürdő nagy parkjában, Népkertjében. Csoportképünk a 206 éves platánfa előtt készült. Buziásnak többször volt fürdővendége Deák Ferenc, a haza bölcse. Sokáig megvolt kedvenc padja a parkban.

Resicabánya a Monarchia, illetve Magyarország vaskohászatának volt a központja. Mára már csak egy szabadtéri mozdonymúzeumra futja a kapacitásából. Ez viszont érdekes. Gyerekes érdeklődéssel néztük, sőt, kapaszkodtunk fel gyermekkorunk pöfögő vontatóira. Méltóságteljesen állnak ott hóban, szélben, esőben, egy letűnt kor tanúiként.

Déli irányba folytatva utunkat elértük a csodás Bigér-vízesést, amelyet a National Geographic a világ tíz legkülönlegesebbje közé sorolt.

A Bigér-vízesést a National Geographic a világ tíz legkülönlegesebbje közé sorolta (Fotó: Dulics Sándor)

A Bigér-vízesést a National Geographic a világ tíz legkülönlegesebbje közé sorolta (Fotó: Dulics Sándor)

A nap múlásával a Porta Orientalison keltünk át, Herkulesfürdő felé tartva. A Temes völgyéből a Cserna völgyébe vezető hágó Krassó-Szörény vármegyében van, 515 m magasságban. Az Al-Duna nehéz járhatósága miatt ősidők óta fontos útvonal volt Alföldünk és Havasföld között. Két éjszaka Herkulesfürdő egyik szállójában aludtunk. Szállodánk előtt és mögötte is a Déli-Kárpátok meseszép sziklaormait láttuk. A jó levegő garantálta a pihentető alvást. Reggeli után Orsovánál értük el a Dunát. A kikötővárostól egy kilométerre, víz mentén érte el a magyar határ a Dunát. Ennek a pontnak a közelében volt Ada Kaleh, a Senki szigete. A muzeális képeket nézve, valóban egy igazi romantikus hely volt. Most víz alatt van. A vaskapui vízi erőmű (Đerdap) beüzemelésekor árasztotta el a Duna. 1849-ben, a szabadságharc bukásakor Kossuth Lajos itt, Orsovánál hagyta el Magyarországot. Szemere Bertalan itt rejtette föld alá a Szent Koronát. Orsovától valamivel délebbre van a Vaskapu vízi erőmű, amelynek romániai oldalát most volt alkalmunk megtekinteni. Az erőmű gátja egyúttal határátkelő is Szerbia felé.

A nap fénypontja következett: hajózás az Al-Dunán. Orsova kikötőjében szálltunk vízre. Csodálatos időben élveztük a hajóutat a Kis- és a Nagy-Kazánon keresztül. A hajóról csodáltuk Traianus császár tábláját, Decebal, az utolsó dák király sziklaszobrát, a Mraconia kolostort és nem utolsósorban a Kazánok mesés partjait. A kikötőből Dunatölgyesig és vissza tartott a hajóutunk.

Herkulesfürdő a Monarchia egykori gyöngyszeme volt, Ferenc József császár és Erzsébet királyné által is igen kedvelt fürdőváros. A 19. század második felében épült díszes villák és nyaralók ma elszomorító képet mutatnak. Megfelelő ráfordítással és hozzáértéssel még megmenthető lenne ez a csoda – gondolom én. Fontosabb látnivalók: gyógycsarnok, Ferenc József udvar, Szapáry fürdőház, Gizella park, Kaszinó, Ferenc József híd, Herkules-szobor, Sissi-villa, Sissi-kápolna, a vasútállomás a falfestményeivel (1878-ban épült), százéves mamutfenyő, római fürdőház, Ferdinánd Szálloda stb.

Csodaszép helyeket rejteget a Duna (Fotó: Dulics Sándor)

Csodaszép helyeket rejteget a Duna (Fotó: Dulics Sándor)

Harmadik nap végigbuszoztunk a Duna partján Orsovától Újmoldváig, beiktatva néhány panorámaszünetet. Meghódítottuk a hegyet, és feljutottunk a Csukár-kilátóhoz, ahonnan jól látszik a Dubovai-öböl és a Nagy-Kazán-szoros. Megálltunk a Baross-táblánál. Baross Gábor „vasminiszter” idejében, gigantikus mérető munkával elkezdték a Duna szabályozását, hegynyi sziklákat távolítva el a hajók útjából. A munkát 1896-ra, a millenniumi évre fejezték be. Ennek emlékét őrzi a hatalmas kőtábla. A Szent László várromtól megcsodáltuk a szerb oldalon lévő Galambóc várát. Ezen a helyen Arany János Rozgonyiné című balladájával emlékeztünk a galambóci csatára.

Elbúcsúzva a Dunától Oravicabányán, a Bánság bányászatának hajdani központjában álltunk meg. A város központjában megnéztük az 1817-ben a bécsi Burgtheater mintájára épült színházat. A színháznak az idők folyamán vendége volt I. Ferenc József császár, Széchenyi István, Trefort Ákos miniszter, Liszt Ferenc.

A szentmisét mindennap főtisztelendő Zélity Mihály szolgáltatta.

Dávidtól és Ákostól, a két nagyszerű útvezetőtől Temesváron búcsúztunk el. Onnan már a határnak vettük az irányt, tarsolyunkban rengeteg új élménnyel.