2024. április 24., szerda
DOHÁNYZÁSMENTES VILÁGNAP

Az érdektelenség füstjében

A dohányzáshoz alapvetően negatív a hozzáállásom, hiszen nem dohányos családból származom és soha nem is hódoltam ennek a káros szenvedélynek. Emellett egy közeli családtagom a passzív dohányzás miatt kapott tüdőrákot, így érthető, hogy elítélem a dohányfüst élvezetének minden formáját. Aki dohányzik, az talán meg tudja magyarázni, hogy miért teszi, de idáig még nem hallottam rá logikus magyarázatot. Mindenkinek jogában áll, hogy azt műveljen a testével és az egészségével, amit akar, de a dohányos nemcsak saját magát mérgezi, hanem a környezetét is. Sajnos, meggyőződéses antidohányos létemre sem élhetek teljesen füstmentes életet. Ha dohányos ismerőshöz megyünk, akkor nem mondhatom neki, hogy ne cigizzen a saját házában. Ha hozzánk jön dohányos vendég, akkor azért utalni szoktam rá, hogy jobb lenne, ha kimenne egy másik helyiségbe cigizni, de ha a beszélgetés hevében megfeledkezik erről, akkor azért nem küldöm ki.

A dohányzás károsítja a szívet: válassza az egészséget a dohányzás helyett! – Az Egészségügyi Világszervezet az idei dohányzásmentes világnap középpontjába a dohányzás által okozott szív- és érrendszeri problémákat állítja (Fotó: Gergely Árpád)

A dohányzás károsítja a szívet: válassza az egészséget a dohányzás helyett! – Az Egészségügyi Világszervezet az idei dohányzásmentes világnap középpontjába a dohányzás által okozott szív- és érrendszeri problémákat állítja (Fotó: Gergely Árpád)

Külföldről hazalátogató dohányos barátaim döbbentettek rá, hogy nálunk igazából a dohányzáshoz való hozzáállással van a baj. Még tél volt, amikor ellátogattak hozzánk, iszogattunk, beszélgettünk és előkerült a cigi is. Azonban egy sima rágyújtás helyett kimentek az udvarra elszívni. Hiába mondtam, hogy elég, ha átmennek egy másik helyiségbe, ők ragaszkodtak hozzá, a hideg ellenére. Őszintén szólva ezt teljesen elfogadhatónak találom. Mérgezik magukat, de abszolút tekintettel vannak a környezetükre. Sajnos, nálunk az emberek többségéből hiányzik az efféle tudatosság, egyáltalán nem érdekli őket, hogy a dohányzásukkal esetleg ártanak másoknak. A legdurvább az, amikor a dohányos szülő a gyereke mellett cigizik. Elméletileg mindennél jobban szereti a gyermekét, de annyi fáradtságot nem vesz, hogy kimenjen, amikor dohányzik. Sokszor a nyilvános helyeken való dohányzási tilalomból is viccet csinálnak felénk. Voltam már olyan vendéglőben, ahol az egyik asztalon kint volt a dohányozni tilos tábla, a mellette lévőn pedig a dohányozni szabad tábla. Elméletileg minden nyilvános helyen tilos lenne a dohányzás, de meglátásom szerint a gyakorlatban ezt csak az oktatási, egészségügyi és más közintézményekben tartják be igazán. A vendéglőkben vagy kijátsszák valahogy, vagy simán megszegik a tilalmat.

Büntetéssel valószínűleg némileg vissza lehetne szorítani a dohányzást, de például azt senki sem tilthatja meg, hogy az ember a saját házában cigizzen. A megoldás véleményem szerint az oktatás és felvilágosítás lenne. Ezt a folyamatot viszont nem ott kellene kezdeni, hogy elmondjuk, mennyire káros és halálos a cigi. Minden dobozon ott írja, hogy rákot okoz, mégsem riasztja vissza a dohányosokat. Arról kellene meggyőzni az embereket, hogy fontos az életük és az egészségük is. Már fiatal korban tudatosítani kellene, hogy a nemtörődömség és az érdektelenség nem vezet jóra, és nem hoz eredményeket. Igaz ez a dohányzásra és az élet más területeire is.