Ősbemutatóval zárja az idei évadot a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. Szombaton este fél nyolckor láthatja a közönség Az Úr nevében című előadást, amely rendezője Urbán András. Az előadás alcíme: Egy politikailag brutálisan inkorrekt előadás. „Kereszténység és iszlám. Kerítés és európai demokrácia. Férfiak és nők. Szerelem és szenvedély. Szerelem és gyűlölet. Szenvedélyes gyűlölet” – olvasható a produkció leírásában.
– Identitásunk megfogalmazása és maga a gyűlölet fogalma volt a kiindulópont az előadás létrehozásakor – hallottuk Urbán Andrástól. Mint mondta, az előadás egy bizonyos értelemben ütközteti a keresztény vallási kultúrát az iszlámmal, valamint a keresztény Európát az európai demokráciával, és a különböző helyzeteket a szabadság szempontjából vizsgálják. – Az előadás középpontjában az individuum, az egyén áll. Hiszen minden embernek előbb-utóbb állást kell foglalnia ezekben a kérdésekben. Ez az előadás egy végtelenül dinamikus, izgalmas és szellemes produkció a maga módján, ami a politikailag nem korrekt magatartásra épül: nem cenzúrázza önmagát, a legkeményebben mondja ki a dolgokat, akár a szereplők, akár az előadás üzenete, épp azt a mellébeszélést próbáljuk meg lesöpörni, ami általában történik – nyilatkozta a rendező a sajtótájékoztatón.
– Egy ízig-vérig élő színházat hoztunk létre. Csodálattal nézem a négy színészt a színpadon, akik az 1 óra 40 perc alatt olyan tempóval, és olyan odaadással, átéléssel játsszák Az Úr nevében-t, hogy az ember azt hinné, hogy ezt már nem lehet tovább. Nem a fizikai hozzáállás miatt, hanem mert félelmetes, amit a színészek a színpadon művelnek ebben az előadásban, emberi és művészi szempontból remek alakításokat láthatunk, hatalmas mennyiségű anyagot birtokolva, precízen, mégis szellemesen és szórakoztatóan. Az előadásban sok olyan dolog hangzik el, amivel emberként lehet, hogy nem tudunk egyezni, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor rájövünk, hogy ezek azok a gondolatok, amelyek már nekünk is eszünkbe jutottak, akár fölvállaljuk, akár nem – fejtette ki Urbán András, aki azt is elmondta, hogy az előadást július 9-én Belgrádban egy világkonferencia keretében adják elő, augusztusban a szegedi Thealter fesztiválon is játszani fogják a színészek, valamint valószínűleg szeptember folyamán Cetinjén a Niks fesztiválon is színpadra kerül a darab.
Az előadásban Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Nagyabonyi Emese játszik, akik szintén megosztották gondolataikat a próba menetéről, és az előadásról a sajtótájékoztatón.
– Számomra izgalmas színészi feladat ez az előadás, azt gondolom, hogy a mindennapjainkat körülvevő problémáról szól, nem mindennapi módon. Megrázó, elgondolkodtató, ugyanakkor humoros. Azt gondolom, hogy mindenkinek lehetősége nyílik majd felismerni benne saját magát, és amellett, hogy ez a felismerés felemelő, iszonyatosan félelmetes is – mondta Kucsov Borisz.
– Fontos számomra az a momentum az előadásban, hogy a nagy mennyiségű agresszív, vagy gyűlöletkeltő dolgok mellett az ember felismerje a témában saját magát, hiszen amikor lecsupaszítunk mindent a vallástól, és a szociális, társadalmi, nemzeti hovatartozástól, akkor csak az egyén marad, mint maga az individuum, akit Isten saját képmására teremtett – tette hozzá Mészáros Gábor.
– Örülök, hogy sok idő jutott a témára, sokat foglalkoztunk az előadással és bele tudtunk merülni, a magunkévá tudtuk tenni. Eljutottunk arra a pontra, hogy a folyamat utolsó hetében nagy izgalom a színpadon lenni. Őszintén várom a bemutatót, és a közönséget, mert bízom abban, hogy számukra is izgalmas lesz ezt az anyagot végignézni, befogadni és átgondolni – hallhattuk Mikes Imre Elektől.
– Az előadás egy adott pontján elhangzik, hogy: Olyan mocskosnak érzem most magunkat, úgy bemocskolódtunk. Azért fontos számomra ez a mondat, mert az a legnagyobb kérdésem, hogy mikor vesszük észre azt, hogy bemocskolódtunk, és mit kezdtünk azzal, hogy mocskosak vagyunk. Átdobáljuk másokra, szennyezzük a környezetünket tudatosan vagy tudattalanul, vagy állunk mocskosan, és tönkretesszük saját magunkat? Ezenkívül létezik-e másik megoldás, létezik-e feloldás? – tette fel a kérdést Nagyabonyi Emese.
Az előadás dramaturgja Gyarmati Kata. A koreográfia és a színpadi mozgás Vedrana Božinovićnak köszönhető. A zenét Irena Popović Dragović szerezte. A díszlet Željko Piškorić, a jelmez Marina Sremac munkája. Ezenkívül az előadás realizálásához tanácsadóként hozzájárult dr. Sági Zoltán pszichiáter és dr. Dévavári Zoltán történész.
