2024. március 19., kedd

A hídverés fontos állomása

Szegeden és Magyarkanizsán is bemutatják Mezei Szilárd Versenymű fuvolákra című művét

Június 13-án, szerdán Szegeden tartják meg Mezei Szilárd Versenymű fuvolákra című művének ősbemutatóját a Szegedi Szimfonikus Zenekar előadásában, amely másnap, június 14-én, csütörtökön Magyarkanizsán adja elő a kortárs zeneszerzők műveinek bemutatását felölelő programját. A művet Mezei Szilárd a neves magyarországi fuvolaművésznek, Ittzés Gergelynek írta, aki annak előadásában is közreműködik.

Milyen előzmények után született meg a Versenymű fuvolákra című mű?

– Immár több mint tizenkét éves szakmai és baráti kapcsolat áll mögöttünk Ittzés Gergellyel – Szabados György nagyzenekarában találkoztunk először, amellyel Szabados Szertartászene a Napkirály tiszteletére c. művét adtuk elő –, és már régóta terveztem, hogy írok neki egy fuvolaversenyt, amire ő is biztatott, amikor elmondtam neki a tervemet. Előzőleg, mintegy előtanulmányként, írtam neki egy szólófuvola darabot is, amit, ha jól emlékszem, 2014-ben mutatott be Budapesten. Eleinte egy altfuvolaversenyre gondoltam, de később úgy döntöttem, hogy a fuvolacsalád mind a négy általánosan használt hangszerét alkalmazom, a piccolótól a basszusfuvoláig, és erre külön inspirált, hogy Gergely minden fuvolán nagyon magas színvonalon játszik. 2015-ben elnyertem az NKA alkotói támogatását, ami részben megkönnyítette a mű megírásának körülményeit. Szeretném kiemelni, hogy az inspirációt ennek a műnek a megírására elsősorban Gergely művészete adta, az, hogy egy világszínvonalú fuvolaművész, elképesztően elkötelezett, hatalmas szakmai és hangszertechnikai tudással és muzikalitással, szinte zenetudósi elméleti tudással rendelkező művész ő, aki amellett, hogy a klasszikus fuvolairodalommal foglalkozik, elkötelezetten ápolja és népszerűsíti a kortárs zenét, és nem mellékesen, ő maga is foglalkozik zeneszerzéssel. A mi életünk, zenénk és munkálkodásunk ezen túlmenően elsősorban abban találkozott, hogy ő otthonosan mozog az improvizatív zenében is, tehát a művészete nagyon nyitott és széleskörű. Ez, mondanom se kell, nagyon inspiratív volt a mű megírásakor. A darabban vannak aleatorikus részek is. Ez egy olyan zeneszerzési technika, amely által az improvizativitás a kottazene keretein belül ugyan, de felsejlik. Gergelynek van egy Flouble nevű rendszere, amit kidolgozott, és meg is jelentetett multimediális software formájában. Ebben kb. 400 kettősfogást dolgozott ki fuvolára, aminek köszönhetően gyakorlatilag két szólamban tud játszani fuvolán. Ebből is alkalmaztam a műben, szorosan együttműködve Gergellyel. Mivel én a tanult „szakmám”, a zeneszerzés ellenére a klasszikus, kortárs zenei életben sem itthon, sem külföldön nem igazán vagyok jelen és jegyzett, mivel műveim nagy része saját zenekaraimra íródott, és jelentős részben támaszkodik az improvizativitásra, ezért nagyon megtisztelő számomra, hogy Gergely vállalta, hogy eljátssza a művet, és nem utolsósorban, hogy a mű bemutatásának kezdeményezésében és megszervezésében is nagy szerepet vállalt. Ez a bemutató tehát, érthető módon, nélküle nem jöhetett volna létre. Külön öröm ugyanakkor számomra az is, hogy a szegedi bemutató után, másnap lesz egy koncert Magyarkanizsán is, ami a Regionális Kreatív Műhely és annak korábbi igazgatója, Bicskei Zoltán hathatós támogatásával jöhetett létre.

Említetted, hogy a koncerten közreműködik Ittzés Gergely is, akivel régóta vannak igen sikeres közös projektumaitok. Melyek ennek az együttműködésnek a legfőbb állomásai, illetve a legfőbb hozadékai?

