Mintegy két évtizedes hanyatlást követően a zeneipar, úgy tűnik, megtalálta a választ a modern kor kihívásaira. Tanulságos lehet más iparágak szereplői számára is, hogy a megoldást abban találták meg, amiben korábban a válság okait látták. A digitális csatornák elterjedésében először csak a komoly fenyegetést látták, hiszen az internet elterjedése a zeneipar számára hagyományos bevételi forrásnak számító hanghordozók gyors visszaszorulását eredményezte. Nem vásároltak az emberek CD-t, DVD-t, amikor legális vagy illegálisnak mondott, de ellenőrizhetetlen módon a világhálóról bármilyen zene letölthetővé vált. A megoldás is ebben rejlett azonban: a digitalizáció tette lehetővé az úgynevezett streamelés vagy streaming széles körű elterjedését, ami a trendfordulót is meghozta. Egy-egy világhírű zenekar vagy kiadó ugyanúgy működik, mint egy multinacionális cég, a legtöbb esetben nagyszámú embernek biztosítva a megélhetését. Próbálták jogi úton megakadályozni, hogy a zene könnyen elérhetővé váljék, de már az elején látszott, hogy ez szélmalomharc. Aztán a zenehallgatási szokások megváltozása mellett elemzők szerint néhány olyan előadóművész sikereinek is köszönhető a trendforduló, mint Ed Sheeran, Adele vagy Sam Smith.
A digitális zene megjelenése és elterjedése nyomán a milliárdokat forgató iparágban eloszlani látszik a bizonytalanság és a zavar. Az menti meg az ágazatot, amiben korábban a legnagyobb veszélyt látták. Már 2015-ben a letöltésekből és az online streamingből eredő bevételek meghaladták a hanghordozók eladásából eredő bevételeket globális szinten. Előbbi 45 százalékot tett ki, utóbbi pedig 39 százalékot, az egyéb bevételek a jogdíjakból, licencdíjakból eredtek. Elsősorban az online streaming mentette meg a zeneipart. A Hanglemezkiadók Nemzetközi Szövetsége (IFPI) szerint világszerte ma már mintegy 100 millióan fizetnek elő a különféle zenei szolgáltatásokra. 2010-ben 8 millióan, 2014-ben pedig 41 millióan tették ezt, a trend tehát egyértelműnek látszik. Az okostelefonok és az applikációkon keresztül elérhető zenei szolgáltatások elterjedése most ebben az iparágban is egy óriási bummot látszik előrejelezni. Edgar Berger, a Sony Music elnöke szerint a most kirajzolódó fejlődési ütemben még 8-10 év kell ahhoz, hogy elérjék a csúcsnak tekinthető egykori piaci szintet. A zeneipar globálisan jegyzett bevétele 1999-ben volt a csúcson 27,7 milliárdos bevétellel, ez 2009-re 15 milliárd alá esett, de 2017-ben ismét meghaladta a 17 milliárdos szintet. A globális hirdetési piac szervesen rákapcsolódni látszik a zeneiparra. Ebben hihetetlenül sok lehetőség rejlik. Ezért lehetnek a zeneipari szereplők bizakodóak, amennyiben megértik az idők szavát, és jól használják ki a digitalizáció adta lehetőségeket.
A zeneipar a 20. században a teljes szórakoztatóiparon belül a legsikeresebb, legnagyobb bevételt elérő szegmensnek számított. Amikor viszont beléptünk az internet korszakába, a hagyományos és legfontosabb bevételi források – mint pl. a CD-eladások – jelentősen visszaestek. A hamisítás, az illegális terjesztés, jogtalan lemásolás korábban is sok gondot okozott. A digitális csatornák ezt még jobban leegyszerűsítették, ellenőrizhetetlenné tették. Voltak olyan időszakok, amikor úgy tűnt, a zeneipar menthetetlen.
Elemzők szerint a stream előfizetők 2017-ben jegyzett mintegy 200 milliós tábora 2022-re 575 millióra nőhet globálisan. A trendek azt jelzik, egyre többen hajlandóak jelképes összeget fizetni a minőségi zenéért, ahelyett hogy „kalózkodással” jutnának hozzá vagy a feketepiacon. Csak a YouTube csatorna – melynek több mint egymilliárd rendszeres felhasználója van – összesen 856 millió dollár jogdíjat hozott 2017-ben a zeneiparnak. Felhasználónként viszont ez átlag mindössze 86 dollárcentet jelentett éves szinten. Ennyit valószínűleg nem sajnálna az átlagpolgár a minőségi zenékért évente kifizetni még egy olyan szegény országban sem, mint a miénk. Sok kicsi sokra megy alapon, úgy tűnik, a zeneipar is megtalálja (újra) a boldogulás útját a digitális korszakban is.