– Gergellyel valóban nagyon sokat dolgoztunk együtt az elmúlt évek során, elsősorban szabad improvizatív zenélésekben, valamint részt vett több lemezem felvételén is, elsősorban improvizatív zenészként. Teljesen leírt zenék szempontjából ez a második közös munkánk. Több fontos állomása van az együttműködésünknek, említhetném a Sivatag és Karszt c. nagyzenekari lemezeket, egy máig kiadatlan kvartett és septet felvételt, duó, trió és kvartett improvizatív koncerteket és számos egyéb projektumot is. Számomra a legfőbb hozadéka, vagy talán inkább tanulsága a Gergellyel való együttműködésnek az, hogy hogyan, milyen organikus módon tud találkozni az improvizáció, az improvizativitás és az a magas szintű klasszikus zene, amit ő ilyen magas színvonalon művel. Ez számomra, egyfajta „kívülálló” számára nagyon megtisztelő.

A művet a Szegedi Szimfonikus Zenekar adja elő, mennyire volt vagy lesz alkalmad betekintést nyerni a próbákba?

– A próbák 11-én, hétfőn kezdődnek, és szeretnék rajtuk részt venni, nem utolsósorban a nem hagyományos aleatorikus részek miatt is. Volt egy előzetes konzultációm Gyüdi Sándor karnagy úrral, ami nagyon megnyugtató és inspiratív volt, ezért nagyon optimistán várom a próbákat és a koncerteket is.

Hogyan látod, az olyan programok, mint amilyen a Kortárs KorzóTalálkozás kortárs magyar zeneszerzőkkel és műveikkel mennyiben járulhatnak hozzá a kortárs zene népszerűsítéséhez?

– Ebben a kérdésben sajnos nem vagyok optimista. Nagyon széleskörű problematika a kortárs zene népszerűsítése, és nemcsak amiatt, mert a koncertélet óriási részben a múlt egyébként nagyszerű zenéjére alapul, hanem a kortárs zene belterjessége, kommunikációképtelensége miatt is. Egyébként nagyon nem szeretem a népszerűsítés kifejezést, mivel szerintem nem népszerűsíteni kell a zenét, hanem lehetőséget adni arra, hogy a közönség találkozzon azzal a zenével és művészettel, ami annak a kornak a zenéje és művészete, amelyben mindannyian élünk, és ezért arra a korra tud reflektálni, azzal a korral kapcsolatban tud kérdéseket feltenni és esetleg válaszokat is adni, amelyben élünk. A probléma eredete véleményem szerint több száz éves, onnantól datálható, amikor elkezdték a korábbi korok zenéjét játszani a mindenkori kortárs zene helyett, és így a befogadói réteg lemaradt, esélye sem volt rá, hogy követhesse az aktuális zenei történéseket, a kortárs zeneiség pedig egyre inkább belterjessé vált, és mára ez a távolság szinte áthidalhatatlan lett. Ebben a kontextusban tartom nagyon fontosnak a népzenét, illetve a jazz-t – így, és nem dzsesszt! –, és ezeknek a zenéknek az alapját, az improvizációt. Ha halvány megoldást talán látni szeretnénk erre a problematikára, akkor talán éppen az improvizativitás – nemcsak zenei, hanem szellemi szempontból is – az, ami hidat tudna verni, és semmiképpen nem a kommercialitás, a felhígítás, ami ma szinte már minden téren, a klasszikus zenében is és a jazz zenében, sőt még a népzenében is eluralkodni látszik. A Kortárs Korzó egy nagyon komoly és fontos állomása ennek a hídverésnek, és azon túl, hogy bevállalja a kortárs művek előadását, a zeneszerzőkkel való találkozás és beszélgetés által talán közelebb tudja hozni a mai kor emberéhez a mai kor zenéjét.

Csütörtökön Magyarkanizsán

A Kortárs korzóTalálkozás kortárs magyar zeneszerzőkkel és műveikkel című zenei estre június 14-én, csütörtökön 19 órai kezdettel kerül sor Magyarkanizsán, a Művészetek Házában.

A Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertjének műsorán szereplő művek: Madarász Iván: Concerto FLA (km.: Matuz Gergely – fuvola), Mezei Szilárd: Versenymű fuvolákra (km.: Ittzés Gergely – fuvolák). A zenekart a kiváló karmester, Gyüdi Sándor vezényli. A műsort  Lukácsházi Győző vezeti.

A belépés díjtalan. A szervező a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely. Az est támogatója a Nemzeti Kulturális Alapprogram, Budapestről.

Egy nappal korábban, szerdán Szegeden a Kortárs Zeneházban kerül sor a koncertre, amelyen Madarás Iván és Mezei Szilárd szerzeménye mellett Malek Miklós Kürtverseny című műve is elhangzik (km.: Kecskés György – kürt).